Felfokozott várakozással közeledtem ehhez a kocsihoz. Már a nemzetközi sajtóbemutatón kiderült, hogy rendkívül igényes és tartalmas prémiumautóról van szó, amely a legjobbakhoz, az Audi A6-os, a BMW 5-ös és a Mercedes-Benz E-osztály összkerékhajtású kiviteléhez fogható, de japán stílust állít szembe azok germánságával. Mintha egy szamuráj állna ki páncélinges teuton lovagok ellen!
Ötméteres hossz, 3,5 literes, közel háromszáz lóerős motor – mennyire nem mondanak semmit a Legend lényéről, lényegéről a száraz adatok! Legend San szertartásos udvariasságával, egyszerű mozdulatai mögött sejthető kemény edzettségével, szürke szeme hideg villanásával vívja ki teljes tiszteletünket. A nagyvonalúságához nem illő kicsinyességnek tűnik, ezért nehezünkre esik felemlíteni, amiben nem tökéletes.
Fogadtatás meghajlással
Zümmögve áll pozícióba a volán, ez a Legend meghajlása a vezető előtt. Az üléssel és a tükörrel együtt memóriás, szinte elfeledteti, hogy nem sikerült ideális helyzetet beállítanom: ahogy igazán kényelmes lenne, úgy takar egy kicsit a kormánykarima a műszerek felső részéből. A pedálos rögzítőfék pedig úgy illik ehhez az autóhoz, mint kenderkóc gatyamadzag a szamurájöltözékhez. Uraim, ebbe az autóba elektromos kézifék kellene! Hiszen egyébként minden elektromosan és elektronikával működik, a sebességrögzítőtől a zseniális ütközéselkerülő rendszeren és a kétzónás digitális klímán át a hiper-szuper audióig. Az utóbbi adatait, a beállított hőfokkal együtt, egy kis monitor mutatja a felső szinten, alatta nagy, színes képernyővel.
Informátor
Ezen jelenne meg a navigátor tárképe, ha Nyugatra utaznánk – mert a mi kelet-európai régiónk bizony ki van szürkítve a térképen. Marad a szélvédőre tapasztott iGo-kütyü, ami aligha illik autónk általános tökélyéhez. Kapcsoljunk is gyorsan át a nagy információs kijelzőre, amely utazásunk valamennyi adatáról tájékoztat, s önműködően változtatja fényerejét. Hátramenetben önműködően megjelenik rajta a tolatókamera színes képe (a külső tükör pedig lebillen). Ez igen, ördögbe a pittyegő „radarokkal”! De vigyázzunk: ha nagyon erős a megvilágítási kontraszt a pásztázott területen, szinte semmit sem mutat az árnyékos részből. Persze, a Legend sem mentes a pittyegés divatjától, figyelmeztet övre, világításra és egyébre, s ez így is van rendjén.
Az uraságokat legyező szolgák nincsenek a Legendben, de szellőző első ülések vannak (hátulra sem ártana!). A perforált bőr középrészből jön a frissítő fuvallat, amit nagyon kellemesnek találtam, amikor egy futóedzés után még kissé izzadtan ültem be a kocsiba. A férőhely elöl és hátul is elegendő, az ülések kényelmesek, a belső világítás ravasz fényeffektusokat kelt. Jó ajtózseb, kétszintes középső rekesz, derekas kesztyűtartó és megfelelően nagy csomagtér jelzi a tervezők gyakorlatias gondolkozását. A poggyásztartó köbös alakú, variálásra csupán a sílécalagút ad lehetőséget, padlója alatt helytakarékos pótkerék és szerszámkészlet rejtőzik.
Az autó hangja fenomenális. Nagyon halk, a motor szinte nesztelen, csak kihúzatáskor jelentkezik turbinaszerű zúgása. Szél- és futóműzaj nincs, tökéletesen kulturált az akusztikai környezet, csupán halk sustorgás jelzi, hogy nagyon sokkal száz felett megyünk. Hosszú út után is frissen, pihenten szállhatunk ki a Legendből.
Nagystílűen
Széles skálán játszik ez a kocsi. Lehet csak úgy cirkálni vele, de iszonyú gyorsan menni is. Ebben maximálisan partner a bombabiztos futómű, a rendkívül érzéssel adagolható fék, az éjszakát nappallá varázsoló, kanyarfényszórós xenonlámpa, a szellemes megoldású összkerékhajtás, a volánfülekről is kapcsolható ötfokozatú automata, no és persze a pompás hathengeres gép. Nálam a BMW a könnyed, aktív agilitás mércéje, de most, közvetlen összehasonlítás nélkül, csak úgy érzésre, azt mondanám, hogy a Legend nagyon feladta a leckét a németeknek. Hallatlanul dinamikus és élénk, valósággal szárnyal – ám a benzin fogyása hamar visszahúzza a földre. Városban nehéz 18 liter alá kerülni, országúton nagyon visszafogott stílussal maradhatunk tíz alatt, átlagban nekem 13 liter jött ki. Ez korrekt arányban áll a teljesítménnyel, de akkor sem öröm, hogy ötszáz kilométerenként tankolásra kell gondolni.
A Honda Legend nívója már életfilozófiai kérdéseket vet fel. A mindennapi életben nem szükséges kronométert csatolni a karunkra, mert drága, s alig pontatlanabb nála egy jó kvarcóra. Ám ha valaki megengedhet magának egy efféle precíziós időmérőt, naponta gyönyörködhet benne, mesélgethet másoknak a különlegességéről. A Legend ilyen örömöket szerez tulajdonosának – és még azt a tudatot is, hogy olyan egyéniség ő, aki képes kiszakítani magát a nálunk általános németközpontúságból. Megbánni nem fogja, annyi szent!
