Tegyük a kezünket a szívünkre, s feleljünk őszintén. Ha vonattal feleannyiért és ugyanannyi idő alatt eljuthatunk oda, ahova autóval, a vonatot választanánk? Nem. S az is egyértelmű, hogy jövedelmünk aránytalanul nagy részét költjük az autó megvásárlására, fenntartására, mégsem tudunk lemondani róla. Miért varázsolnak el minket az autók? Mert csodálatos gépek, telis-tele mindenféle kütyüvel, amiket nyomkodni, állítani, irányítani lehet. Emlékeznek még, hogy mekkora szám volt annak idején a rádiómagnó? Amikor minden autó fapadosan puritán volt, a japánok rádiómagnót is kínáltak. Aztán amikor már minden autóban volt, bevezették az elektromos ablakot. Bár a versenytempó szédületes, a bódító részletekben a japánok még ma is verhetetlenek. Lehet, hogy van olyan Mercedes, ami becsukja helyettünk a csomagtartót vagy fékez, ha rövid a követési távolság, ám “kütyüségben” a Lexus RX 400h-n egyetlen autó sem tesz túl.
Motorkínálat
Először is, nem egy, hanem három motorja van – egy szegénykeverékes, 3,3 literes, benzines V6-os és tengelyenként egy-egy villanymotor. Mert az RX 400h hibrid. S míg a többi gyár – tisztelet a szintén japán kivételeknek – még a fejlesztésnél tart, vagy a Toyota korábbi rendszerének licencét veszi meg, addig a toyotások már a hibrid rendszer második generációját kínálják, sőt, hibridjeik szakosodnak is! A Prius a gazdaságos hibrid, az RX 400h (200 kW, azaz 272 lóerő!) és a közelgő GS 450h pedig teljesítményhibrid. Ez annyit tesz, hogy bár ezek az autók ugyanolyan erősek, mint a konkurencia hasonló darabjai, mégis sokkal kevesebbet fogyasztanak. Sőt, az RX hibrid változata sokkal intelligensebb a konkurenciánál, ám – mintha ez lenne a világ
legtermészetesebb dolga – nem veri nagydobra. Ahhoz ugyanis, hogy a 400h 4×4-es hajtáslánca és hibrid rendszere hibátlanul és az adott körülményeknek megfelelő módon működjön, a vezetőnek semmit nem kell tennie. Csak nyomja a jobb oldali pedált (szándékosan nem írtam gázpedált), és néz, mint a moziban. Aztán pedig vigyorog, mint a jóllakott napközis.
Showman
A vigyorhoz azonban el kell indulnunk. Kulcs a helyére, elfordítjuk, s nem történik semmi. Azaz mégis: kigyullad a bátorító „Ready” felirat a műszerfalon. Jobb nem kételkedni egy Lexus szavában, ezért nyomjuk le a jobb oldali pedált. A gumik surrogásán és a környezet elmozdulásán
kívül semmi nem utal arra, hogy haladnánk. A benzinmotor ugyanis nem jár – ha kis vagy közepes “gázzal” startolunk, a villanymotor ereje elég az első kerekek és a kéttonnás monstrum mozgatásához. Amikor az akkumulátorok töltöttsége ezt megengedi, a nagy Lexus akár 70-es tempóval is képes haladni a benzinmotorja nélkül, s ez egészen furcsa élmény.
Nagyvonalú közelítéssel olyan, mintha troliban utaznánk, csak itt bőr és luxus vesz körül, nem szállhat fel bárki, sokkal halkabb, gyorsabb, elegánsabb, nem ráz meg, no és a Lexus nem kínál piros fényezést. Haladás közben persze a benzinmotor javarészt működni kénytelen, ám az autó hajtása mellett van tartaléka bőven, hogy töltse a hátsó ülés alatt elhelyezett akkumulátorokat. Így amikor csak lehet, a Lexus újra haladhat villanymotorja erejéből – ez nagyvárosban aranyat ér, hiszen egyrészt jelentős mértékben csökken az emisszió, másrészt az RX 400h dicséretesen keveset fogyaszt: budapesti átlagunk 9,5 liter volt
100 kilométerenként. S mégis cirkál! Városban tehát fényévekkel veri vetélytársait az RX 400h, de mi a helyzet autópályán, ahol szintén elemében kell lennie? A menetteljesítményekkel nincs semmi baj, a behemót Lexus úgy repül, mintha áramvonalas sportkupé lenne, a rugózás kényelmes, a menetzaj visszafogott, az utastér komfortja tökéletes. Ám mivel ilyen forgalmi körülmények között a benzinmotornak folyamatosan működnie kell (a villanymotor teljesítménye nem elég az autópálya-tempó tartásához, nagy a homlokfelület, s a magas karosszéria alatt örvénylik a levegő), ezért a fogyasztás megugrik. Méghozzá nem is kevéssel: 160-ra beállított tempomattal az RX ugyanannyit fogyaszt, mint benzines kategóriatársai, azaz 15 litert. Sajnos.
Fura szerzet
Az RX 400h tehát érdekes elegy. Úgy néz ki, olyan szolgáltatásokat nyújt, annyiba kerül, mint egy hosszú utakra való luxusautó, amely akár terepen is elboldogul, s a városon kívül annyit is fogyaszt. Ám nagyvárosi forgalomban kategóriatársaihoz képest felére csökken a fogyasztása, de ugyanolyan nehéz vele parkolni, s nem kevésbé hivalkodó, mint a BMW
