Amikor a 2004-es Genfi Autószalonon bemutatkozott a retro stílusú divatjárgány kabrió változata, az oxfordiak két legyet ütöttek egy csapásra, hisz apróbb módosításokat eszközöltek az alapmodellen. Tehát ez itt már egy frissebb, lágyabb, jobb MINI. Egyebek mellett mintázatlan burát kaptak a fényszórók, újratervezték az első és hátsó kötényt, valamint a LED-es hátsó lámpába integrálták a tolatófényt, melynek korábbi helyére, a lökhárító közepére a ködzárófény került. A szívdöglesztő formán kívül ugyancsak derűs a narancsszínű fényezés, amit kifejezetten a kabrió számára tartanak fenn. Belül az új, illetve
áttervezett rakodórekeszekkel és pohártartókkal elsősorban az utastér praktikumán javítottak, de fejlődött az ergonómia is, és határozottabb oldaltartást biztosítanak az ülések. A MINI-ben nem kell csalódnunk, a pilótafülke legalább olyan üde, mint a külső. Talán valamelyik mozifilmből ismerős, de engem a középre helyezett, hatalmas méretű kombinált sebességmérő óra a tengeralattjárókra emlékeztet, a középkonzol alján sorakozó billenőkapcsolók pedig versenyautós hangulatot kölcsönöznek. Változtattak még az ötfokozatú Getrag sebességváltó áttételezésén, de erről majd később…
Le a tetővel!
Mivel hétágra süt a nap, inkább szabaduljunk meg mihamarabb a tetőtől! Ehhez nem kell mást tenni, mint megnyomni a szélvédőkeret felső részén található gombot, a többit elvégzi helyettünk az elektronika. Első lépésben, amolyan napfénytető módjára, egy 40 centiméteres nyílás tárul fel. Ezt a műveletet menet közben, 120 km/órás tempóig is elvégezhetjük, a teljes vetkőzésre azonban kizárólag álló helyzetben hajlandó a MINI. Az elektrohidraulikus szerkezet Z alakban, 15 másodperc alatt hajtogatja a hátsó ülések mögé a vászontetőt, miközben a kemény első rész felülre kerül, így átveszi a takaróponyva feladatát, hisz védelmet nyújt a napsugárzás káros hatásai ellen. A szélvédőkeret másik oldalára helyezett gombokkal egyszerre lehet mind a négy ablakot le- vagy felhúzni. Útban a tópart felé akár három csinos stopposlányt is a „fedélzetre” vehetünk, a sajtóanyag – nagyképűen – négy teljes értékű ülésről beszél. Szerintem azért a hátulra parancsolt hölgyek kicsit nyafognak majd. Nem is igazán a helyszűke miatt, az ülésben jó mélyen, kissé felhúzott lábakkal ülnek, de a lábfejet nehéz az első ülés alá begyömöszölni. Szerintem inkább maradjunk a 2+2 üléses képletnél. Már
csak azért is, mert a csomagtartó nevetségesen kicsi. Nemhogy négy személy poggyásza nem fér el benne, de egyetlen bőrönddel is simán teletömjük. Lenyitott tetővel ugyanis 120, míg zárt állapotban 165 liternyi holmi fér el benne. Természetesen pótkerék nincs, a MINI defekttűrő abroncsokon gurul. Ahogyan az ősmodellnél, ez esetben is egy lefelé billenő hátfalon keresztül lehet hozzáférni a csomagtérhez. Mármint topless üzemmódban, mert egyébként 35 fokban megemelhetjük a tetőt, s ezután már elfogadható méretű a rakodónyílás. Praktikus az is, hogy a hátsó üléstámla dönthető, így 605 literig növelhetjük a befogadóképességet.
Izgága jószág
Akárcsak egy vérbeli sportkocsiban, egészen mélyen, szinte a padlón ülünk a MINI-ben. Az ideális vezetési pozíció kialakítása gyorsan megy, az ülések pedig a legszűkebb fordulókban is jól tartják a testet. Szükség is van rá, mert a kabrió legalább olyan élvezetesen vezethető, mint a keménytetős változat. Persze, rossz minőségű úton érezni, hogy finoman csavarodik, nyöszörög a karosszéria, és a megerősítések és a tetőmechanizmus miatti 100 kilós súlytöbblet sem marad észrevétlen. Ám mindez csupán hangyányit csippent le az élvezeti értékből! A hosszú tengelytávnak, a széles nyomtávnak és az alacsony súlypontnak köszönhetően a kocsi szemtelenül nagy kanyarsebességre képes. Rendkívül semlegesen viselkedik a kicsike, leheletfinom alulkormányozottsággal jelzi, amikor kezd kijönni a béketűréséből. Ráadásul a kormányozás kíméletlenül közvetlen, szinte nincs holtjáték, a legapróbb mozdulatra is azonnal „vetődik” az autó, így sebészi pontossággal fűzhetjük ívről ívre. Az 1,6 literes, 115 lóerős motor sem
teketóriázik sokat, késlekedés nélkül reagál a gázpedál parancsaira. Már alulról kellemesen húz a négyhengeres, de az örömautózáshoz érdemes 3000/perc felett tartani a fordulatszámot. Egyrészt mert ekkor jön tűzbe igazán a kocsi, másrészt pedig érces hangját is kiereszti ilyenkor. Az ötfokozatú sebességváltó áttételei közelesnek egymáshoz, ezért agilisan gyorsul a MINI, 9,8 másodperc alatt (a fixtetőshöz képest 0,7 szekundummal később) sprintel 100 km/órás tempóra. Amikor viszont országúton vagy autópályán előzünk, érdemes visszakapcsolgatni, mert hosszan pörgetve rugalmas az autó. Szerencsére a váltókar pontosan megvezetett, s rövid utakat jár be a kulisszában. Érzéssel adagolhatók és hatásosak a fékek, fáradékonyságot nem érezni,
a blokkolásgátló, az elektronikus fékerőelosztó és a vészfékasszisztens pedig az alapfelszereltség részét képezi. Városban kicsit megnehezíti a manőverezést a gyenge körkörös kilátás, így aztán nem véletlen, hogy az összes MINI Cabrióhoz alapáron adják a parkolóradart. A magyarországi útviszonyokhoz kissé feszes hangolású a futómű, de a hétköznapok során is használható autó a MINI. Tetszett, hogy a kormány mögött elhelyezett fordulatszámmérő digitális kijelzőjén a fedélzeti számítógép több hasznos adat mellett a sebességet is képes megjeleníteni, így nem kell folyton oldalra tekintgetni.
Divatcikk
