Korábban az volt a Lexusokkal szemben megfogalmazott legnagyobb kritika, hogy az európai riválisokhoz képest kissé lélektelen, szenvedélyektől és érzelmektől mentes autók. A Lexus reagált erre, s az új LS 460-assal ki is fogta a szelet a kritikusok vitorlájából. Amellett, hogy az új modell megtartotta elődje minden kényelmi funkcióját – illetve sok vonatkozásban továbblépett, így kifinomultabb, érettebb annál –, a tervezőknek jókora adag vezetési élményt és vérpezsdítő dinamizmust is sikerült az LS 460-asba átültetniük. Míg az előző LS inkább a japán precizitás és a kényeztető amerikai luxus érdekes elegye volt, addig az új modell egyértelműen az európai ízlésvilág felé mozdult el dinamikus jellemzői terén.
Temperamentumos
Az adaptív légrugózásos rendszer megmaradt, de alaphelyzetben sportosabb, feszesebb a hangolása – s nem csak az extraként rendelhető 19-es könnyűfém keréktárcsák miatt. Az alapbeállítás mellett a vezető gombnyomással választhatja ki a kényelmesebb és a sportosabb gördülési karakterisztikát – az előzőt olykor kissé imbolygósnak, utóbbit pedig a gyatra minőségű utakon olykor rázósnak találtuk, ezért a legkellemesebbnek az arany középutat gondoljuk. A kormányzás sokkal közvetlenebb, maga a volán pedig kisebb átmérőjű és vastagabb karimájú. Az ülések is alaposan megváltoztak: a tömésük keményebb, az ülőlapnak és a támlának egyaránt sokkal jobb az oldaltartása. Az LS vezetőülése igazi mestermű: mindkét deréktámaszát villanymotor állítja, az ülőlap a támlától külön is mozgatható (azaz lehet extrém módon hosszú a nyurga vezetők kedvéért).
Bár nem végeztünk méréseket, a motorhang első hallásra erőteljesebbnek tűnt a korábbinál. A hangostól persze még mindig fényévekre van, de érezni véltük a mérnökök határozott szándékát, hogy kiszolgálják a V8-as motor gurgulázását olykor hallani vágyó európai vezetők igényeit is. Az összhatás persze még mindig nagyon harmonikus és egységes. Méreteihez képest az LS meglepően kezes, bámulatosan dinamikus, s amennyiben az útviszonyok engedik, lelkesítő vezetési élménnyel jutalmazza a sofőrt. Az aktív futómű kanyarban egészen szélsőséges határokig semleges úttartást és ívmenetet garantál, az első kerekek sodródás nélkül, precízen követik a volánnal megrajzolt nyomvonalat, a szél- és futóműzaj pedig olyan csekély, hogy a V8-as diszkrét hangja is igazi csatakiáltásként hat az utastérben. Gyorsan döngetni az LS-sel egy szerpentinen? Lehet, hogy nem illik, de nagyon jó!
Csodamasinák
A dinamikusabb menetteljesítményekhez persze elsősorban a nagyobb teljesítményű motor járul hozzá. A gép lökettérfogata mindössze 300 cm3-rel nőtt az elődéhez képest, ám teljesítménye közel 100 lóerővel gazdagodott. A korábbi VVT-i szelepvezérlésű motor helyett most a közvetlen befecskendezés és a változó szelepvezérlés előnyeit egyesítő masina surrog az LS orrában, a hozzá kapcsolt váltómű pedig nem hat-, hanem nyolcfokozatú! Ez utóbbi első hallásra talán öncélú műszaki erőfitogtatásnak tűnik (látod, Mercedes, te hétnél tartasz, mi nyolcat mondunk…), ám a gyakorlatban vannak előnyei. A motor hasznos fordulatszámát így több áttétel között lehet elosztani, azaz a masina a hajtással töltött idő sokkal nagyobb részében működhet nyomatékcsúcsa közelében. Ettől pedig jobb lesz a gyorsulás, javul a rugalmasság, csökken a fogyasztás és az emisszió. S az a legszebb az egészben, hogy a sok fokozat nem hozza zavarba váltót vezérlő elektronikát: a gépagy mindig a megfelelő áttételt választja, de a kapcsolások érzékeléséhez figyelni kell a fordulatszámmérőt, különben semmit nem érzünk belőlük.
