Ördögbe a divatszínekkel! Miért kéne minden autónak fekete, ezüst vagy szürke fényezéssel beleolvadnia az aszfalt vagy a köd bús árnyalatába? Ez a kocsi élénkzöld, mint a tavaszi rét, mint a leveli béka – hurrá! Sőt, nemcsak kívül, hanem belül is, ahol nincs burkolva a lemez, például az ajtónál. Baj ez? Dehogy, még egy üde színfolt! A Qubo köbös formája meg olyan kedvesen bumfordi, hogy azonnal szívünkbe zárjuk. Krumpliorrával nem törekszik szépségkirálynői babérokra, azokat meghagyja gazdasszonyának, aki éppen ezért nem féltékeny rá. A nagyszülők imádják, mert könnyű beszállni hátra, és jó magas az ülés, a gyerekek örülnek, mert egyetlen játékukat sem kell otthon hagyniuk, apu pedig a remek útfekvést és a pompás dízelmotort díjazza.

Grandiózus ötletek, piti hibák

Nagyszerű a Qubo egész koncepciója, a kis méretek ellenére hatalmas a rakodóhely és a komfortos utastér, mindez egy normális család büdzséjéhez illő árért. Elismerést érdemel a 600 kilós vontatóképesség és a masszív (bár jó magasra került) tetőcsomagtartó. Ragyogó (szó szerint!) a gyújtásra kötött fényszóró – ugye, milyen fölöslegesen drága találmány az automatikus világításkapcsoló? Vannak persze apró butaságok is, amelyeket könnyű lett volna elkerülni. Ilyen a magas szélvédő túl kicsi napellenzője – olyan, mint egy átlagos szélvédő napellenző nélkül. Vagy a relés fényváltókapcsoló. Vagy az, hogy az ajtó és a vezetőülés kartámasza nem azonos magasságra került, s az utas karja lecsúszik a könyöklőről. Nem tetszett az sem, hogy az amúgy remek fogású, rádiógombokkal ellátott bőrkormány (30 000 Ft) még a legalacsonyabb helyzetben is túl magas volt nekem. Ezek jelentősége azonban eltörpül amellett, hogy a hátsó ülések (nem könnyű) kiszedése után kolosszális térfogattal rendelkezünk – csak bámulhatnak az ötször ennyibe kerülő német és egyéb „prémium-életmódkombik” tulajdonosai…

Vetélytárs házon belül

A Qubo egyik legerősebb versenytársa a tulajdon testvérbátyja, a Fiat Dobló. Cikkünk nem összehasonlítás ugyan, de erről szót kell ejteni, mivel nagyon is lehetnek olyan vevők, akik a két típus között ingadoznak. Nos, a Qubo valamivel fordulékonyabb és könnyebben manőverezhető, de ezt felülmúló arányban kisebb a rakodótere. Útfekvésük, rugózásuk egyaránt kiváló, elektronikus menetstabilizáló viszont egyikben sincs. Motorjuk egyforma, nincs észrevehető különbség a fogyasztásban, dinamikában és csúcssebességben sem, de mivel a Dobló tankja közel másfélszer akkora (60 liter a 45-tel szemben), jóval nagyobb a hatótávolsága. Árban szinte azonosak – így a kettő között egyetlen tényező dönthet: akinek elegendően tágas és jobban tetszik a Qubo, azt választja, a többiek pedig a Doblóban találhatják meg szívük és pénztárcájuk választottját.