Miért ne vágyhatnának a hölgyek is sport(os)autóra? Csakhogy „párválasztáskor” náluk nem feltétlenül a nyers erő, a teljesítmény-súly arány, avagy a korszerű hajtáslánc játszik főszerepet. Sokkal inkább a bájosan atletikus forma, a praktikum, vagy a kényelem kerül előtérbe. A SportKa tudja, mitől döglik a légy…
Csak kívül fiatal
Szögletesebb fényszórói, merészebb rajzolatú kötényei, öblös kerékjáratai, tetőspoilere, valamint 16 colos könnyűfém tárcsái és alacsony profilú abroncsai (195/45) harcias színben tüntetik fel a csöppnyi Fordot. Sajnálatos viszont, hogy az ott hátul, középen nem a kipufogócső kivezetése, hanem a tolatólámpa. Örökzöld formájának köszönhetően kívülről egyáltalán nem látszik, hogy a Ka nyolc esztendőnél is többet (a StreetKa és a SportKa 2003-ban debütált) lehúzott már a szorítóban. Belül viszont annál inkább! Több dolog is arról tanúskodik, hogy a „szilvás gombóc” (gondoljanak a márkajelzésre és az autó formájára) nem egy mai gyerek: a bumfordi kormány fixen rögzített, az ülésnél csak az ülőlap dőlésszöge állítható, a műanyagok mindenütt kemények, az ajtókon néhol kivillan a csupasz lemezfelület, de a legolcsóbb mégis a műszerek végtelenül egyszerű, izzós megvilágítása. A hiányosságokat jópofa, girbe-gurba műszerfali designnal, a Csillagok háborújába illő, futurisztikus szellőzőrostélyokkal és üde üléskárpittal igyekeznek eltusolni. Látványos a Ford Pumától átvett alumínium váltógomb is, csakhogy nyáron rendszerint tűzforró, télen pedig jéghideg az érintése. Elöl megfelelő a helykínálat, hátulra viszont csak gyerekeket ültetnék nyugodt szívvel. Apróbb holmikat rejthetünk el a műszerpult mélyedéseiben, s az is praktikus, hogy bővíthető a csomagtartó, pohártartóról viszont ne is álmodjunk. A felszereltség szegényes, biztonságunkat csupán két légzsák és blokkolásgátló, míg a kényelmünket távirányítós központi zár, elektromos ablakemelő és CD-játszós rádió szolgálja.
Szedi a „lábát”
Az alacsony súrlódású 1,6 literes, 95 lóerős motor legalább olyan életvidám, mint a kocsi formája. A nyolcszelepes késlekedés nélkül reagál a gázpedálon leadott utasításokra, már a pincéből örömmel húz, s alul is kellően nyomatékos. Ha pedig hosszan pörgetjük, még inkább elemében érzi magát. Lendületesen autózhatunk, a motor ilyenkor harsányan dalol, érces hangja lelkesítő, hangzatos aláfestést biztosít a gyorsulás érzetéhez. Százra egyébként 9,7 másodperc alatt sprintel a kocsi, ami az ötfokozatú sebességváltó rövid áttételezésének és precíz kapcsolhatóságának ugyancsak betudható. Városban ez rendkívül előnyös, hiszen a zöldre váltó lámpától ügyesen kilőhetünk, kihasználhatjuk a forgalomban tátongó réseket, avagy kényelmesen, ötödik fokozatban csoroghatunk a sorral. Ugyanakkor éppen emiatt az autópályán megengedett tempónál már percenként 4000-et forog a főtengely, ez pedig nincs jó hatással a fogyasztásra. A remek futómű és a közvetlen áttételezésű kormány szintén az élvezetes vezetést szolgálja. Kanyarban a Sportka feltűnően sokáig ragaszkodik az úthoz – a legtöbb hölgy soha nem fogja maximálisan kiasználni az elöl MacPherson, hátul csatolt lengőkaros felfüggesztések képességeit. Nem csoda, mivel a nyomtáv 22 milliméterrel szélesebb, mint a Kánál, illetve merevebb stabilizátorokat és feszesebb rugókat használtak a tervezők.
Határhelyzetben könnyedén kezelhető, alulkormányozott viselkedés jellemzi az autót, tehát inkább az orra csúszik le az ívről. Szerencsére a futómű hangolása jól eltalált, nem pattogós a kocsi, hétköznapi használatra is kiválóan alkalmas. A SportKát precízen terelgethetjük, hiszen nemcsak direkt, hanem érzékletes is a kormányzás – itt kell azonban megemlíteni, hogy a fordulókör nem csekély, s ez városban megnehezíti a manőverezést, parkolást. A pedálok elrendezése leginkább nőknek ideális. A nagyobb lábú férfiaknak túlzottan közel vannak egymáshoz, megesik, hogy a gázt és a féket egyszerre tapossák. Annak ellenére, hogy hátulra dobfékek kerültek, a lassulás mértéke meggyőző, a fékerő érzéssel adagolható, s csak tartós lejtmenetben kezd fáradni a rendszer.
Fátylat rá?
