Tisztelt uram, úgy látom, ön a szerény, visszahúzódó, a sorból semmivel kilógni nem akaró, sőt inkább feltűnésmentesen beilleszkedő emberek közé tartozik… Ha egy csapásra és alapvetően változtatna eddigi életstílusán, ezt az autót vegye meg! Mindenki megfordul utána az utcán, a parkolóőr hónapok múlva is emlékszik rá, s ha áthalad egy falun, jó ideig beszédtéma marad. Nem is beszélve a többi autósra gyakorolt hatásról. Amint meglátják a tükörben, menekülésszerűen ürítik ki a belső sávot, hogy ön kényelmesen előzhessen, az erőszakos nyomulók pedig mást választanak ki áldozatul. Önnek nem kell konditerembe járnia, kopaszra nyiratkoznia és sötét napszemüveget viselnie, lesz tekintélye így is! Az autóipar fenegyereke, a Chrysler több nagy egyéniséggel
ajándékozta meg az autós világot, elég csupán a Jeep különféle válfajaira, a brutálisan erős Viperre, avagy a stílusteremtő Voyagerre gondolni. De egyszerű kombiban sem elégedhet meg egyszerű megoldással! Hű, micsoda arc ez a 300 C Touring! Lehet ugyan kétségünk, hogy aerodinamikai szempontból a lehető legjobb-e a menetszéllel büszkén szembefeszített homlokfal, hogy mennyire gazdaságos ekkora kerekeken gurulni, de vitathatatlan, hogy a szürke tömegből valódi egyéniségként kiemelkedő darabbal van dolgunk. Designja kissé olyan, mintha egy Walt Disney-filmben lenne a gonosz szereplő kocsija, ugyanakkor látszik rajta, hogy erős, masszív, védelmező, a tulajdonoshoz és utasaihoz jóindulatú jármű. Nem tucatárú – jelenség!
Ésszerű komfort
Az amerikaiak általában józan ésszerűséggel tervezik meg használati tárgyaikat, s ez alól nem kivétel az Európa részére egyébként Grazban gyártott Chrysler 300 C Touring sem. Nem jellemző rá a felületek és apró
részletek olyan tökélyre törekvő kivitelezése, amely például konszerntestvérét, a Mercedest jellemzi, s amely bizony nagyon sokba kerül, anélkül, hogy ténylegesen növelné a jármű értékét. Az összhatás mégis jó, gusztusos és szép az autó külseje és belseje, telt hangon csukódnak az ajtók, precízek a kapcsolók, szolid és megbízható hatást kelt az egész. A felszereltség is rendben van, tesztkocsink tartalmazott még elektromos napfénytetőt és eredeti kaliforniai diófa betétet is a volánon és az ajtón, a pedálokat elektromosan lehetett állítani (nagyon jó!), a CD-ket pedig hatlemezes tár fogadta a műszerfalban. Talán említeni sem kell, hogy az üléseket bőrrel kárpitozták – igaz, hogy ez nyáron izzaszt, télen hideg (viszont elektromosan fűthető), ám divatos, s ez ellen nincs mit tenni. Nekem csak egy apróság hiányzott igazán, az elektromosan behajtható külső tükör, mert mindig nyújtózkodni kellett, amikor ki-be hajtottam a kapunál. Ilyen széles kocsin nem ártana gondolni erre!
Kellemes utazást!
Városban, már csak terebélyes méretei okán is, van ügyesebb jármű a Touringnál, országúton ezzel szemben kevés jobb akad nála. Tágas utasterében elöl-hátul kényelmes az elhelyezkedés, kiváló a térérzet, ugyanakkor megvan a védettség megnyugtató tudata. A második sorban ülők külön fűtő-szellőző befúvóknak örvendhetnek. Lazán, könnyedén falja a kocsi a kilométereket, nagyon csekély a menetzaj, nem lármázik a háromliteres dízelmotor sem. Ennek a Mercedes-alapokra épülő korszerű gépnek a teljesítménye épp elegendő egy ekkora kocsihoz, gyorsítását még élénknek mondhatjuk, előzéseket határozottan hajt végre, nincs szükség az ötfokozatú automata manuális kapcsolgatására. Nagyon nyomatékos, erős a gép, karakterisztikája kiválóan illik az autó jellegéhez. Száguldozásra azonban nem való: fél gázzal is könnyen tartja autópályán a 160-as tempót, 170 felett azonban
már nagyon lassan kapaszkodik tovább – a 227 km/órás csúcsadatot én inkább elméleti jellegűnek tartom. Ez persze nem különösebben érdekes, sokkal fontosabb, hogy tíz liter alatti fogyasztással megy a szép nagy jármű, ami szűk hétszáz kilométeres hatótávolságot jelent. Poggyászt bőven vihetünk magunkkal, mert a szabályos alakú, jól pakolható csomagtartó alaphelyzetben is több mint 600 literes, és a hátsó ülés átrendezése után még egy köbméternyi teret kapunk. Igaz, a 429 kilós teherbírás eléggé szerény, viszont a dízelmotoros változat megengedett utánfutótömege kerek két tonna, lehet vele lószállítót, lakókocsit, vitorlást vontatni.
Vajon miért?
Ezzel az autóval tulajdonképpen csak egy bajom van, de az aztán súlyos. A kategória európai értékesítési statisztikájában 70 százalék a dízelmotor részaránya. Épp erre reagálva hozták ki ezt a pompás hajtóművű változatot. De, tessék mondani, az összkerékhajtást miért csak a nagy (3,5 és 5,7 literes), drágább benzinmotoros kivitelek részére tartják fenn? Elismerem, pompásan boldogultam a hátsókerék-hajtású 300 C-vel a legkeményebb téli viszonyok között, teljesen jeges utakon, sőt az ABS és az ESP jóvoltából még biztonságban is éreztem magam, de az is tény, hogy csak az Alföldön autózgattam a tesztkocsival, a hegyvidéket inkább mellőztem. Viszont decemberben, egy ausztriai utazás során megtanultam értékelni a 4×4-es változatot! Ahogy azzal hóban lehet menni, az valami
