Amikor egy kimerítő nap után kiszállok az autóból, remeg a lábam az izgalomtól, sajog minden porcikám. Mégis, alig várom, hogy másnap reggel legyen, s újra a kormány mögött „kínozhassam” magam. Ez az autó maga az amerikai álom, a Porsche 911-es tengerentúli megfelelője, az élő legenda hatodik nemzedéke. Mégpedig roadster változatban – ha már itt tartunk, a Chevrolet Corvette 1953-ban nyitott sportkocsiként kezdte pályafutását! Aki gyerekkorában játszott autóskártyával, vagy egy kicsit is jártas a négykerekűek világában, az bármilyen szögből, már kilométerekről felismeri a jellegzetes formát. Illetve megeshet, hogy elölről mégsem. Az orr-részen ugyanis drámai változás történt: mivel a bukólámpák (értelemszerűen nyitott állapotban) gyalogosgázolás esetén komoly sérüléseket okozhatnak a szenvedő alanynak, egy jövőbeni előírás miatt le kellett mondani róluk. Szomorú,

mert a rejtett fényszórók ugyanúgy az autó egyedi stílusjegyei közé tartoztak, mint a négy kerek hátsó lámpa. A Corvette 1962 óta először kapott hagyományos világítótestet – őszintén szólva nem is sikerült valami „fényesen”… Az F22 Raptor vadászrepülőt idéző sziluett és a szexi hátsó viszont egyszerűen félreismerhetetlen. Ha pedig egyéb elfoglaltság miatt a látványra nem is, a V8-as hajmeresztő bömbölésére biztosan mindenki felkapja a fejét az utcán. A Corvette sehol nem marad észrevétlen! Elődjéhez viszonyítva 125 mm-rel rövidebb és 25 mm-rel keskenyebb az autó, a tengelytávolság azonban 30 mm-rel hosszabb. Emiatt a hasznos tér (ha lehet egyáltalán egy vérbeli sportkocsi esetén ilyesmiről beszélni) végső soron nem csorbult. Noha jóval testesebbnek tűnik, méretei nagyjából megegyeznek az örök vetélytárs Porsche 911-esével. A generációváltás során annak ellenére 56 kilogrammot fogyott a ’Vette, hogy felszereltsége gazdagabb. S a szélcsatornában töltött 400 óra is meghozta a kívánt eredményt, a légellenállási tényező mindössze 0,28 Cw.

Kilövésre felkészülni!

Nincs miért ámulni azon, hogy a valódi amerikai sportkocsi 300 km/órás tempóra képes. A Corvette meglepően lazán, gond nélkül futja meg a csúcssebességet – integrált diffúzor ide vagy oda -, de ekkor már a legenyhébb kanyarba sem mertem bemenni. Ennél is letaglózóbb a gyorsulás! Úgy rugaszkodik el a kocsi, mintha földkörüli pályára készülne állni. Szavakkal leírhatatlan az érzés, s a 4,3 másodperces érték is semmitmondó. A második fokozatot valahol a 80-as, a harmadikat pedig 120-as tempó környékén kell kapcsolni. Még jó, hogy van head-up display (a szélvédőre vetíti a sebességet, a fordulatszámmérőt és a keresztgyorsulási erőt), mert a tekintetemet félek levenni az útról. Az ilyen mutatványokhoz egy acélos motorra is szükség van ám! A General Motors legendás „small block” erőforrása 1955-ben debütált, s azóta a Corvette-történet szerves részét képezi. Persze, az idők során folyamatosan csiszolgatták, ez már a negyedik generáció. Legutóbb 5,7-

ről 6,0 literre növelték a lökettérfogatát, a maximális teljesítmény közben – 60 lóerővel – 404-re ugrott, de hasonlóan tiszteletet parancsoló az 542 Nm-es forgatónyomaték is. Na ja, “kis blokk” elnevezés hatezres motorra… Viccesen hangzik. Legalábbis Európában, mert az Újvilágban más mércével számolnak. Az alumínium motorblokkon kívül egyébként a korszerűség mindenféle formáját kerüli a V8-as: nincs változó vezérlés vagy szívócsőhossz, s hengerenként csupán két szelepen keresztül végzi a gázcserét. De kit érdekel, amikor pokoli jó hangja van, s úgy húz, hogy leszakad az ember feje! Éppen ezért csak óvatosan a gázpedállal, mert roppant alattomos jószág a Corvette. Első és második fokozatban a menetstabilizáló rendszer sem képes kordában tartani a brutális erőt, könnyedén előfordulhat, hogy megelőz a kocsi hátulja. Hosszú, nyújtott kanyarban ez fokozottan veszélyes. Ha a 285/35 ZR 19-es hátsó gumik (elöl 245/40 ZR 18) elveszítik a tapadásukat, ember legyen a talpán, aki „megfogja” az autót. Annál is inkább, mert a kormánykerék átmérője óriási, a közvetlen áttételezés ellenére nehézkes a precíz ellenkormányzás. Némi gyakorlással azonban rendkívül látványos erőcsúsztatással fordulhatunk. Beszéljünk egy kicsit a fogyasztásról is. Városban a Corvette simán lezúdít vagy 20 litert a torkán, országúton és autópályán viszont meglepően „takarékos”: beéri egy 10-essel, ami ekkora motortól nem is rossz. Átlagosan 15 literes értékkel számolhatunk, tehát a hatótávolság 450 kilométer körüli.

Keménykötésű gép

A sajtóanyag azt írja, hogy a Tremec T56 hatfokozatú manuális sebességváltót jelentősen továbbfejlesztették. Akkor viszont a korábbi botrányosan rossz lehetett. Merthogy ez is akadósan kapcsolható és határozott kezelést igényel. Megvezetése ugyan pontos és rövid utakon jár a kar, de a villámgyors váltásokat elfelejthetjük. A futóművet pedig autópálya-minőségű utakra, vagy versenypályára tervezték. Rossz minőségű úton a kettős keresztlengőkaros, műanyag laprugós felfüggesztések kemény ütéseket osztogatnak, a kasztni folyamatosan izeg-mozog, a hátsó rész pedig a legkisebb úthibáról is elpattog. A ’Vette lassulása legalább olyan „kínzó”, mint a gyorsulása. Az elöl 340, hátul 330 mm átmérőjű, lyukacsos tárcsák ellentmondást nem tűrő módon emésztik fel a sebességet, hírből sem ismerik a fáradékonyságot.

Micsoda különbség

A Corvette kétféle változatban, Coupe és Convertible karosszériával készül. Utóbbi vászonteteje 1962 óta először motoros mozgatású – a szerkezet álló helyzetben 18 másodperc alatt tünteti el a fejfedőt. Egyébként a nyitott autózás szerelmeseinek nem feltétlenül szükséges 2 385 000 forinttal többet kicsengetni, mert a kupé tetőpanelje kiszerelhető és ezután targaként használható. Igaz, a kabrióhoz alapáron jár a luxuscsomag (memóriás, fűthető ülések, elektromosan állítható kormányoszlop, head-up display, hét hangszórós Bose audiorendszer,

hatlemezes CD-váltó, automatikusan elsötétedő visszapillantó tükör iránytűvel), de ez 996 ezer forintos felárért megkapható. Alaphangon 19,4 milliót kell leszurkolni a sportkocsiért – ennek fényében a pilótafülke műanyagai kissé olcsónak hatnak, s az összeszerelési minőség sem makulátlan. Könnyebb lenne megbocsátani a Corvette hibáit, ha a tengerentúli 44 510 dollárért, azaz megközelítőleg 9 millió forintért hozzájuthatnánk. Na igen, más a mérce…