Több szempontból is helyes döntés volt az 1-es sorozat bevezetése, majd későbbi bővítése a BMW-től. Azok számára is elérhetővé vált a márka, akik korábban nem engedhették meg maguknak, s a legkisebb bajor hamisítatlanul nyújtja a BMW hagyományos értékeit. Mindez a vásárlói célcsoport szélesítésén kívül egyben azt is jelenti, hogy fiatal(abb) korban kialakulhat a márkához való kötődés, a márkahűség. Aki pedig némi egyediséget is vár autójától, egy ideje immár kupé és kabrió kivitelben is választhatja az 1-est!
Meglepően praktikus a Coupé
Noha egy sportkupé esetében ez sokadlagos szempont, a tesztkocsi praktikuma alig marad el az alapverziókétól – a vaskos kardánalagút miatt az ötajtósban sem lehet hátul középen kényelmesen ülni. Bemászni persze felér egy tornagyakorlattal, de hát ez a háromajtósban sincs másként. Amúgy a Coupé csomagtartója alaphelyzetben még 40 literrel nagyobb is, mint a másik kettőé, az üléstámlák ledöntésével pedig tovább bővíthető. Az igazsághoz tartozik, hogy a rakodó-átrakodó nyílás meglehetősen szűk, így körülményesebb pakolni.
Egy dolgot azonban nem értek az 1-es Coupéval kapcsolatban: vagy a Z4-esnek nem akartak direkt konkurenciát teremteni, vagy a Bangle-csapatot már csak összekötözött kézzel engedik rajzolni, mindenesetre ez nem egy olyan formaterv, ami igazán tűzbe hozná az embert – még az M-es sportcsomaggal sem elég vagány a gép.
Kompakt kasztni, bődületes erő
Hacsak nem tudja az ember, szerintem ránézésre meg nem mondaná, hogy ebben a kocsiban 306 csatamén tombol. Márpedig a „sorhatos” biturbó motorral felvértezve jelenleg a bajoroké a legizmosabb kompakt sportkupé a piacon! A 135i erősebb a Porsche Cayman S-nél, a százas sprinten egy hajszálnyit még rá is ver stuttgarti ellenfelére (korlátozás nélkül bizonyára csúcssebességben is tartaná vele a lépést), miközben „csupán” feleannyiba kerül. Természetesen 12 millió forint sem aprópénz, cserében viszont nap mint nap felejthetetlen élményben részesít a BMW.
Szinte mindegy, melyik fokozatban és milyen tempóval megyünk, padlógázra irgalmatlanul meglódul, még 200 km/órás sebességről is intenzíven gyorsít tovább. A maximális, 400 Nm-es forgatónyomaték rendkívül alacsony, 1300-as fordulattól egészen 5000-ig jelen van. A két kis tehetetlenségű turbó egy szempillantás alatt tölteni kezd, a motor lélekszakadva pörög fel, az eszeveszett vágtát pedig hátborzongató zenemű festi alá.
Ha nem is olyan könyörtelen, precíziós műszer, mint a Porsche, feltétlenül belevaló örömautó a 135i. Hatfokozatú váltója határozott kezelést igényel, de pontosan kapcsolható, a fékek kegyetlenül harapnak, s miután sikerült hozzászokni az opciós aktív kormányhoz (kis sebességnél direkt, nagy sebességnél kevésbé közvetlen), élvezettel dobálhatjuk ívről ívre a kocsit. Sajnos a futómű képességeiről nem kaptunk hiteles képet, mert a tesztautón még téli gumik voltak. Így is sokáig kapaszkodott a Coupé, de a 215/40-es első abroncsok a vártnál hamarabb elveszítették tapadásukat. Kikapcsolt menetstabilizáló rendszernél persze elég egy hevesebb gázadás, és a feneke azonnal bekapcsolódik a játékba. No, csak óvatosan, mert hirtelen és brutális dózisban érkezik a nyomaték, a Coupé durván kicsapja a farát. „Megfogni” még nem is olyan nehéz, ahhoz viszont műértő kézre és lábra van szükség, hogy folyamatos erőcsúsztatásban tartsuk a kocsit. Mindamellett, hogy vérbeli élményautó, hétköznapi használatban is remekül helytáll. Rugalmasságának köszönhetően kényelmesen, kevés sebességváltással is vezethető, s a feszes futómű és a peres gumik ellenére valószerűtlenül jól rugózik, rossz minőségű úton sem ráz az autó.