A motorban dolgozó modern technológia és a váltó – no meg a legendásan alacsony légellenállás – egyaránt kedvezően hat a fogyasztásra. Ezer kilométernél is többet autóztunk az új LS-sel, azaz mindenféle úton és forgalmi helyzetben alaposan próbára tettük, s a hatalmas autó átlagosan „csupán” 13,6 litert fogyasztott 100 kilométerenként. Önmagában sok. A 380 lóerőhöz, a lenyűgöző dinamikához és a kéttonnás tömeghez képest azonban kedvező érték.
Ördög és részletek
A legmodernebb autókban annyira fejlett már a technológia, hogy az sok, főleg az idősebb korosztályhoz tartozó vásárlóra riasztólag hathat – akinek egy személyi számítógép kezelése gondot okoz, nyilván félve nyomja meg a műszerfalon azokat a gombokat, amelyeknek a funkciójáról fogalma sincs. Ezért nagyon fontos, hogy a gép és az ember közötti interfész kezelése a lehető legegyszerűbb, azaz egyszerre ember- és felhasználóbarát legyen. A Lexus mérnökei ezt a feladatot is jól oldották meg, mert az érintőképernyővel és a gombok tucatjaival az LS 460-as minden funkciója gyorsan és félreértés nélkül kezelhető – bár az idegen nyelv ismerete például a bizonyos helyzetekben kissé még nehézkesen dolgozó parkolóautomatika, a navigációs rendszer vagy a beszédvezérlés kezelésekor nagy előnyt jelent.
Vannak aztán olyan finomságok a nagy Lexus menükészletében, amire csak a vaskos felhasználói kézikönyv böngészése során jön rá az ember. Ilyen például a szmogérzékelő: alaphelyzetben a szenzorok érzékenysége közepesre van beállítva, ami az esetek többségében tökéletes. A Lexus azonban igényes vevőknek készül, akiknek lehetnek, s biztosan vannak is egyéni preferenciáik. Ezért a belső keringtetés üzemmódválasztó gombjának hosszabb lenyomásával előhívhatjuk a menürendszerből a levegő minőségét figyelő egység skáláját, ahol átállíthatjuk a gyári értékeket. Ha pedig valóban elolvassuk a kezelési kézikönyvet, akkor megtudjuk azt is, hogy a rendszer nemcsak a kintről az utastérbe tartó, hanem az utastérben lévő levegő minőségét is figyeli. Ha bent valaki rágyújt, az okos gép úgy irányítja a befúvást és légcserét, hogy a dohányfüst a lehető leggyorsabban távozzon a kabinból.
Tumptalanul
Az autógyártók jó egy-másfél évtizede kezdtek odafigyelni arra, hogy termékükön milyen hanggal csukódnak az ajtók. Ekkor született meg a nagyon is találó „tump” szakkifejezés. Nos, a Lexus LS esetében már az előző generáció is lehetett tumptalan, sokkal inkább a „zzzt” volt rá a jellemző – az ajtókat behúzó villanymotor hangja hasonlított ehhez. Apró, de sokatmondó részlet, amely egyrészt segít leszokni az ajtócsapkodásról (ez az élet egyéb területein is hasznos lehet), másrészt üzenete van. Mégpedig az, hogy a legtökéletesebbnek hitt dolgokat is kicsit jobbá lehet tenni.
Mindez lényegtelen, felesleges lenne? Nem, hiszen ne feledjük, egy közel harmincmilliós luxusautóról van szó, melyben nagyon fontos a funkciók széles palettája, illetve azok megvalósításának minősége. A japánok talán nem mondják ki nyíltan, de minden LS-sorozat tervezésébe azzal a céllal vágnak bele, hogy a világ legjobb autóját kell megépíteniük. Úgy tűnik, megint sikerült…
