Ködfényszórók és színre fújt kilincsek csak az LS PLUS szinttől járnak

Rendkívül meggyőzők a Cruze vonalai, minden szögből jól eladja magát az autó. Egyik barátom C-Vectrája mellé beparkolva jöttem csak rá, hogy valójában mi hozhatja majd meg a Cruze sikerét. Amikor a két autó egymás mellett állt, egyáltalán nem lehetett érezni, hogy két kategória egy-egy darabja „feszül” egymásnak. A Cruze vizuális fronton felnőtt a nemrég leköszönt Vectrához, már-már szemtelenül magabiztos orrkialakításával és 4,6 méteres hosszával a testes Chevrolet felülemelkedik valódi ellenfelein. A Cruze egészen egyszerűen túlfeszítette az alsó-középkategória határait, divatos külsejével és megfelelő méretdimenzióival akár egy osztállyal feljebb is labdába rúghat, ráadásul az ára is meggyőző. Persze, közel sem tökéletes a Chevy, az összeszerelési minőségén és az 1,6-os motor járáskultúráján, fogyasztásán például jócskán lenne még mit csiszolni…

A műszerfal kialakítása kifejezetten modern, de az áttekinthetőség kifogásolható

Szép, de teli van ergonómiai bakikkal

A fedélzeti számítógép az indexkapcsolóról kezelhető

Belül kellemes környezet fogadja a sofőrt: a kormánynak nemcsak a rajzolata, hanem a fogása is jó, az ideális vezetői hely kialakítása gyerekjáték, mert az ülés magassága tág határok között állítható. A műszerfal közepét ugyanazzal a szürke textillel borították, mint az üléseket – ez szép megoldás, de rendkívül könnyen koszolódik. A középkonzol gomberdője nagyon kusza, nem elég, hogy a kapcsolók kicsik, többségük mélyre is került, nappali fénynél pedig semmit sem ér a pislákoló megvilágításuk. A hifi MP3-as fájlformátum láttán sem jön zavarba, s a könyöklőben még AUX-bemenet is található. Utóbbi azonban sajnos nem működött, ugyanis a laza AUX-csatlakozó miatt érintkezési hibával küszködött a rendszer (vélhetően nem típushiba), de a négy hangszóró egyébként sem tud igazi „diszkóhangulatot” teremteni a Cruze-ban.
Az ülések kényelmesek, még 500 kilométer levezetése után sem zsibbadt a derekunk. A második sor két felnőtt számára nyújt megfelelő helyet, a jobb levegőellátás és a párátlanítás miatt azonban elkelt volna ide is egy szellőzőrostély. A fejtér lehet a hátsó szűk keresztmetszete, a kissé lejtős tetővonal miatt e téren nem olyan nagyvonalú a Cruze, mint várnánk.

A hétvégi pakkoknak elegendő a 450 literes

A raktér méretét is négy utasra találták ki, a 450 liter messze nem kategóriacsúcs, de nem is tartozik a legkisebbek közé, ha pedig a szükség úgy hozza, a támlák 60-40% arányban osztva dönthetők. A rakodónyílás nem valami tágas, a lengőzsanérok ráadásul helyrabló módon belógnak a térbe, a csomagtérajtó lecsukása pedig szó szerint piszkos munka, ugyanis lespórolták róla a belső fogantyút.

Lármás zabagép, füttykoncerttel
Tesztautónkban a hazai eladások vélhetően oroszlánrészét kitevő 1,6-os motor teljesített szolgálatot. A 113 lóerős blokk azonban csak feltételesen ajánlható. Sík terepen, kis vagy közepes terheléssel megtorpanások nélkül képes ellátni feladatát. A dinamika ilyenkor sem kirobbanó, a fogyasztás pedig valahol 8,0 liter környékén stagnál. Azonban ha kihasználjuk az autó utas- és csomagterét – ahogy azt mi is tettük egy ausztriai túra alkalmával –, akkor ne legyenek nagy elvárásaink. Három személlyel és megpakolt raktérrel bizony már nem őszinte a Cruze sofőrjének mosolya autópályán, de főleg emelkedőkön, hegyi szerpentineken nincs a motor a helyzet magaslatán. Alapból nyomatékszegény az 1,6-os – csak 4200-nál hozza a nyomatékcsúcsot –, ráadásul ezt tetézi az érzéketlen gázpedál és a rendkívül hosszúra nyújtott váltófokozatok együttese. Az ötgangos váltó átlagos darab, a kar ugyan hosszú utat tesz meg a kulisszákban, ám ez még nem okoz problémát, sokkal inkább egy hatodik fokozatra lenne szükség.

Az emelkedő övvonal és a jókora hátsó lámpatest miatt markáns a Cruze fara is

A megtett közel 1500 kilométer során mért 10,3 literes átlagfogyasztás még a fokozott igénybevétel tükrében is kifejezetten magas értéknek számít! Sztrádán eleve hangos a magas fordulatszámon dolgozó motor, az utastérbe beszűrődő zaj mértékén pedig nem javított a pontatlanul passzított jobb oldali ajtó sem. Utóbbi vélhetően egyedi eset, de a markáns illesztési hézag miatt hallható süvítés nagyon fárasztó, csakúgy, mint kanyargós úton haladva a vezetőoldalon „ciripelő” B-oszlop koncertje… A kanyarok egyébként feküdnének a Cruze-nak, ám a kormány lehetne kicsit közvetlenebb, a gumik pedig tapadhatnának jobban is. Tempósan vett kanyarokban számtalanszor volt az az érzésem, hogy a futóműben még bőven lenne tartalék, de az átlagos képességű gyári abroncsok korán megálljt parancsoltak a mókának – egy jobban tapadó gumigarnitúrával sokat javíthatunk a Chevrolet vezethetőségén.
A Cruze megítélése rendkívül összetett, méretét tekintve felveszi a versenyt még az egy számmal nagyobbakkal is, a korábbi Lacetti-tulajoknak pedig olyan minőségi és technikai váltásban lehet részük, mintha egyenesen egy „űrhajóba” ülnének át. Persze a pénz beszél, így kénytelenek vagyunk elnézni a Cruze néhány gyengeségét. A 3,3 milliós alapár kecsegtető, de a klímás, hatlégzsákos 1.6i L AC-változat 3 699 000 forintja sem egetverő összeg.