Mivel az SUV-k – különösen pedig a még kezelhető méretű, de már családi célokra is alkalmas kompaktok – egyre nagyobb számban fogynak, érthető, hogy minden márka indít versenyzőt ebben a szegmensben. Az Opelé az Antara, amely sok szempontból átlagosnak tekinthető. 4,6 méteres hosszával és 2,7 méteres tengelytávjával a karosszéria, a csomagtartó és az utastér mérete biztosan hozza a vevők által elvárt és megszokott szintet.

Mézesmadzag

Az Antara formaterve olyan, amilyennek lennie kell: mesteri mézesmadzag, mely biztosan sokakat vonz az Opel-kereskedésekbe. A karosszéria vonalai tetszetősek, látványosak és divatosak, az összkép meggyőző. Az autó arányai nagyon jól eltaláltak, dinamikus és megnyerő az orr, szép részlet az első kerekek mögötti (talmi) szellőzőrostély, látványosak az ehhez a változathoz már szériában járó 18 colos könnyűfém keréktárcsák, s izgalmasan domborodik a hátsó rész is. A vásárló tehát sokat vár, amikor beül az utastérbe, ám kissé csalódnia kell, mert a kívül megkezdett harmónia bent felborul. A vagány és mutatós karosszéria után a belső tér lehangoló, minden fekete, és sem a bőr, sem pedig a műanyagok minősége nem dobja fel az összképet. Pedig van itt krómdísz, alubetét és fautánzatú dekorelem is, de sem ezek, sem a műszereket körülvevő ezüstös gyűrűk és a mini hifitoronyra emlékeztető középkonzol nem képes ellensúlyozni a középkonzol tetején trónoló, letűnt kort idéző kijelzőt. Ma már a színes LCD-kijelzőn megjelenő izgalmasabb grafika lenne a minimum, főleg akkor, ha egy tízmilliós autóról van szó. Jópofa megoldás viszont a kézifék karja, amely éppen olyan, mint a jobb első ülés melletti „majrévas”, azaz kapaszkodó. A helykínálat megfelelő, elöl-hátul nagy a hely, az ülések is kényelmesek, bár elöl lehetne jobb az oldaltartás és hosszabb az ülőlap.

Van benne ráció

Amikor az ülések mögé nézünk, ismét rendben van minden. Egyedül a magas rakodóperemmel kell megbarátkoznunk, de ez nem az Opel, hanem az egész kategória hibája – a vetélytársak is ilyenek. A csomagtartó nagy és szabályos alakú, a reteszelhető padlólap alatt újabb üregek lapulnak. Az elhúzható roló könnyen kezelhető, sőt, a kocsi mögött állva is elérhető anélkül, hogy neki kellene dőlni a koszos hátsó lökhárítónak. Az osztott hátsó támla felső szélein van egy-egy kallantyú, ezekkel gyerekjáték lehajtani a támlákat. Ezt követően a padló teljesen sík marad, a fejtámlákat nem kell kivenni. Kisgyerekes családoknak jó hír, hogy az Isofix gyereküléseket könnyű a helyükre kattintani.

Furcsa pár

Bár az Antara vevőkörének jelentős része valószínűleg nem akar többet tudni a motorról, mint hogy mennyit fogyaszt és hány kilométerenként kell szervizbe vinni, a hajtómű és a hajtáslánc minősége alapvetően befolyásolja az egész autó megítélését. Az Antara 2,0 literes, 150 lóerős gázolajos masinája jó, sokkal kevésbé vibrál, mint a dízelesek szoktak. Cserében viszont kicsit hangos. Az igazi baj azonban az, hogy az automata sebességváltó nem illik hozzá. Az ötgangos egység lustán vált (még kézi üzemmódban is lomha), ami érezhetően sokat ront a dinamizmuson és a kocsi lendületességén. Röviden: kevés az öt fokozat. Ha csak eggyel több lenne, akkor az alacsonyabb fokozatokat kicsit rövidebbre lehetne venni – így induláskor és röviddel utána lendületesebben húzna az Opel –, a skála másik végén pedig kialakítható lenne egy igazán takarékos hatodik áttétel. Ez azért lenne jó, mert autópályán és országúton csökkenne a fogyasztás és a menetzaj. A kevés fokozat a fogyasztásra is rányomja a bélyegét: az átlagosan 11,4 liter kifejezetten sok egy 2,0 literes dízelmotorral felszerelt autótól. Menet közben sokszor tetten érhető, hogy a váltó nem igazán találja a megfelelő fokozatot. Olykor túl sokáig hagyja alacsonyabb fokozatban a váltót, s ilyenkor egyenletes sebesség mellett is tartósan 2000-et vagy valamivel többet forog a motor, pedig sokat javíthatna a fogyasztáson, ha a gép néhány százzal hagyná visszaesni a fordulatszámot. Sokszor még a manuális utasításnak sem engedelmeskedik a váltó elektronikus vezérlése, s a vezető unszolása ellenére sem vált feljebb. A magas fogyasztás másik oka a karosszéria légellenállásában (magas építés, nagy homlokfelület és az autó alatt légörvényeket keltő nagy szabadmagasság), valamint a nagy saját tömegben (1,9 tonna) keresendő.

A nagy tömeg, a nagy átmérőjű kerekek és a terepjárósan hosszú rugóutak alapján jobb rugózási kényelmet vártunk. Az Opel hátsó futóműve a keresztbordákon meglepően nagyokat üt, szinte érezni az utastérben, hogy milyen nagy rugózatlan tömegek rázkódnak a kocsi alatt. Feltűnt még a nagy fordulókör – ez terepen és városban is hátrány.

Az Antara 4×4-es rendszere a kategóriában elvárható minimumot hozza. A felező és difizár nélküli rendszer teljesen automatikus vezérlésű: a vezetőnek nemcsak nem kell gombokat nyomogatnia, hanem egyszerűen nincs mit megnyomnia. Elég, ha rábízza magát a masinára, és reméli, hogy az majd mindent megold. S így is van: azokon a terepeken, ahová a tulajdonosok bemerészkednek divatterepjárójukkal, az Antara könnyedén elboldogul. Mi mély hóban és jégen, illetve hegyoldalon próbáltuk, ott nem volt gondja. Az erdészházhoz vezető dűlőn elért sikerek azonban senkit ne tévesszenek meg: az Antara (divatos külsővel felruházott riválisaihoz hasonlóan) nem profi terepjáró. Erről tanúskodik a 450 mm-es gázlómélység (ami mintegy 20-25 centivel kisebb, mint egy vérbeli 4×4-esé), az elöl 24, hátul 23 fokos terepszög, valamint a 18 fokos rámpaszög.

Sokat sokért

Ha a vásárláskor legfontosabb adatot, azaz autó árát nézzük – ez a kocsi tízmillióba kerül –, akkor azonnal látszik, hogy az ár-érték arány gyenge. Igaz, hogy az Antara dízelmotoros, igaz, hogy automatikus váltója van, és igaz, hogy gazdag a felszereltsége (többek között klímaberendezés, esőérzékelő, tempomat, fedélzeti számítógép, parkolóradar elöl-hátul, ülésfűtés elöl, alufelnik, xenon fényszórók, bőrkárpit, elektromos ablakok és tükrök, valamint teljes biztonsági arzenál  tartoznak a Cosmo felszereltségi szinthez), de ára még ennek fényében is túlzott. Főleg azért, mert az Antara semmilyen téren nem nyújt különlegeset: többnyire ugyan hozza az átlagot, de egy-két részletében elnagyolt és kifogásolható megoldásokat tartalmaz.