Előrebocsátom, hogy az optikai és dinamikai vitaminkúrán átesett felső-középkategóriás Audiról ezúttal nem a szokványos módon állítjuk ki a bizonyítványt. Most nem az első és hátsó térkínálat, a csomagtér befogadóképessége, vagy éppen az átlagfogyasztás tárgykörében hozunk verdiktet – a ranghoz és minőséghez mért kvalitásokat amúgy nem is érheti kritika.
Amikor az egyéni igények döntenek
A bevezetőben említett közel 20 milliós vételár kapcsán nyomban felvetődött bennem egy gondolat: dögös az autó, megy, mint a veszedelem, a presztízse megkérdőjelezhetetlen, de talán nem ez a konfiguráció a legésszerűbb választás. Az új 3,0 literes, kompresszoros motort (lásd bővebben a keretesben) kizárólag Quattro összekerékhajtással és Multitronic sebességváltóval társítva kínálják, az alapár 15,9 millió. A tesztelt példány esetében ehhez jött még megannyi extra, az Aventurin-kék gyöngyházfényezéstől kezdve a 19 colos felniken át egészen az S-Line sportcsomagig. Nos, mindösszesen tehát 19 675 600 forintra hízott a számla, miközben a 100 lóerővel gyengébb 2.8 V6 FSI ára “csak” 12,7 millió. A kettő különbségéből egy jól felszerelt A3-asra is futná, itt van azonban a túláradóan magabiztos fellépés és az elsöprő erőtartalék!
Ez a motor sportautót farag az A6-osból
Az 1,7 tonnás, összkerékhajtású példány az őszi modellfrissítéskor új szívet kapott, ami rendkívül jól passzol a négykarikások elegánsan tolakodó, sportos imázsához. A visszapillantóban egy Audit azonosít a vezető? Jajajj, jobb, ha félrehúzódik – no nem mintha állandóan a felső teljesítményhatáron autózna az ember, a xenonlámpák és a LED-sor nappali fénye azonban hatásos “megkülönböztető jelzés”. Erre a reakcióra egyébként magam is figyelmes lettem. Hiába haladtam együtt a többsávos út békés forgalmával, az előttem haladók azonnal jobbra húzódtak…
Persze az is lehet, hogy csupán az A6-os hátsó traktusát szerették volna szemügyre venni… Mi tagadás, van is rajta bámulnivaló bőven! Az A4-es fivér stílusát tolmácsoló lámpatestek határozottan előnyére váltak, gyönyörű a kecses vonallal rajzolt csomagfedél-szárnyacska, a 3.0 T Quattro krómembléma pedig csak itt látható.
Ezzel tulajdonképpen el is érkeztünk cikkünk kulcspontjához, a teljesítményhez. A 290 lóerős prémiumautó – ha kell – 5,9 másodperc alatt terem százon, a pedált az “ideális” helyzetben tartva gyorsan megfutja a 200 km/órát, s az elektronika 250-nél tesz pontot a kaland végére. Az ember a hétköznapi forgalomban azonban vajmi kevésszer kerül olyan helyzetbe, hogy padlógázt kelljen nyomnia, hogy a sebességváltó karját a Sport kulisszába kelljen hátrahúznia, s hogy a tempóval veszélyes tartományba kényszerüljön. Ez az autó bámulatos tudással van felvértezve, fokozatrugalmassága lenyűgöző, a többit pedig úgyis a nevével és az atmoszférájával teszi le az asztalra.
