Nyolcan szeretnénk utazni. Nagy a család, esetleg szállodai transzferjárműről, brigádszállításról, netán versenyre igyekvő karatecsoportról van szó – ez mindegy. Nyolcan vagyunk. Kevés járműtípus képes ennyi embert a fedélzetére venni, s egy sofőrrel, egyetlen kocsi fogyasztásával célba juttatni.

Felszereltség: megvan, ami kell

Hiába mantrázzák egyes amerikai márkák, hogy az ő motorjuk világmotor, az ő autójuk világautó, a távol-keleti járgányok azok, amelyek

éppúgy megtalálhatók – és beválnak – Borneóban, mint Borsodban. Ennek nagyon egyszerű az oka: a tuti alaprecept. Először is gondosan kerülnek mindenféle műszaki és formai extravaganciát. Másodszor nem variálnak sokat az extralistával: alapállásból komplett a jármű, és kész! Nekik eszükbe sem jutna olyan ostobaság, mint sok európai gyártónak, hogy feláras legyen a második tolóajtó! Minden benne van, ami kell, szépen szőnyegezett a padló, rendesen szól a zene, a hátsó utasokra tetőszellőzők fújják a nagy teljesítményű (Borneóba is ilyennel szállítják) klíma hűvös levegőjét, elcsúsztatható második üléssor könnyíti meg a bejutást a harmadik sorba, van légzsák, biztonsági öv (az elsők magassága állítható) és fejtámla. Külleme pofás, berendezése modern, gusztusos. Nincs soklengőkaros hátsó futómű és egyéb úri huncutság, milliókért. Aszfalton egész jól muzsikál a merev tengelyével, rossz úton meg ugye ez a strapabíróbb.

Nemcsak a nagy egészre figyeltek oda a tervezők, hanem a részletekre is. Ennyi embernek sok apró holmija lehet, ezért két kesztyűtartó van az autóban, megduplázták az ajtózsebeket is, no és italtartókban sincs hiány. Navigátort használunk, mobiltelefont töltenénk? Esetleg egyszerre? Tessék, két szivargyújtó van elöl. A magasra felnyíló hátsó ajtó mögött elég hamar ott mered tűzfalként a hátsó ülés, de azért 851 liternyi a csomagtér, fejenként 120 liter jut. Nagy hátránya viszont a H-1 Tour kisbusz változatnak, hogy az a bizonyos tűzfal nem bontható le, azaz nem variálható az utas- és csomagtér. Ami persze nem a koreaiak vétke, hanem a kombi jellegű (háromnál több személyes zárt furgon) járműveket meggyilkoló bornírt magyar szabályozásé – de a lényegen ez mit sem változtat.

Jó erőben van a dízelmotor

Amikor először elindultam az autóval, kissé mellbe vágott, milyen jól megy, így elégedett mosollyal vettem tudomásul, hogy a legmozgékonyabbak között vagyok az úton. A nyomatékos, rugalmas, 170 lóerős turbódízel motor készségesen veszi a gázt, és főként csak kifelé hangos, belül egészen kulturáltnak érződik az akusztikai körítés. A már említett egyszerűségi stratégia jegyében csak ötfokozatú váltót szerelnek be, de ezzel is nagyon jól lehet haladni, hegyre menni, gyorsítani – igaz, nyolc személlyel, teljes terheléssel nem próbáltam a H-1-est, lehet, hogy akkor jól jött volna valamivel finomabb lépcsőzés. A fogyasztás rendben van, a 75 literes tankkal bő 700 kilométeres hatótáv adódik. A fék, a futómű, a kormány, a világítás, a fedélzeti számítógép mind megfelel a tervezési filozófiának: semmi különös, de jól adja az elvárható szintet, és bárki azonnal tudja használni.

Abszolút értelemben véve tehát jó jármű a Hyundai H-1 Tour, a prémiumszinthez arányítva pedig kisebb a praktikus érték, mint az ár különbsége. Sokaknak éppen ez számít.