A Gilerától aligha tudja jobban másik gyártó, hogy miként kell szívdöglesztő, sportos robogókat előállítani. A Runner sikerének záloga egyértelműen a magasabb kategóriákból átvett megoldásokban rejlik. Ilyen a fordulatszámmérő és digitális kijelző kombinációja, a sportos idomok, a középső csatorna, a kiváló első fordított teleszkóp, de az 50 cm3-es robogóknál oly ritka vízhűtéses erőforrás is ide sorolható. Hiába van már évek óta gyártásban a modell, designját nem kezdte ki az idő vasfoga, még most is tetszetősnek mondható. A forma, a fényezés és a lámpák is jól mutatnak a Runneren, egyedül talán a kipufogó lehetne átgondoltabb.
A nyeregbe pattanva szembesülünk vele, hogy mennyire jól sikerült kétkerekű az 50 cm3-es gép, az imént említett, lábunk közé vett csatornának és az alacsony súlypontnak köszönhetően a kanyarvétel és dönthetőség új értelmet nyer a robogók mezőnyében. Amikor már azt hinnénk, elértük a maximumot, még akkor is sínen fordul a Runner, a nem szívbajos vezetők egészen elképesztő mélységekbe dönthetik a motort. Sportos mivoltához híven semmi sincs a motoron, ami leérne az útra, így sosem karistolhatjuk meg tempós kanyarodáskor.
Mágneses tér az út és a kerekek között
A dicséretes stabilitásban a Pirelli abroncsok mellett közrejátszik a hátsó progresszív rugó is, amely mindig az aszfalthoz tapasztja a gép hátulját, így a hátsó kerék sosem pattog el. Persze, mit sem érne a biztos úttartás, ha nem társulnak hozzá jó fékek. A tárcsafékek egyedülállóan hatékonyan lassítják az egy kiló híján egymázsás sportrobogót, és sok másik kismotorral ellentétben fokozott igénybevétel után is fáradhatatlanul végzik dolgukat. Aligha akad kategóriatárs, melyet ennyire pontos és nagy teljesítményű fékrendszerrel szereltek volna fel!
Az erőforrás esetében is ugyanazt a filozófiát érzékelhetjük, mint a jármű egészében: a dinamika áll az első helyen. Egy-egy tempósabb sprint esetében a kétütemű blokk amúgy is nagy hangja még vadabbra vált, ilyenkor lelki szemeink előtt láthatjuk a parányi dugattyút, amely iszonyatos tempóban végzi munkáját. A pörgési hajlamot a nagy központi fordulatszámmérő is igazolja, hiszen a főtengely akár kilencezerszer is megfordul egy perc alatt! Hogy a konstrukció velejét is átjárja a sportosság, azt minden induláskor tapasztalhatjuk. A variátor súlyozásából fakadóan csak 5000-es fordulat környékén mozdul meg a gép, ezért a Runnerhirtelen és nagy vehemenciával lódul neki a sprintnek. Sűrű forgalomban közlekedve ezért kissé ideges a működése, de ahogy csökken a megállások és az indulások száma, úgy egyre kevésbé tűnik ki a kuplung kései nyitása. E tulajdonsága miatt is a Gilera inkább a fiatalabb korosztály tetszését nyeri el, hiszen amit az idősebbek esetleg “hibának” könyvelnének el, az pont az ifjúság örömére válik. A takarékosság tekintetében mutatkozik meg a kétütemű erőforrás hátránya, hiszen tesztünk során majdnem négy literes átlagfogyasztást mértünk – igaz, a Runner megy is rendesen. Még szerencse, hogy hétliteres tankkal szerelték fel a Runnert, így a viszonylag torkos aggregát ellenére sem kell gyakran benzinkutat keresni.
A komoly külsőért és a belbecsért cserében megkérik a Runner árát, a 645 ezer forint jutányosnak semmiképpen sem nevezhető. A modell elismertségét, tartósságát és azt a bizonyos élményfaktort figyelembe véve mégis sokakat elgondolkodtathat az 50 cm3-es masina, amely nem csak a sihedereknek okozhat kellemes perceket.
