Az olaszok legújabb gázolajos egysége bekerült a Fiat Punto alapjain nyugvó MiTóba is. Az 1,6-os, 120 lóerős blokk maximum 320 Nm leadására képes, papíron már 1750-es percenkénti fordulatszámtól. A valóság azonban kissé árnyaltabb, ugyanis a dízeles nyomatékosság csak magasabb fordulaton ébred.
Két felnőttnek ideális társ a MiTo
Mielőtt megismerkednénk a dízel MiTo sajátosságaival, nézzük át gyorsan az autó „objektív” részeit. A háromajtós kialakítású, ötszemélyes változat két felnőttnek és maximum két gyermeknek nyújt elegendő helyet. A csomagtér 270 literje nem kategóriacsúcs, ráadásul az üreg inkább mély, mintsem hosszú vagy széles. A támlák szerencsére osztva dönthetők, a bővítési lehetőség tehát adott. A jókora első ajtók tágra nyílnak, ezért a második sorba történő bejutás sem különösebben macerás. Viszont pont a nagy, szélesre tárható első ajtók nehezítik meg a szűk helyen történő ki- és beszállást. De lássuk végre tesztalanyunk igazi ütőkártyáját, az 1,6-os JTDm motort!
Babráljunk a DNA-kapcsolóval, megéri!
Először is játsszunk bátran a DNA-kapcsolóval, mellyel normál, négy évszakos és dinamikus üzemmód között választhatunk. Normál állásban az 1.6 JTDm visszafogottan muzsikál, az elektronika előtérbe helyezi a motor takarékos énjét, ilyenkor sem a 120 tagú ménest, sem pedig a 320 Nm-es nyomatékot nem lehet érezni. A négy évszakos üzemmód választása esőben vagy hóban ajánlott, mert az elektronikus menetstabilizáló és a kipörgésgátló csúszós úton korábban avatkozik közbe. A MiTo igazi arcát azonban csak akkor ismerjük meg, ha a dinamikus D-programot aktiváljuk – csökken a szervorásegítés mértéke, érzékenyebbé válik a gázpedál, s az ESP csak később vet véget a „mókázásnak”.
Zongorázni lehetne a különbséget a normál és a dinamikus állás között! Csak az utóbbiban jön át a MiTo ugrásra kész dízelmotorjának ereje, harapóssága és a 9,9 másodperces százas gyorsulása. A hatfokozatú váltó révén autópályán is csendesen suhan az olasz, de a kapcsolási pontosság lehetne precízebb is. 130 km/óránál mindössze 2500-as fordulatszámon dolgozik hatodikban az 1,6-os, ilyenkor erő és nyomaték is akad bőven. Kicsit furcsa egy pöttöm Alfáról azt állítani, hogy sokkal otthonosabban mozog pályán, mint városban, de a 120 lóerős dízel MiTo esetében ez mégis így van. Lakott területen zavaró az alacsony fordulaton jelentkező nyomatékszegénység, a motor karakterisztikája meglehetősen szerencsétlen – 2000 alatt totális rugalmatlanság tapasztalható. Az 1205 kg önsúlyú autó 6,58 liter gázolajat gurított le a torkán 100 kilométerenként, így az egy tankolással megtehető távolság körülbelül 650 km.
A futómű érdekes pontja az autónak, a sportosabb vezetési stílust kedvelők kicsit csalódnak benne. Bár a felfüggesztések feszesek, a kerekek és az abroncsok is szép nagyok, szélesek, mégis erősen érezni a MiTo alulkormányozottságát, amit csak tovább ront az orrnehézsége. Ráadásul úthibákon nemcsak a nagy felütések rémisztők, hanem az is, hogy az autó elpattog a kijelölt ívről. A gázolajos magas, 5,76 milliós vételára jelentős előnyhöz juttatja az 1,4-es turbós benzineseket (135, 155 és 170 LE), melyek közül még a legizmosabb is 170 000 forinttal olcsóbban elvihető.