A sportkombik történetét ismerjük: valaki rájött, hogy a hagyományos kombi kicsit izzadságszagú, időközben pedig divattá vált az aktív pihenés, amihez rengeteg kellék jár. Kialakult tehát a sportkombi, amiben már jócskán volt életstílus és szabadság, azaz csupa olyan dolog, amire a tehetősebb vásárlók nagyon vágytak, és elhitték, hogy az autójuk jobbá teszi az életüket. A vevők tehát örültek, de legjobban megint az autógyárak jártak, akik sikeresen teremtettek divatos kategóriát a korábban lesajnált kombikból.
Minden irányban nagyobb az új A4 Avant
Ha szemügyre vesszük az új Avantot, csupa kellemes újdonsággal szembesülünk. A raktér mérete tíz százalékkal, 442-ről 490 literesre nőtt, az ülések elfektetésével a teljes befogadóképesség megközelíti a másfél köbmétert. A miértekre kívül találjuk a választ: az új Avant 28 centiméterrel hosszabb és öttel szélesebb a réginél, sőt a tengelytáv is gyarapodott 16 centivel. Ezért nemcsak az Avant raktere nagyobb, hanem hátul a lábtér is, ám az A4-es utastere még mindig nem nevezhető tágasnak. A vezetőnek például kifejezetten klausztrofóbiás érzése lehet, hiszen az egyik oldalról az ajtópanel, a másikról a nagyon széles kardánalagút fogja közre, így a combját, vádliját neki kell nyomnia e paneleknek.
A raktér igényes kialakítású – s itt most nem a szőnyeg és a belső burkolat kvalitásáról van szó, hiszen ez egy közel kilencmillió forintba kerülő autónál magától értetődik, hanem sokkal inkább arról, hogy az A6-osban már kapható csomagrendező szett a kisebb Audiban is elérhető lett. A raktér oldalaiban kiképzett sínekbe pattinthatók be a rakteret felosztó szíjak alapjai, és szériatartozék a csomagrögzítő háló is. Opcióként rendelhető villanymotorral mozgatott ötödik ajtó is, ami jól jöhet, ha az embernek mindkét keze tele van. A csomagtérrolót viszont csiszolgathatták volna tovább az audisok, mert a D-oszlopban kiképzett sínben futnak ugyan a szélei, de nem automatikusan, a hátsó ajtó mozgásával harmóniában teszik ezt, hanem kézzel kell terelgetnünk. A megfordítható és egyik felén mosható, csúszásgátló felületet kapott szőnyeg viszont ismét jó ötlet.
A gyengébb dízelmotor bőven elegendő
Korábban volt már alkalmunk kipróbálni az Audi 2,7 literes, V6-os dízelmotorját (AM 2008/2.). A most tesztelt 2,0 literes, négyhengeres, 143 lóerős gép összességében még annál is jobban vizsgázott, hiszen nagyon keveset fogyaszt, a dízelmotorok között kifejezetten csendes és kulturált járású, teljesítménye pedig bőségesen elegendő. Mivel az autózással töltött időnk jelentős részében nem sietünk, a részecskeszűrővel is ellátott közös gyűjtőcsöves TDI halkságával, finom járásával és meggyőző takarékosságával (tesztfogyasztás: 6,8 l/100 km) jeleskedett, de ha igyekezni kell, s az ember sportfokozatba kapcsolja az egyébként szintén pazar, nyolcfokozatú automatikus váltót, akkor a motor mintha személyiséget váltana. A váltások előtt tovább lendül ki a fordulatszámmérő tűzpiros mutatója, a gyorsulás pedig két dimenzióval feljebb lép. Igaz, ekkor a motorzaj is megnő kicsit, de még ekkor sem zavaró.
A futómű nem az A4-es erőssége, nálunk ráadásul elsőkerék-hajtású modell járt. Az mindenképpen elismerésre méltó, hogy a hajtási befolyások a dízel jelentős nyomatéka ellenére nem nagyok, ám a rugózás valahogy nem áll össze harmonikus egésszé. A nagyobb úthullámokon az autó be-belendül és himbálózik, a keresztfugákon viszont keményen üt – pedig egyiket sem kellene.
Ezzel a motorral felszerelve az A4 Avant alapára 8,8 millió forint, az extratartozékok között azonban több olyan tétel van, ami mindenképpen szükséges ehhez az autóhoz, vagy éppen kívánatos a vevő számára. Így a valós ár könnyedén ennek másfélszerese is lehet.
