Nem mintha bármiféle ellenvetésem lenne a sportos autókkal szemben, az azonban tény, hogy az autógyártók egy része még a családi modelleket is sportos, sokszor agresszív megjelenésű köntösbe csomagolják. A Citroen egészen máshonnan közelítette meg a vonzó családi autó kérdését, így ahelyett hogy beállt volna a sorba, inkább divatot diktál. A C3 Picasso formájában végre itt egy autó, amiben nyoma sincs semmiféle sportosságnak, helyette laza, derűt árasztó légkör, megfoghatatlan pozitivizmus sugárzik belőle. Amiért különösen nagy dicséretet érdemelnek a francia tervezők az nem más, minthogy a karosszéria vonalvezetése és részletei tökéletesen váltakoztatják a kerekded és szögletes formákat, így akárhányszor csak ránéztem az autóra egyből a gyári sajtóanyag „varázsdoboz” kifejezése ugrott be. Többek között az eredeti külső számlájára írhatjuk azt is, hogy akármerre is fordultam meg vele, mindenhol kíváncsi tekintetekkel találkoztam. Az Exclusive szinten járó látványos felnikkel és a fekete karosszériabetétekkel pedig még inkább magára vonja a figyelmet.
Kellemes beltér, okos részletek
Pazar kilátás nyílik a C3 Picasso vezetőüléséből, a kettéosztott A-oszlop miatt nincs be nem látott terület, az óriási tükrök segítségével holttér is alig mutatkozik. A térérzet tényleg elsőrangú, amit a szélvédő tövébe illesztett könnyen leolvasható digitális műszeregység is fokoz. Az ülések elöl és hátul is kifejezetten kényelmesek, és ami külön öröm, hogy a második sor középső székén is szinte ugyanolyan jó helyet foglalni, mint akármelyik másikon. A hátsó sor szélessége három felnőtt utas esetén már elfogy, de a fejtér legalább mindenhol bőséges. Vélhetően mindenkinek kellemes csalódást okoz majd a lábtér, ugyanis 190 cm-es magasságig könnyedén elférünk „magunk mögött”, vagyis átlagos termetűeknek fejedelmi a térkínálat.
Az utastérben számos olyan apró részletet találunk, amivel a család kedvencévé válhat a kis egyterű. Rögtön itt van az mennyezetből lehajtható gyermekfigyelő, így hátrafordulás nélkül is rajta tarthatjuk tekintetünket a csemetén. Nagyon jópofa az első ülések háttámlájáról lehajtható, hosszú utak alkalmával nagyra érékelendő asztalka, amely még megvilágítást is kapott egy mini spotlámpa segítségével. A lámpa fényereje akkora, hogy éjszakai autózás közben az asztalra tett könyvből nyugodtan olvashatunk.
Az ülések alatt kialakított méretes rekeszeknek hála nagyon sok apró holmit el tudunk helyezni a kis Picassóban anélkül, hogy otthon kéne hagyni, vagy hogy úgy érezzük, rumli van az autóban. A 2/3 arányban osztott hátsó padot egy sín segítségével 15 cm-ert előre-hátra tologathatjuk, attól függően, hogy inkább nagy lábhelyre, vagy poggyásztérre van szükségünk. Az üléssort teljesen előretolva az alapból 385 literes csomagtér 500 literesre duzzad, a székeket lehajtva pedig hatalmas, másfél köbméteres hely áll rendelkezésünkre.
Elfogadható vehemencia, szerény fogyasztás
Ami az autó vezetését illeti, a kormány kanyargósabb utakon kevés visszajelzést ad az út és a kerekek kapcsolatáról, átlagos városi használatkor viszont ez kevésbé zavaró. A futómű a nagyobb döccenőket is jól hárítja, de a keresztirányú bordák bizony beremegtetik a kasztnit. Míg az első két székben ülve a rugózási komfortra egyetlen rossz szót sem szólhatunk, addig a hátsó sorban ülők sokkal inkább megérzik az út egyenetlenségeit.
92 lóerő papíron nem tűnik soknak, főleg, ha egy magas építésű modellről van szó, de az 1,6 literes dízel kellően nyomatékos ahhoz, hogy erőlködés nélkül mozgassa a C3 Picasso karosszériáját. A fix turbós, közös nyomócsöves egység szinte az alapjárattól kezdve terhelhető, 2000-3000-es fordulat között pedig nagy erőbedobással húz. Habár lelkes híve vagyok a hatfokozatú sebességváltóknak, a kellemes motorkarakterisztika miatt egyáltalán nem hiányzott a plusz fokozat, autópályán 2700-as fordulat környékén cövekelt le a digitális műszerfal „mutatója”. Az erőátviteli egység karja azonban meglehetősen hosszú úton, lötyögősen jár, néhány konkurenshez viszonyítva itt még maradt tennivalója a fejlesztőknek. A kissé morcos hangú motor egyébként finoman, alig vibrálva dolgozik, de zaja sajnos az elvárhatónál nagyobb mértékben jut be az utastérbe. Az ésszerű teljesítménynek és az ideális váltóáttételezésnek hála vegyes használatban 6,6 literes fogyasztást mértünk, így a Picasso még a pénztárcánkat sem terheli túlzottan.
Az autógyárak fogadkozásait sokszor elengedhetjük a fülünk mellett, de a Citroennél nem csak a levegőbe beszéltek, amikor minőségbeli megújulásról és egyéb pozitívumokról volt szó még ősszel a statikus bemutatón. Úgy gondolom, hogy a kézzel fogható fejlődés már nem csak a C5-ös, hanem a C3 Picasso esetében is tetten érhető, ezért nem lehet vitás, hogy olyanok is beleszeretnek majd a kis buborékba, akik korábban nem feltétlenül Citroenben gondolkodtak volna. Az autó 3 390 000 forintos (1.4 VTi/95 LE) indulóára abszolút versenyképesnek és barátságosnak mondható, főleg ha belegondolunk, hogy egy jól felszerelt kisautóról beszélünk. Ennyi pénzért kiváló ajánlat a kényelmes és tágas kis Picasso, amelyhez a barátságos, vidám kisugárzás természetesen alapáron jár.
