Az istenek már csak olyanok, hogy első pillantásra nem igazán szeretnek megmutatkozni teljes valójukban. Az IS F sem az a fajta, amely lángoló csipkebokorként vonná magára mindenki figyelmét: a parkolóban egy elegáns, fehér Lexust látunk a maga letisztult vonalvezetésével. A szemfülesebbeknek esetleg feltűnhetnek a megszokottnál nagyobb (19 colos) fekete felnik, a szélesebb kerékjárati ívek, vagy éppen a hátsó légterelő, de ezek ugyanúgy betudhatók egy jól sikerült optikai tuningnak, mint a beltér kicsit sportosabb műszerei, a sportpedálok, a keményebb ülések vagy a karbonbetétek.
Ez az IS nem ugyanaz az IS
Az isteni természetről tehát alig-alig árulkodik valami – egészen addig, amíg meg nem nyomjuk a volán jobb oldalán a Sport feliratú gombot. Indulás után elég negyedig lenyomni a gázpedált ahhoz, hogy az embert tarkón vágja a fejtámla, s az autó olyan gyorsulást, kanyarsebességet és hangot produkál, hogy minden kétségünk eloszlik: közel a megváltás. Ilyen, vagy inkább csak ehhez hasonló teljesítményre persze más autó is képes. A Lexus azért egyedülálló, mert normális vezetési stílusban meglepően civilizált is tud lenni. Az IS F Auto üzemmódban (van Sport és Hó is) karakteréhez mérten már-már hihetetlenül finoman rugózik, csendes, a váltó működését észre sem lehet venni, motorhang alig hallható – vagyis minden a decens Lexus-iskola tanításai szerint folyik.
Hipertérugrás a 6-os főúton
De valljuk be, hogy egy ilyen autóban nem viselhető el hosszabb ideig a nyugalom. 423 lóerő már keményen bizsergeti az ember lábát, tehát nincs mese, oda kell lépni. A vezető fülei elindulnak hátrafelé, s a tarkón összeérnek, a Lexus orrában pedig percenkénti 3600-as fordulatszámnál csoda történik: a gyorsulás eddig csak lélegzetelállító volt, de innen már a hipertérben vagyunk. A velünk azonos irányba haladók mintha egyszerre nyomnák tövig a fékpedált… A tér beszűkül, s az ember ösztönösen erősebben markolja a volánt, mert komoly erők szabadulnak el, hiszen a félezer newtonméter mindent megtesz, hogy lehámozza a 255/35 R 19-es abroncsokat a hátsó felnikről – és mindezt döbbenetes hangélmény teszi teljessé. A kipufogó NASCAR üzemmódra vált, és az erőgép fújtatása a csőrendszer végén olyan érces és gyönyörű V8-as hörgésként szabadul ki a nagyvilágba, amitől borsódzik az ember háta.
Kanyarban pedig – főleg, ha több jön egymás után – eloszlik a kételyünk, hogy tényleg helyes volt-e kihagyni a mechanikus differenciálzárt az elektronikus fékdifferenciál kedvéért, mert a rendszer tökéletesen teszi a dolgát. Bár a Lexus nem összkerekes, mégis szinte megingathatatlan.
Egy autó, ami csak önmagáért van
Vannak, akik szeretik a számokat; legyen hát ez az ő bekezdésük. Az IS F ára 21 millió forint. Sok pénz, de a BMW M3 limuzin, az Audi RS4-es (hamarosan jön az új!) és a Mercedes C 63 AMG is ennyibe vagy még többe kerül. Fogyasztás? Valahol 14 és 28 liter között – attól függ, mennyire vigyorog a vezető. Használati érték? Gyakorlatilag egyezik a selymesen kifinomult IS 250-esével, vagyis kicsit szűkös az utastér és nagy a csomagtartó. Ám az IS F igazi értéke felbecsülhetetlen: íme, egy autó, ami – amellett, hogy tartós, megbízható, minőségi, biztonságos és fényűző is – az életörömről szól. Amibe nemcsak akkor ül be az ember, ha el akar jutni valahová. Egy autó, aminek nincs használati értéke, nincs célja. Önmagáért van. A volánra szerelt váltófülekkel nem azért kell kettőt-hármat visszakapcsolni, majd a szőnyegbe préselni a gázpedált, hogy hamarabb odaérjünk, hanem azért, hogy gyorsulhassunk, no és hogy hallhassuk az Autóisten hangját.
