Egy sikeres modell formatervéhez általában óvatosan nyúlnak a ráncfelvarrás idején, a beavatkozás csupán néhány vonal „átmaszatolására” korlátozódik. Ehhez képest a Kiánál nem aprózták el a dolgot, s bemutatása után három évvel szinte teljesen új arcot rajzoltak a Cee’dnek. Márpedig a koreai márka legnépszerűbb típusáról beszélünk, melyből csak a nyugat-európai piacon 230 ezernél több fogyott, míg hazánkban idáig 5243 darabot értékesítettek. Úgy látszik, működik az „európai igényekre tervezzünk autót Európában” szemléletmód.
Nem akarok részrehajlónak tűnni, de nekem a magyar származású Kovács Miklós vezető-formatervező és csapata által jegyzett korábbi Cee’d is tetszik. El kell ismerni azonban, hogy a Kia egységes arculati elemeivel felruházva karakteresebbé és határozottabbá vált a fellépése. A krómkeretes hűtőmaszk (a sportcsomagos változatokon lakkfekete szegéllyel) egyértelmű márkaidentitásról gondoskodik, mely a korszerű vetítőlencsés fényszóróval és a lendületesebb metszésű orrköténnyel együtt sportosan elegáns megjelenést kölcsönöz a Cee’dnek – a designt illetően ezúttal Peter Schreyer és Gregory Guillaume nevét emlegeti a Kia. Az oldalsó irányjelzőket a tükörházakba integrálták (felszereltségtől függően), míg hátul az áttervezett lökhárító és a LED-es hatású lámpatestek jelentenek újdonságot. A módosított „szoknyák” miatt a túlnyúlás elöl 20, hátul 5 milliméterrel hosszabb, de ezt leszámítva az autó méretei nem változtak.
Értéknövelés: pontosan ott, ahol kellett
Miután beültem, azonnal feltűnt, mennyivel kellemesebb és értékesebb a vezetői környezet. Például a korábbinál látványosabb, jó fogású kormányt markolhatunk, ami a tesztautóban olyannyira multifunkciós volt, hogy mind a négy küllőre jutottak gombok. A műszerek számlapjai ugyancsak tetszetősebbek, míg a kályhaezüstös dekorációk esetében eredményesen alkalmazták a „kevesebb néha többet jelent” filozófiát. Letisztultabbá vált a középkonzol is, s ennek köszönhetően még jobb a kezelhetőség: a kapcsolók és kezelőszervek jól definiáltak, elhelyezésük logikus, sötétben az elektromos tükörállítás gombjait kivéve (azt meg tessék indulás előtt elvégezni) az összes szépen megvilágított, működési kultúrájuk pedig felettébb kifinomult. Az anyagválasztás eddig is rendben volt, a műszerfal, illetve az ajtók felső részét kellemes textúrájú, puha tapintású műanyag borítja, s a hangulat azzal együtt sem olcsó, hogy textilkárpit csak az ülésekre jutott. Ha már itt tartunk, ajánlatos odafigyelni arra, hogy az LX alapkivitelekhez a szabályozható magasságú első üléseket az aktív fejtámlákkal, a deréktámasszal, a könyöklővel és a manuális klímaberendezéssel együtt 300000 forintos csomagban kínálja a Kia.
Praktikus részletmegoldásokban nincs hiány, és a helykínálatot sem érheti elmarasztalás, a csomagtartó bővítését viszont egyszerűsíthették volna: amennyiben sík raktérpadlót szeretnénk, előbb fel kell hajtani az ülőlapokat, majd kiszedni a fejtámlákat, s csak ezután jöhet a 60/40 osztású támlák ledöntése. Szerintem a Cee’d olyan, mint egy jó tanuló, de a legtöbb területen megelégszik azzal a négyes osztályzattal, amit én adnék neki, és nem hajt a kitűnőre. A frissen fejlesztett 1,6 literes, 115 lóerős dízelmotor például hidegindításkor a kelleténél nagyobb csatazajjal ébred, részterheléskor pedig, 1500-as fordulat környékén búgó hangja volt, ami engem kissé zavart, ettől eltekintve azonban remekül végezte a dolgát.
Élénken veszi a gázadást és vidáman pörög fel, kezdetben sem tétlenkedik, majd utána finoman belehúz, egyenletesen fejti ki teljesítményét. Mindez kényelmesen vezethetővé teszi az autót, s rugalmasságának köszönhetően az előzések is magabiztosan hajthatók végre. Ráadásul a korábbi öt helyett most már hatfokozatú sebességváltó tartozik hozzá, ami a menetdinamika mellett előnyös hatást gyakorol az utazási komfortra és a fogyasztásra is. Amíg 2007 januárjában 6,2 l/100 km-es átlagfogyasztást mértünk a hasonló motorral felszerelt Cee’dnél, addig most 5,6 literrel is beérte – ráadásul az étvágya ISG start-stop rendszerrel (100 000 Ft) tovább csökkenthető. Egyébként maga az erőátviteli egység nem egy rossz darab, de azért picit karcosan kapcsolható, s a kar megvezetése lehetne hajszállal határozottabb.
Az első MacPherson és a hátsó több lengőkaros felfüggesztések lágyabb rugókat és lengéscsillapítókat kaptak, ennek megfelelően a gördülési komfort sokat javult, rossz minőségű úton kevésbé pattogós az autó. A futómű alapvető hangolása azonban még így is feszes, a nagyobb úthibákkal már nehezen birkózik meg. Ugyanakkor a Cee’d stabilan fordul, viselkedése jóindulatú, közvetlen kormányzásával pedig lendületesen vezethető. A fékek adagolhatósága némi megszokást igényel, a pedál erőteljesebb nyomására hirtelen kezdenek harapni, de határozottan lassítják a kocsit. A menetstabilizáló rendszer azonban csak a kétezres motorok (benzines és dízel) esetén széria, amúgy 170 000 forintos opció.
Akár a kategória egyik legjobbja is lehetne
Szóval, a teszt végére a következő érzés alakult ki bennem: a fejlesztés idején mintha a mérnökök nem a kompakt kategória legjobbjait, a Golfot, a Focust, az Astrát, vagy éppen a Mazda3-ast és a Civicet tekintették volna mércének… Szerencsére az árképzést illetően sem ezeket vették alapul, a kocsi apró-cseprő hibáival pedig könnyen együtt lehet élni. 1,4 literes (109 LE) benzinmotorral és LX alapfelszereltséggel 3 449 000 forint a Cee’d indulóára. Sajnos a dízelmotort kissé drágán méri a koreai márka, a tesztelt 1,6-os ennél 650 ezer forinttal drágább, a középső EX felszereltséggel pedig már 4,8 millióba kerül. Az egyedülálló 7 éves garancia mellé társított 7 éves assistance szolgáltatás azonban újabb verhetetlen ajánlat a Kiától.