Mindannyian elérünk egyszer abba a korba, amikor megváltoznak preferenciáink, s kezdjük praktikus oldalról szemlélni a dolgokat. Ha autóról van szó, akkor már nem a libabőrt okozó kipufogóhangot, nem a szédítő gyorsulást és nem a látványos optikai tuningot keressük. Helyette osztunk-szorzunk, hogy megtudjuk, a vételár mellett vajon mennyibe fog kerülni a kiválasztott autó fenntartása, elfér-e a család, ha nyaralni megy, s könnyű lesz-e túladni a masinán, ha lejárt az ideje?
Hasonlít elődjére, de az összkép frissebb
Noha az Accord vadonatúj modell, amikor alaposan megnézzük, olyan érzésünk van, hogy csupán az előző generáció módosított változata. Nyoma sincs a Jazz látványosan nagy használati értékének, a Civic formabontó designjának vagy a CR-V robusztusságának – itt minden tiszta ráció, letisztult, éles vonalak és nyugodt formák találkoznak. Ezen persze ne csodálkozzunk, hiszen a négyajtós, dízelmotoros szedán Európában a céges autó megtestesítője. A könyvelőket pedig nem látványos formai megoldásokkal, hanem alacsony fenntartási költséggel, kedvező árral és tartós előnyökkel kell meggyőzni. A céges vásárlók mellett a Honda számíthat elkötelezett és márkahű vevőire, akikha törik, ha szakad, Hondát vesznek. Illetve számíthat azokra is, akik prémiumminőségű, kényelmes, jól felszerelt kocsit vennének, de kerülik a magától értetődő német márkákat, mert nem akarják nagydobra verni, hogy megengedhetnek maguknak egy hétmilliós autót.
Kívül tehát talán túlontúl is szokványos a forma, az utastérben azonban javul a helyzet. Igaz, a belvilág szürke-fekete, de az anyagok minősége jó, tapintásuk kellemes, az ülések pedig még hosszú úton is nagyon kényelmesek. Az alapváltozatnak számító Elegance kivitel üléskárpitja nagyon igényes, a volánt és a váltógombot természetesen bőr borítja. A sötét belső színvilág miatt a tér nem tűnik olyan nagynak, mint amekkora valójában. Négy ember kényelmesen elfér az Accordban, bár a sok fekete felület, a hátul elkeskenyedő oldalablakok és a nagyon megdöntött hátsó szélvédő miatt a hátsó kettő kicsit bezártnak érzi majd magát.
A raktér is nagy, bár alakja szabálytalan – hátul független kerékfelfüggesztés van, ami sok helyet foglal, s a raktér bővítése a lehajtható üléstámlákkal így inkább elvi lehetőség, semmint gyakorlati előny. Nagyon kevés az olyan helyzet ugyanis, amikor a támlák elfektetése után megnyitott kis alagút valóban megold egy addig lehetetlennek tűnő szállítási szituációt.
Papíron alig változott a dízelmotor
Noha csak 10 lóerővel és 10 newtonméterrel, tehát a puszta számokat tekintve igen csekély mértékben lett izmosabb az új Accord dízelmotorja, a változások menet közben jobban érezhetők. Az Accord 2,2 literes gázolajos masinája még a mai modern és egyre finomabban működő dízelmotorok között is kulturált futású gép, dízeles kerregés csak gyorsítás közben, valahol az alapjárat és a nyomatékcsúcs között félúton, 1400-as fordulatnál hallható, különben a motor simán és halkan teszi a dolgát. Remek a turbófeltöltő hangolása is, a motor ugyanis agilisan reagál a gázra, könnyen felpörög, s nagyon rugalmasan vezethető. Ez azt jelenti, hogy a vezető hamarabb felkapcsolhat, s kevesebbszer kell váltania, ami hosszabb utak alkalmával jól jön, mert kevésbé fárad el. Kellemes a a futómű hangolása – kanyarban stabil, ugyanakkor a rugózás nem túl feszes.
Mennyit ér hétmillió, ha Accordra költjük?
Ami pedig a pénzügyeket illeti, nem áll rosszul az Accord szénája, s azt is jó ideje tudjuk a Hondákról, hogy nem szoktak elromlani. Váratlan javításokra tehát nem kell számítani, a fogyasztás pedig kellemesen alacsony – mi átlagban 6,9 litert mértünk. Az Accord ár-érték aránya már így, alapváltozatban sem rossz. A kétféle felszereltséggel kapható dízelmotoros verzió közül az általunk tesztelt Elegance 6,9 millióba kerül. Ennél csupán néhány százalékkal többet, 7,3 milliót kell áldozni a magasabb Executive szintre, ám az elköltött pénz bőségesen megtérül többletfelszereltségben. Az Executive Accord hifiberendezése ugyanis jobb minőségű, több a hangszóró és van mélynyomó, valamint hatlemezes CD-váltó is jár hozzá. Van ezenkívül még elektromos napfénytető, tolatóradar, az eggyel nagyobb méretű felnikre peresebb gumikat kapunk, a fényszóró pedig xenongázos.
Az Accord kellemes autó. Lelkesedni, tűzbe jönni érte nem könnyű, de minden együtt töltött nappal jobban megszerettük. Az új Honda minden különösebb csinnadratta nélkül teszi a dolgát, a fontos területeken (térkínálat, vezethetőség, használati érték, ár-érték arány, fogyasztás) egyenletesen jó, igaz, sehol nem nyújt kiemelkedőt, de csalódást sem okoz. Tipikusan az az autó, amit hosszas megfontolás után, racionális érvek alapján választ az ember, aztán nem bánja meg.
