Hosszú utakon mutatja meg legelőnyösebb oldalát az Ecoflex verzió. Átlagfogyasztása városban sem sokkal haladja meg a 7,0 litert
Az adókedvezmények, az alacsonyabb parkolási díjak és a környezettudatos mentalitás miatt több országban is igen népszerűek a takarékos üzemeltetésre” kihegyezett” modellváltozatok. Annak ellenére, hogy hazánkban ezeket a járműveket (kivéve a hibridek) semmilyen előnyök nem illetik, azért nálunk is van, akinek a lelkiismerete és a pénztárcája is erősen húz az „eco” autók felé.
Jó anyagminőség és szép formák jellemzik az Insignia belterét, a középkonzol azonban kissé túlzsúfolt a sok gomb miatt
Pont ilyen a gyári adatok szerint csupán 5,2 litert szürcsölő Insignia Ecoflex, amelyben nincs start-stop automatika vagy fékenergiát hasznosító generátor, a normál változathoz képest 0,6 literrel szerényebb fogyasztás hat kisebb aerodinamikai változtatás, a váltóáttételezés és a módosított motorvezérlő szoftver eredménye. A kiválónak mondható, 0,26-os alaktényező eléréséért a futóművet elöl 3, míg hátul 8 milliméterrel ültették le, emellett beburkolták a tankot, lezárták a hűtőmaszkot, az első kötény középső nyílását szűkítették, a hűtő és a homlokfal közti rést megszüntették, továbbá alacsony gördülési ellenállású abroncsokat szereltek fel.
A lábtér hátul is bőséges, de a kupés sziluett oltárán feláldozták a fejteret 
Az 530 literes csomagtér nagyon hosszú, s a szélvédővel együtt nyíló ötödik ajtó miatt pakolni is könnyű
Nem a leghalkabb, de tökéletes utazóautó
Hogy az itthoni gázolajminőség miatt járt-e morgósabban a 2,0 literes motor, mint a nemzetközi menetpróbán, azt nehéz lenne megmondani, mindenesetre az Ecoflex kulturáltságával egyáltalán nem emelkedik ki a legtöbb modern, négyhengeres dízel közül. Hosszú váltóáttételezésével annál inkább. Olyannyira elnyújtott a hatodik fokozat, hogy 100 km/óra alatt csak terheletlenül bírja el, vagyis az utolsó fokozat leginkább csak autópályára való – oda viszont tökéletes. 130 km/óránál 1800-as fordulaton pihen a motor, de 200 km/óránál is csak 2800-at fordul a főtengely. Ez nemcsak a fogyasztást szorítja le nagymértékben, hanem a zajszint is alacsonyan marad, hiszen nagy tempónál szépen kisimul a motor járása. Az Ecoflex karakteréhez az áll a legközelebb, ha sztrádán több száz kilométeres utakat teszünk meg vele. Érezhetően ez az ő „terepe”. Egyszerűen nyugtató az alacsony fordulatszám, meg persze itt van a kényelem, ami leginkább az elsőosztályú ülések számlájára írható.
Tökéletesített égésfolyamattal dolgozik a 2,0 literes dízelmotor Kellemes továbbá a gondtalanság – akár bő 1000 km-t is mehetünk egy tankkal, mert az üzemanyagtartályban 70 liternyi gázolaj fér el. A 380 Nm-es nyomatékkal rendelkező, 160 lovas aggregát egyébként minden forgalmi szituációban dinamikusan viszi az autót, a középső fordulatszám-tartományban bőséges a húzóerő, előzéskor is kellő tartalék marad a motorban. Hogy mindig optimális időpontban kapcsoljunk, sebességváltásra figyelmeztető piktogramok villannak fel a műszerfalon, ezek a jelek azonban túl kicsik, s meglehetősen későn „kapnak észbe”.
Nagyobb fogyasztás, mint a katalógusban
A gyár által megadott 5,2 literes átlagfogyasztást a hazai valóságban ugyan nem tudtuk produkálni, de a vegyes használatban mért 6,2 liter így is az autó becsületére válik. A korábban tesztre fogott (AM 2009/3.), szintén 2,0 literes, 160 lóerős Insigniánál 7,1 literes átlagot regisztráltunk, tehát a különbség egyáltalán nem kicsi! Főleg akkor érdemes kalkulálni az Ecoflexszel, ha az árlistára pillantunk, ugyanis mindössze 105 ezer Ft a felára az azonos felszereltségű és teljesítményű 2,0 literes dízelhez képest. Aki pedig beéri kevesebb lóerővel, annak ott a 130 lóerős verzió, amely decire pontosan annyit fogyaszt, mint a 30 lóerővel „combosabb” modell.
Jó döntés az Opel részéről, hogy az Ecoflex kivitel mindhárom karosszériával készül, vagyis a lépcsős- és a ferdehátú kivitel mellett Sports Tourerként (kombi) is elérhető. A kissé hiányolt start-stop rendszer és a fékenergia-visszanyerés hiánya pedig megbocsátható, legalább lesz valami újdonság az Ecoflex modellfrissítésekor.
Az ötajtós verzió jóval praktikusabb a négyajtósnál, ráadásul farrésze ugyanolyan esztétikus
