A közúti gépjárművek évszázados történelme tele van érdekességekkel. Furcsábbnál furcsább megoldásokkal próbálkoztak már a feltalálók, de a két- illetve négykerekű konstrukciónál nem sikerült életképesebbet találni. Ennek ellenére nem adták fel a Piaggio mérnökei, sőt kitartó munkájuk eredményeképpen felfedeztek valamit, ami új vágányra terelheti az urbánus közlekedésre vonatkozó fejlesztéseket.

Unikum

Hogy az MP3-as szép-e, mindenki döntse el maga! Éles sarkokat és legömbölyített elemeket egyaránt találunk rajta, s ahogy azt a talján formatervezőktől megszokhattuk, igencsak vidám az összhatás. Kivételesen azonban nem az idomzat határozza meg a látványt, hanem a futómű, ami bizony ritka jelenség a robogók világában. Lássuk, miként teljesít a tricikli a gyakorlatban!

Az első meglepetés, hogy a motor megáll a saját lábán, anélkül, hogy a kissé alacsonyra helyezett középállványt használnunk kellene. Ezt a gázmarkolat mellett található kapcsolóval érhetjük el, amellyel az éppen aktuális pozícióban rögzíthetjük az amúgy külön-külön mozgó első rugóstagokat. Első hallásra talán értelmetlennek tűnhet, hogy nem csak középpozícióban fixálhatjuk a futóművet, de ezzel az alapáron járó funkcióval lejtőn, keresztben is leparkolhatunk anélkül, hogy felborulna a járgány. Erre melyik sztender képes?

A kezdeti időszakban egyáltalán nem érződik, hogy plusz egy kerék dolgozik alattunk, csupán a városi csalinkázáshoz kissé „telt”, 42 centi széles karosszéria jelzi, hogy nem átlagos géppel van dolgunk. Ahogy egyre gyorsabb és élesebb fordulókat vállalunk, úgy kerül előtérbe a speciális felfüggesztés legnagyobb előnye, a biztonság. Itt nem kell kitenni a térdet, vagy előre nyújtani a lábat, mégis mélyen dönthetünk, ráadásul a három 12 colos Michelin Pilot gumi a csúszáshatárt is alaposan kitolja. Bajba csupán akkor kerülhetünk, ha a gyárilag megadott 40 fokos dőlésszöget átlépjük, ilyenkor ugyanis az autóknál megszokott alulkormányozottság helyett hirtelen megemelkedik a külső íven futó kerék és bizony nagyon nehéz megtartani az egyensúlyt és megőrizni lélekjelenlétünket. A helyzetet rontja, hogy a lágyra hangolt teleszkópok viszonylag kevés visszajelzést adnak, s, hogy nem egy keréknek kell ösvényt találni a hazai kátyúrengetegben, hanem kettőnek, ami rossz útburkolatú kanyarban ideges kormányszitálást idézhet elő.

Óvatos

Robogóhoz képest a 204 kilogrammos saját tömeg egyáltalán nem kevés, és ez a négy litert meghaladó fogyasztás mellett a menetdinamikán is érződik. Az elektromos befecskendező táplálta, vízhűtéses egyhengeres erőforrás lassan pörög fel, 3000-es percenkénti főtengelyfordulat alatt pedig egyszerűen harmatgyenge. 22 lóerős teljesítménye nagyjából 125 km/órás sebesség elérését teszi lehetővé, de a hatalmas plexi nélkül vélhetően többre lenne képes. Az automatikus, röpsúlyos váltó a hajtáslánc legjobban eltalált eleme – gyorsan, rángatás nélkül kapcsol, s mintha kitalálná a sofőr gondolatait. Elismerést érdemel a 240 milliméteres tárcsákból és kétdugattyús nyergekből álló fékrendszer is, hiszen remekül adagolható, jól bírja a huzamos terhelést és a nagyobb tapadás révén a fékút is jóval rövidebb, mint egy kétkerekű masina esetében.

Méretéből adódóan az MP3-as a kényelemorientált vásárlókra is hatással lehet. Ülése például olyan, mint egy kanapé: hihetetlenül puha és ketten is gond nélkül elférnek rajta. Ráadásul a sofőr és az utas közötti „lépcső” már-már háttámlának is elmegy, így derekunk a hosszabb utakon sem fárad el. A nyereg alatt két irányból hozzáférhető tárolórekesz bújik meg, melybe két állvédős bukósisak mellé még egy nagyobb hátizsák is befér. A széles kormány és a közel helyezett nyereg ergonómiailag tökéletes testtartásba kényszeríti a pilótát, aki a hibátlan szélvédelemnek köszönhetően még télen is nyitott sisakrostéllyal motorozhat és kezei sem fáznak. Kár, hogy a tükrök kanyarban hozzáérnek a feláras üvegfalhoz…

Dilemma

Ezernyi jó tulajdonsága ellenére nehéz engedni a Piaggio csábításának, a kaland ugyanis komoly lelkiismeret furdalást okozhat, ha figyelembe vesszük az anyagiakat. A modell alapára 1 749 900 forint, ehhez jön a 80 ezer forintos plexi, no meg a forgalomba helyezés díja. Ebben az árkategóriában már olyan gépeket találunk, mint a 1 789 000 forintos, 78 lóerős, Suzuki GSF 650 S, vagy az MP3-asnál kereken százezerrel olcsóbb Kawasaki ER-6n. Igaz, ezeknek nincs ki a három kereke!