A főiskolán próbáltak ugyan megtanítani a pszichológia és a szociológia alapjaira, ám ettől még nem biztos, hogy a következő elgondolásom helytálló: szerintem a jelenlegi helyzetben a racionális gondolkodású emberek sokkal inkább megfontolják, hogy egyáltalán belevágjanak-e egy új autó vásárlásába, mint akik emocionális alapon döntenek. Így aztán a józan és célszerű típusokkal szemben előnyt élvezhetnek azok, amelyek az érzelmekre hatnak, s képesek magukkal ragadni a „célszemélyeket”. Ilyen a Kia történetének eddigi legmerészebb modellje, a Soul is!
Ezt a kocsit már beskatulyázni sem könnyű. Hosszúsága, szélessége és tengelytávolsága alapján a kisautók új generációjába illene. A magas építésmód miatt viszont miniegyterűnek is gondolhatnánk, lehetne mondjuk az Opel Meriva, vagy a vadiúj Citroen C3 Picasso ellenfele. Csakhogy a praktikum és a rugalmas variálhatóság tekintetében a Soul jócskán alulmaradna – igaz, szándékosan nem is akar versenyre kelni e téren! Ezt a kihívást meghagyja a Genfi Autószalonon most leleplezett és a közeljövőben szériagyártásba kerülő Kia No3 tanulmányautónak. Ehelyett a Soul még egy lapáttal rátesz a látványra, s magáévá teszi a szabadidő-autókra jellemző hatásvadász stíluselemeket, valamint a robusztus megjelenést és az enyhén megemelt hasmagasságot is. Mindent összevetve a Soul egy roppant vagány és divatos, koncepciójában a megszokottól jelentősen eltérő, amolyan kategóriákon átívelő, crossover kisautó. Azért nem kell mindjárt hanyatt esni a kiás srácok kreativitásától, volt miből ihletet meríteni a Peter Schreyer és Tom Kearns vezette tervezőcsapatnak: ez a dobozszerű kiskocsi csak az európai szemnek új, Japánban és a tengerentúlon már léteznek egy ideje, ahogy az keretes írásunkból is kiderül.
Gazdag alapfelszereltség műanyagos belsővel
Az üdítően fiatalos külsővel nem igazán harmonizál az LX alapfelszereltségű tesztautó utastere, odabent kissé komor hangulat fogad. Mindjárt hozzá kell tenni, hogy esetünkben a szériafelszerelés többek között 16 colos könnyűfém keréktárcsákat, menetstabilizáló rendszert, hat légzsákot, manuális légkondicionálót, elektromos ablakemelőket és motoros tükröket, hat hangszórós, CD- és MP3-lejátszós audiorendszert, AUX-, USB- és iPod-csatlakozást, valamint távirányítású központi zárat és riasztót tartalmaz. Szóval, elég nagyvonalú. Éppen ezért lehangoló, hogy az ajtókra nem jutott egy centi kárpit sem, a kormány és a váltókar pedig kissé olcsó műanyagból készült – főleg a vételár ismeretében tűnik kicsinyesnek a dolog!
A műszerfal könnyen áttekinthető, az összes kezelőszerv funkciója egyértelmű, működésük kifinomult, s a kidolgozási minőségre sem lehet panasz. Engem nem különösebben zavart, megtermett kollégám viszont panaszkodott, hogy a helyes vezetési pozíció kialakítása tovább tartott a kelleténél, mivel a kormány tengelyirányban nem, csak magasságban állítható. Sajnos a vezetőülés kartámasza csak automatikus váltóval együtt jár, ami viszont kizárólag a dízelmotorhoz rendelhető… A miniegyterűkére emlékeztet a kényelmes, viszonylag magas üléshelyzet, no és a szellős térkínálat is. Egészen addig, amíg be nem nézünk a csomagtartóba: a 340 liter meglehetősen optimista értéknek tűnik. Na igen, a Kiánál a padló alatt található, kisebb-nagyobb rekeszekre osztott tárolódobozt is beleszámolták. Szerencsére a poggyászroló csak az első szériából hiányzik, amúgy szériatartozék.
Városban szeret tetszelegni a Kia Soul
Jelenleg a tesztautóban szolgálatot teljesítő 1,6 literes, változó szelepvezérlésű, 126 lóerős benzines tölti be az alapmotor tisztét. Érzékenyen reagál a gázadásra és jól veszi a fordulatot, gond nélkül megbirkózik a kocsi tömegével. Kezdetben sem gyengélkedik, de 3000-től megnyerően húz a négyhengeres, csakhogy ekkor már a hangja is megjön. Egyébként a Soul igazán megérdemelt volna öt- helyett hatfokozatú sebességváltót. A megvezetés ugyan rendben van, s a karcos kapcsolhatóságot is elnézzük neki, az áttételek azonban közel esnek egymáshoz. Utolsó fokozatban, az autópályán megengedett 130 km/órás sebességnél már 4000-et forog a motor, ami nincs jó hatással a fogyasztásra. Ha ehhez még hozzáadjuk az áramvonalasnak éppen nem nevezhető formát, még inkább érthető a Soul torkossága.
A legtöbb miniegyterűhöz képest egészen lendületesen vezethető az autó. Közvetlen a kormányzása, és az elektromos szervorásegítés ellenére kellő mennyiségű információt kapunk a kerekek és az út kapcsolatáról. Persze a Soul nem egy kanyarvadász, az élesebb fordulókban megdől a kasztni, s erőltetett menetben az orra lecsúszik az ívről. Ilyenkor finoman avatkozik be a (kikapcsolható) menetstabilizáló rendszer. A fékek hatékonyak, erejük érzéssel adagolható, szükség esetén erélyesen lassítják a kocsit. Sajnos a futóműről már nem vagyunk ilyen jó véleménnyel: az úthibákkal folytatott küzdelemben kevés sikerélményünk van. A csatornafedeleket, villamossíneket, kisebb repedéseket sem képes rendesen kirugózni az autó, kanyarban pedig elpattog a keresztbordákról. A gördülési komforton bizony még finomíthattak volna a mérnökök!
A divatos, trendi holmik sohasem olcsók, így a Kia Soul sem az. A 3,8 millió forintos alapárért roppant egyedi, tágas, jól motorizált és gazdagon felszerelt autót kapunk. Tulajdonképpen hasonló kvalitásokkal egyik-másik hétköznapi kisautóért is kérnek ennyit – mostanában eléggé elszaladt az áruk.
