Szombaton reggel kinézek az ablakon: szokásához híven szakad az eső. Ez a nyár már csak ilyen. Normális esetben meglehetősen lehangolna a dolog, de elég egy pillantást vetni a parkolóban délcegen feszítő Audi RS 4-re, s felhőtlen jókedvem kerekedik. Felőlem aztán a jégkorszak is jöhet, ezzel a kocsival az sem állhatná utamat! Persze, így utólag, józanul belegondolva most bődületesen nagyot mondtam, de a sportlimuzinban tomboló 420 csatamén – mégpedig a legújabb generációs aszimmetrikus-dinamikus nyomatékelosztású quattro négykerékhajtással kombinálva – rendszerint elragadtatott kijelentésekre készteti az embert.
Kirobbanó formában
Indulnom kell. Egerben van dolgom, s máris alapos késésben vagyok. Miskolcról kétféleképpen juthatok el a célomig. Az autópályán ugyan gyorsabb lenne, de a legvagányabb Audi A4 számára az dögunalom. Igazság szerint már régen eldöntöttem, hogy a Bükkön keresztül, a kanyargós hegyi szerpentinen megyek. Az sokkal élvezetesebb, ott aztán számot adhat majd képességeiről az RS 4. Bepattanok a bőrborítású,
szenzációsan formázott kagylóülésbe, elfordítom a gyújtáskulcsot, s megnyomom a kézifékkar mellé helyezett indítógombot. A 4,2 literes, közvetlen benzinbefecskendezésű V8-as mennydörgésszerű hang kíséretében kel életre. Amíg a motor eléri az üzemi hőmérsékletet (ekkor „csak” 7000-ig pörgethető) kisomfordálok a városból. Meglepő, ilyenkor milyen jól használható, kulturált és viszonylag kényelmes limuzinnak mutatja magát ez a vérbő és vérpezsdítő sportkocsi. A 18 colos kerekek és a 255/40-es abroncsok ellenére a rossz minőségű, avagy macskaköves útakon sem “rázós” élmény az Audi vezetése. Még a nagyit is el merném vinni egy bevásárló körútra – csak a padlógázos gyorsításoktól óvakodnék, nehogy szívinfarktust kapjon attól, ahogy hirtelen az ölébe ugrik a táj. Alig hagytam el Lillafüredet, feltűnik előttem egy másik „sportember”. Kocsiján akkora légterelők éktelenkednek, hogy az RS 4 decens hétköznapi átlagautónak tűnik mellette. Pedig az Audinak sem kell a szomszédba mennie hatásvadász stíluselemekért! Az agresszívabb szabású orrkötény szélére látványos kopoltyúkat vágtak, melyek a motortól vezetik el a forró levegőt, míg a lendületesebb hatás
kedvéért a méretes hűtőmaszk és a levegőbeömlő nyílások méhsejtszerkezetes rácsozást kaptak. A hétágú, duplaküllős keréktárcsák és a mögülük kivillanó RS feliratú féknyergek, vagy a két kályhacső méretű kipufogó is becsülettel felborzolják a kedélyeket. Ezen kívül szélesített kerékjáratok, vaskos küszöbtoldatok, alumíniumhatású sporttükrök, a hátsó lökhárító diffúzor-utánzatú kiképzése és a csomagtartó spoilerszerű éle mutatják sportosabbnak a kocsit.
Tapadókorong
Nem volt nehéz megjósolni: amint a másik kocsi pilótája észrevesz, beletapos a gázba. Válaszként szűkebbre veszem az ülés oldaltámaszait és megnyomom a műszerfalon található „Sport” kapcsolót. Ezután a motor még gyorsabban reagál a gázpedálon leadott parancsokra, orgánuma pedig erőteljesebbé válik. Kezdődhet a tánc! Az RS 4 vérszomjas ragadozóként veti bele magát az üldözésbe. Egy ideig macska-egér játékot űzünk. A vizes aszfalton az elöl haladó, hátsókerék-hajtású
járgánynak kanyarban meg-megindul a hátulja. Ellenben a quattro-hajtással és DRC aktív lengéscsillapítással felszerelt Audi sínautó módjára fordul, az igényes futóműnek komoly biztonsági tartalékai vannak. A Torsen nyomatékérzékelős központi differenciál alaphelyzetben – a tengelyterhelést figyelembe véve – hátra a nyomaték 60, előre pedig a 40 százalékát juttatja. Ezáltal csökkent az autó alulkormányozottsági hajlama, sokkal agilisabbnak, fordulékonyabbnak érződik a kocsi. Ha a helyzet úgy kívánja, a szerkezet képes a teljes forgatónyomatékot az egyik, avagy a másik tengelyre küldeni. Azért azt se felejtsük el, hogy a fantasztikus stabilitásban nagy szerepe van a 30 mm-es leültetésnek, továbbá az elöl 37, hátul 47 mm-rel megnövelt nyomtávnak is.
Felpörgetve
Itt egy jól belátható, nyújtott kanyar, ahol előzhetek végre. Visszakapcsolok egyet a rövid utakon járó, pontosan megvezetett, hatfokozatú sebességváltóval, s padlóig nyomom a gázpedált. A motor szokatlanul hosszan, egészen 8250/percig húzatható. Ahogyan egyre nő a fordulatszám, a V8-as “bugyborékolása” velőt rázó üvöltésbe csap át. Nem csupán a hangorkántól borsódzik ám az utasok háta, hanem a gyorsulás érzetétől is. Ugyebár sportkocsiknál gyakorta használjuk azt a kifejezést, hogy százra katapultál… Nos, az Audi RS 4 esetében ezt tessék szó szerint érteni! Amikor 4000-5000/percnél a pilóta hirtelen felengedi a kuplungot, az tényleg olyan, mintha egy katapultgépből lőtték volna ki – a sebességmérő mutatója egy szemvillanás alatt (számszerűsítve: 4,8 másodperc) eléri a százas jelzést, de a duplájához sincs szükség 16,6 szekundumnál több időre. Ráadásul 100, 150, de még 200 km/óránál is hasonló mutatványra képes a kocsi, mintha soha nem akarna elfogyni belőle az erő. Azért nem árt az óvatosság, mert egy másfajta villanás, s oda a jogsi… Persze, nem véletlenül érződik ilyen könnyednek és mozgékonynak az autó. Az első sárvédők és a motorháztető alumíniumból készült, akárcsak a futómű legtöbb eleme. A súlycsökkentés
eredményeként minden egyes paripának csupán 3,93 kilogrammot kell cipelnie. A meglepetéstől úgy nyúlik meg a másik pilóta arca, ahogyan a két autó között a távolság. A kanyarok előtt ugyanis őrülten rövid féktávokat vehetünk: elöl 365 mm átmérőjű, belső hűtésű lyuggatott, hátul pedig 324 mm átmérőjű, tömör tárcsák lassítják az autót. Szellőztetésükről a kocsi alján elhelyezett Naca fúvókák is gondoskodnak, tehát fáradékonyság legfeljebb extrém igénybevétel esetén léphet fel. Ugyancsak kedvemre való a kormányzás, a rásegítés jól eltalált, közvetlen az áttételezés, elfogadható mennyiségű információt kapunk az útról.
Drága mulatság
Percre pontosan érkeztem a találkozómra, s hát egy ilyen autóval a belépőm is hatásosra sikerült. A fedélzeti számítógép által jelzett napi
