Az elitmárkák űrversenye tovább zajlik, a határ a csillagos ég. Ez az üzenete az A4-esnek is: olyan technológiák sorát vonultatja fel, amelyek korábban csak a 20-30 milliós csúcsmodellekben voltak elérhetők. Nos, a 20 milliótól most sem vagyunk messze, de ne szaladjunk ennyire előre.

Étvágygerjesztő

Tudom, hogy egy salátát nem az öntet alapján kell megítélni, de elég egyetlen pillantást vetni az új A4-esre, máris vezetni támad kedve az embernek. A kívül szép és vonzó autón az Audi rafináltan csak annyit változtatott az elődhöz képest, amennyit kell. A feszesebb, sportosabb forma a rövidebb első túlnyúlásnak, de hosszabb motorházfedélnek és tengelytávnak köszönhető. A formák szépen ívelnek, a részletek pedig most is azt sugallják, amit egy Audi szokott: itt minden a minőségről és a csúcstechnikáról szól. A lámpák alatti LED-sor a high-tech tartalom kikacsintása a külvilágra, a keretes hűtőmaszk és a sportosan mélyre húzott első lökhárító lendületet és némi agresszivitást tükröz, míg hátul az új formájú lámpatestek és a lekerekített, légterelőben végződő csomagtérfedél zárja le látványosan a formaterv körüli sétát.

Parancsnok úr

S ahogy a vonzó látványt nyújtó ételbe is jobb mihamarabb belekóstolni, az Audiba is be kell ülni, hogy a hatás teljes legyen. Beülni, s aztán ott maradni. Az ember úgy érezheti magát, mint egy business jet kapitánya: gombok, műszerek tucatjai sorakoznak a feléje döntött műszerfalon és középkonzolon, a grafikus kijelzők megjelenése elsőrangú. Még a legeldugottabb, legapróbb részlet is minőségről, igényességről árulkodik. Az összes műanyag elem szépen mutat, azaz nem pusztán a funkcióról, a csupasz lemezfelületek vagy a vezetékek eltakarásáról van szó, hanem esztétikáról is. S az Audi szép beltere még tovább kényeztet. A bőrkárpit, a kapcsolók tapintása kellemes, sötétben a belső világítás megszégyeníti a legjobb szórakozóhelyek hangulatvilágítását.

A fedélzeti számtógéppel (MMI-rendszer) az autó számos elektronikusan szabályozható funkciója kezelhető – kezdve a tempomat által tartandó követési távolság nagyságától egészen a futómű keménységéig (lásd keretes írásunkat). Az Audi ebben a legnagyobb: pontosan azokon a területeken nyújt kimagasló teljesítményt, ahol a tehetős és a technológia iránt fogékony vevőköre elvárja. Ha ugyanis valaki megengedheti magának, hogy tízmillió forintnál jóval többet költsön autóra, akkor biztosan élvezni fogja, amikor a fedélzeti számítógéppel személyre szabhatja az autó egyes tulajdonságait. Ily módon a kocsi játékszer, hiszen átállítható a rugózás és a váltó jellege, majd néhány perc múlva gyökeresen más beállításokkal is ki lehet próbálni az A4-est. Ám az Audi jól tudja, hogy vevőinek többségét nemcsak elbűvöli majd a beállítások sokrétűsége, hanem zavarba is ejti őket, ezért jobb, ha az előre programozott gyári értékekre hagyatkozunk.

Úgy tűnik, hogy a technika terén az Audi mindenre gondolt. Éppen ezért érzünk csalódást, amikor felfedezzük, hogy egy másik fontos területet kissé elhanyagoltak. A térkínálat távolról sem nagyvonalú: ahhoz képest, hogy az új A4-es 4,7 méter hosszú, csak négy átlagos termetű embernek nyújt elfogadható kényelmet, az utaskabin még a sportszedánok között sem számít tágasnak. Igaz, legalább a raktér nagy: alaphelyzetben 480 literes, s az elfektetett hátsó támlákkal közel egy köbméretesre bővíthető.

Hatról a nyolcra

A bámulatos minőség és a technikai “tour de force” persze semmit nem érne akkor, ha az A4-es alapvető műszaki tartalma – a motor és a váltómű – középszerű lenne. De nem az, sőt, mindkét egység nagyszerű! A V6-os, 2,7 literes, 190 lóerőt teljesítő masina már régi darab, de a frissítések jóvoltából még mindig nagyszerűen teljesít, sőt, megfelel a még be sem vezetett Euro 5-ös emissziós normának. Zaja csak hidegindítás után zavaró kicsit, de mivel hathengeres, ez sem nagy baj. Elindulás után aztán hamar meg is feledkezhetünk erről, mert a gyorsulás élménye és a finoman kapcsolgató váltó háttérbe szorítják a gépzajt. A motor legnagyobb erénye így az, hogy a háttérben marad, és tekintélyes nyomatéka révén szinte bármilyen helyzetet magabiztosan megold. Sőt, a 400 newtonméteres nyomaték már-már túlmotorizálttá teszi a másfél tonnás kocsit. Ezt elsősorban azért érezhettük így, mert az elsőkerékhajtás nehezen képes megbirkózni a már 1400-as percenkénti fordulaton leadott csúcsnyomatékkal, s ráadásul az alaphelyzetben fokozatmentes automataként működő, de Sport programban nyolc előre beállított „fokozatot” kapcsolgató Multitronic váltó mindig gondoskodik arról, hogy a motor azonnal rászabadíthassa vonóerejét az első kerekekre. Ha mélyre nyomjuk a gázpedált, a kipörgésgátló és a menetstabilizáló elektronika túlórázhat. A sok fokozat előnye az is, hogy akkor sem nő meg nagyon a fogyasztás, ha az ember nagyon siet az Audival. Mi 9,4 literes átlagot mértünk, de takarékos vezetéssel 8,0 liter alatti érték is elérhető.

A technika ára

Nem okozunk meglepetést: az A4-es – legalábbis a tesztelt változat – méregdrága autó. A középkategóriában még a presztízsmárkák között is borsosnak számít a 11,3 milliós indulóár. Ám ez csak a kezdet. Ha a vevő elmerül az opciók tengerében, akkor az autó alapárának 60-80 százalékát is könnyedén elköltheti. A nálunk járt modell például mintegy 17 millióba került – igaz, a benne lévő extrák révén valószínűleg klasszisokkal jobb és biztonságosabb autó lett, mint az alapgép. A fontosabb tételek között élvezhettük a sávelhagyásra figyelmeztető rendszert, a holttérfigyelő rendszert, a drive selectet, a dinamikus kormányzást, bőrülést fűthettünk, a kanyarba xenon fényszórók világítottak be, a lökhárítókra pedig parkolóradar és tolatókamera vigyázott. De ez csak a jéghegy csúcsa, mert a szériafelszereltség és az opciók listája tesztautónk esetében három oldalt tett ki. Ha csak az árát nézzük, kétségtelen, hogy az új A4-es drága autó, ám a benne felhalmozott technológia, a kifogástalan minőség, a lelkesítő teljesítmény mégis azt mondatja velünk, hogy az ár-érték arány reális. Talán minden kritikánál többet mond, hogy itthon három hónap alatt több mint 120 megrendelés érkezett az új Audira…