Az autóipari öszvér egyébként nem francia ötlet, hiszen a Volkswagen már 1950-ben piacra dobott egy kisbuszt, ami az akkori T1 Transporter személyszállító változata volt. A gömbölyded kisbusz azonnal világsiker lett, s bár az eredeti változat szinte tökéletesen nélkülözött mindenféle komfortot, hatalmas mennyiség kelt el belőle. A jelenség mellett a többi autógyár sem mehetett el szó nélkül, s ma már kötelező gyakorlatnak számít személyszállító változatban is bemutatni az új haszonjárműveket. A kísérlet néha jól sikerül, néha viszont csak komoly kompromisszumok árán használható az autó, ám a jól megválasztott donornak köszönhetően a Peugeot legújabb öszvére meglehetősen jól sikerült.
Miénk itt a tér
A PSA-konszern gyártmányait ritkán éri az a vád, hogy formatervük nem tetszetős, és ez a Partner Tepee esetében is igaz. A terebélyes családi modul egyterű éppen csak annyira bumfordi, hogy még szerethető legyen. A kocsibelső megrajzolásáért ugyan aligha számíthatnak nemzetközi díjakra, de tudomásul kell vennünk, hogy a Partner eredetileg haszonjárműnek készült, melynél a praktikum sokkal fontosabb, mint a rafinált vonalvezetés. Ráadásul a praktikus szempontokkal együtt jár az ergonómia is, ezért a Tepee vezetője kényelmesen és magasan ül, a kormányt tág határok közt állíthatja, s a középkonzolra szerelt váltókar nagyon kényelmesen kézre esik.
A helykínálat elöl-hátul bőséges. Olyannyira, hogy a váll- és lábtér a középkategóriát idézi, a fejtérről pedig talán felesleges is beszélni: ha a cilinder nem ment volna ki a divatból, a született úriemberek most pezsgőt bontanának, hogy így ünnepeljék meg álmaik autójának megszületését. Más kérdés, hogy mind a pezsgőspalack, mind pedig a poharak elhelyezésével bajban lennének, hiszen hátul egyáltalán nincs pohártartó, s a két első ülés közé kreált, három centi mély valami is csak nagy jóindulattal jó ilyen célokra – és ugyanez a helyzet a két első ajtóban szerénykedő társaikkal is.
Szerény utasoknak
Egyéb rakodóhelyekből viszont hatalmas a felhozatal: a szélvédő feletti polc, a tágas kesztyűtartó, a műszerfal tetejébe épített rekesz, a háttámla zsebei, az első ülések alatti fiókok és a hátsó utasok lába alatti padlórekeszek rengeteg apróságot elnyelnek. S ugyanez mondható el a már-már valószínűtlen méretű, 505 literes csomagtartóról is, ami az osztva előrebillenthető hátsó üléssor lehajtásával 2,8 köbméteresre bővíthető. Az üléseket ki is lehet emelni, de ennek nincs sok értelme, mert alig keletkezik több tér.
A két tolóajtón át kiválóan megközelíthető hátsó üléssor egyébként kifejezetten tágas, ám komfortja meglehetősen szerény. A hátsó levegőbefúvók hiányát például kibillenthető oldalablakokkal próbálta pótolni a Peugeot. Ez azonban kevésnek ígérkezik egy olyan utastérben, amelynek hatalmas üvegfelületei nemcsak páratlan panorámát nyújtanak, hanem a beltér intenzív felmelegedéséhez is hozzájárulnak.
Részint a fent említett panoráma, részint pedig a már jól bevált, 90 lóerős HDi motor miatt kellemes dolog a Tepee vezetése. Az 1,6-os erőforrás 1500-as fordulatról már igencsak nyomatékos, és a hosszú váltóáttételek miatt kevés kapcsolgatással is kényelmesen autózhatunk. Az ötfokozatú váltónál készült már jobb is a PSA-konszern gyártószalagjain, de különösebb baj nincs vele. A Tepee haszongépjárműves eredete valójában csak a szokottnál valamivel nagyobb fordulókörben mutatkozik meg, rugózása azonban inkább személyautós. A hátsó, független kerékfelfüggesztésnek köszönhetően a Peugeot meglehetősen komfortos, bár terhelés nélkül a kocsi könnyű fara hajlamos elpattogni – ám ha benn ül az egész család, akkor azonnal kényelmes személyszállítóvá válik.
