Igazából szomorú jelenségnek tekinthetjük, hogy miközben közel tíz százalékkal visszaesett a magyar személyautó-piac eredménye – jelezve a lakosság széles rétegeinek lecsúszását –, a szabadidő-terepjáróké bő harminccal bővült, ami a vagyonos réteg megtollasodására utal. Meg arra, hogy valójában felesleges dolgokra adnak ki sok pénzt a tehetősek. Míg az előbbi jelenség a hungarikumok közé tartozik, utóbbi Európa-szerte érvényesül, ezért a Citroen sem szeretett volna kimaradni a tortaszeletelésből, így a Mitsubishivel együttműködve kihozta a japán hajtóművel, Mizushimában gyártott, de francia HDi motoros C-Crosser luxuskocsit.
Két kivitelben kapható, a Collection alapára 8 890 000 forint, az Exclusive nevezetű verzió pedig kerek tízesbe kerül. Ezen összegért eléggé nagy, tekintélyes megjelenésű, komoly teherbírású kocsit kapunk, amely meglehetően pofás is, noha – a bőkezűen hintett Citroen-emblémák és egyéb attribútumok ellenére – nagyon is nélkülözi azt a párizsias karaktert, amely rajongói szemében igazán megkülönbözteti e márkát a többitől. Pillangókisasszony ez – Francoise ruhájában!
Tili-toli
Be-, azaz felszállás után tágas helyre, kényelmes bútorzat közé jutunk. Nemcsak elöl kifogástalan az elhelyezés, hanem – ami már nem olyan megszokott – hátul is. Az aszimmetrikusan osztott második sor ülései 80 millimétert csúsznak előre-hátra, támlájuk dőlése három fokozatban állítható, s rendben van az ülés magassága. Hosszú órák alatt kényelmesen érezték magukat, sőt jókat szunyókáltak ott az egyébként jól megtermett utasok.
A harmadik üléssort viszont csak fotózáshoz nyitottuk fel, senki sem akarta gyakorlatban kipróbálni. Igazából két kisebb gyereknek való, felnőttnek csak rövid időre, szükségből. Pedig mennyi a jó ötlet: teljesen a padlóba simul, húzóhevederekkel könnyű felállítani és lecsukni, a beszállást a második sori ülések elektromos előrebuktatása és vízszintes kapaszkodósín könnyíti meg, s ügyes a fejtámla megoldása.
Mi inkább a poggyászkapacitást aknáztuk ki: összehajtott négyszemélyes vadvízi kenut és sok egyéb cuccot vittünk felső-tiszai kirándulásra. A nehéz pakk berakását megkönnyítette a rakodóperem lehajtása: nem kell beemelni, hanem csúsztatni lehet a súlyos tárgyakat, ezenkívül gumicsizmahúzáshoz, reggelizéshez ráülhetünk a kétszáz kilós teherbírású nyúlványra. A raktér kimondottan nagy, eléggé hosszú és jó formájú, simán be tudtam rakni másik kedvencemet, a fekvőbringát – e kettőnél súlyosabb, illetve nagyobb sporteszközt kevesen hordanak magukkal. A 663 kilós teherbírás kimondottan jónak számít, az utánfutó pedig kéttonnás lehet.
Ütős!
Gátkoronán, ártérben, földutakon nyomultunk, eső után. Először egy kis drukk: elakadunk-e a 225/55 R18-as Michelinekkel? Nem! Csak 4WD-re fordítom a kardánalagúton a hajtás forgógombját – LOCK-ra nem is volt szükség –, s az autó szépen átlábal a dagonyán, csúszkálás nélkül csapatja a sarat. Megint csak azt tudom mondani, hogy a potenciális vásárlók túlnyomó többsége sohasem fog többet követelni kocsijától. Nehéz útviszonyok között ütős a C-Crosser!
Sajnos ütős aszfalton is. Mármint a rugózása. Bármennyire hangsúlyozza a sajtóközlemény, hogy óriási gonddal hangolták a futóművet, ki kell mondani: ez az autó gyenge pontja. Sportosan feszes a felfüggesztés, holott tudhatták volna előre, no és tapasztalhatták utólag, hogy egy 170 centi magas, utasokkal együtt kéttonnás autóból sohasem lesz sportkocsi. Ez sem az, inkább jó utazójármű, amelyhez komfortosabb beállítás illene. Így viszont minden fekvőrendőrnél és minden kátyúnál kapnak egy jó „kecsketúrót” a hátul ülők. Típusfejlesztők, előre!
Középtávfutó
Autópályán, országúton elemében érzi magát a C-Crosser. Mindenütt simán és könnyedén tartja a gyors utazáshoz szükséges sebességet, élénken ugrik, hatfokozatú váltójára nem azért van szükség, hogy előzni tudjunk, hiszen rugalmas és húzós a motor, hanem hogy csökkenjen a zajszint és a fogyasztás. A változó rásegítésű kormány, a bőrgombos (és nagyon japános fogású) váltókar, az esőérzékelő ablaktörlő, a kiváló fényszóró mind egy-egy bizalomerősítő tényező. Ha provokáljuk, kellemesen lép be a menetstabilizáló. A fék eléggé erős és jól adagolható. Kanyarban érezni a kifelé húzó hatásokat – lehet tempósan menni, de nyugodt kéz kell a volánra.
Az még rendjén való, hogy nem vágtázó a C-Crosser, de kevésbé tetszett, hogy nem is hosszútávfutó. 10,2 literes fogyasztása nem sok a méretekhez és a súlyhoz képest (a csaknem 200 grammos CO2-kibocsátást meg intézze el ki-ki a lelkiismeretével), de sok, ha a tank 60 liternyi űrtartalmához viszonyítjuk. 500 kilométer után nem sokkal esedékes az újratöltés idővesztesége és nyűgje – ez nem szép.
Muzsikaszó
Annál pazarabb a felszerelés, még ha hiányzott is a tesztkocsinkból a 7 colos érintőképernyős navigátor és tolatókamera (600 000 Ft), hiszen volt benne például állítható első kartámasz, bőrkárpit, automatikus klíma, nem kevesebb, mint három darab fedeles kesztyűtartó és sok-sok egyéb apró kellemesség. A belső design nagyon márkasemleges és egyéniség nélküli, néhol kissé túljátszott, már-már cicomába hajló, de jó minőségi hatású, tisztességes kidolgozású.
Mindennek betetőzéseként szóljon a Rockford Fosgate hangrendszer nyolc hangszórója és palacsintasütőnyi mélynyomója, dolgozzon az első utasülés alatt elhelyezett 650 wattos erősítő! A zenei élvezet fokozásának egyedül dobhártyánk szakítószilárdsága szab határt. Ilyen erős inger már bizonyosan elnyomja a halk belső hangot: csakugyan örülni kell a luxusterepjárók megszaladásának?
