Az Audi sportosan elegáns fellépéséhez kissé méltatlan acél keréktárcsákat és a 205/60 R16-os alacsony gördülési ellenállású abroncsokat leszámítva tulajdonképpen ez az A4-es is pont úgy néz ki, mint a többi. Kívülről szinte semmi sem árulkodik arról, hogy a környezet országos cimborája ül a volán mögött. Azt például észreveszi valaki, hogy az alját műanyag burkolattal látták el? Az igazat megvallva nekem sokáig a részlegesen lefedett hűtőmaszk is elkerülte a figyelmemet, a sportfutóművel megvalósított kétcentis ültetésre pedig csak menet közben „döccentem rá” – nem kényelmetlen, de rossz úton azért érezni, hogy feszesebb rugók és lengéscsillapítók dolgoznak alatta. Természetesen az egész a légellenállás és ezen keresztül a fogyasztás csökkentését célozza.
Neveli vezetőjét a spórolós Audi
A 2,0 literes, közös nyomócsöves befecskendezésű turbódízel vezérlőelektronikáját is a takarékossági programhoz igazították. Emiatt a motor 143 helyett 136 lóerőt teljesít, a 320 Nm-es maximális forgatónyomaték azonban változatlan maradt. A hatfokozatú manuális sebességváltó 5%-kal hosszabb végáttételt kapott, így azonos sebességnél kevesebbet forog a főtengely, ami előnyös hatással van a fogyasztásra. Az ígéretek szerint a start-stop rendszerrel, fékenergia-visszanyeréssel és intelligens generátorral megspékelt Audi A4 „e” modell átlagfogyasztása 4,6 l/100 km, ami félliteres megtakarítást jelent a normál 2.0 TDI változathoz képest. Hát akkor lássuk, mi igaz ebből a gyakorlatban!
Mivel a takarékosság az emberi tényezőn is múlik, az Audinál kiemelt figyelmet fordítottak a vezető „fejmosására”. Már a fedélzeti számítógép kijelzőjén is zöld színű töltőpisztoly sulykolja a környezettudatos vezetési stílust – csak nehogy valaki tankoláskor is a zöld kútfejet emelje le. Végre egy gyártó külön menüpontot szentelt az ajánlott fokozatkijelzésnek, így jobban szem előtt vannak az ideális kapcsolási pontokra vonatkozó figyelmeztetések, s nem csak a képernyő alsó sarkába rejtett apró nyilacskák jelzik. Grafikon segítségével arról is képet alkothatunk, hogy a bekapcsolt fogyasztók (légkondicionáló, ködfényszórók, ülésfűtés stb.) mekkora többletfogyasztást okoznak. Ráadásul a fedélzeti számítógép alkalomadtán üzenget is a sofőrnek, például: húzd már fel az ablakot, amikor megy a klíma, vagy minek jelzem az ajánlott fokozatokat, ha rá se bagózol!? A „mesterséges intelligencia” fenyegetőzése megtette a hatását, igyekeztünk betartani az instrukciókat.
Kellően erős, mégis takarékos gép
Szerencsére a nagy spórolósdi nem igényel különösebb áldozatot. Egyedül a start-stop rendszer és annak járulékos hatása okozott némi kényelmetlenséget. Bár a common-rail TDI az egyik legkifinomultabb négyhengeres dízel, még ez is erőteljes vibrációk közepette áll le és indul újra. Ez pedig sűrű városi forgalomban araszolva, a sokadik alkalommal már kissé fárasztó – természetesen a rendszer gombnyomással kikapcsolható. Mivel a klímakompresszort szíj hajtja a motorról, értelemszerűen a piros lámpánál állva „annyi” a légkondinak is, csak a normál szellőzés marad. Ennél azonban sokkal fájóbb volt az a felismerés, hogy a középkategóriás prémiumlimuzin hátsó üléssoránál csak háromzónás klíma esetén van szellőzőrostély!
Egyébként az e-modell pont olyan kényelmesen vezethető, mint a 143 lóerős dízel A4-es (AM 2009/9.), a legtöbb helyzet kezelésére megfelelő erőtartalékokkal rendelkezik. Nem csupán érzésre, papíron sincs jelentős különbség a két változat képességei között: a 9,5 másodperces gyorsulás mindössze 0,1 szekundummal rosszabb, a 215 km/órás csúcssebesség pedig azonos. Ám itt a lényeg: tesztünk végén 6,0 literes étvágyat mértünk, ami messze elmarad a gyári átlagtól. Mégsem voltunk csalódottak, mert egy korábban tesztelt manuális váltós A4 2.0 TDI nálunk 6,8 litert fogyasztott, pedig akkor a légkondit sem használtuk. A jó hír, hogy a takarékos modell felára mindössze 30 ezer forint, ami a lelkiismeretünk megnyugtatásáért nem is olyan nagy áldozat.