Sok-sok tényező befolyásolja, hogy egy termék, jelen esetben egy új autó mennyire lesz sikeres, de a mostani trendek szinte vörös szőnyeget terítettek a Jogger elé. Merthogy az autóipar nem olyan irányba halad, hogy egyre több lenne a megfizethető négykerekű, aki pedig valóban olcsó családi mindenest szeretne, annak a lehetőségei igencsak beszűkültek. Ezért is várták oly sokan az új Daciát, amely lényegében a nálunk nagyon népszerű Lodgy-t és Logan MCV-t is leváltotta (rövid ideig még gyártották a Lodgy-t a Jogger mellett).
Stílusban és felépítésben inkább a Logan MCV-hez áll közelebb a 4547 mm-es újdonság, ám nem klasszikus kombiról van szó, a 7 személyes kialakítás miatt a B-oszloptól hátrafelé egyterűsen magas a karosszéria. És hogy divatos legyen, mindezt megspékelték néhány szabadidő-autós jeggyel, a 200 mm-es hasmagasság miatt egyértelműen robusztusabb egy sima kombinál.

A jövevény nem csak hosszával múlja felül az említett modelleket (5, illetve 4 centivel), az autóba beülve látszik igazán, hogy minőségi ugrás történt. Még mindig sok a kemény műanyag, de jópofa szövetbetétek, elfogadható minőségű központi kijelző és kellemes tapintású kormány fogadja az embert. A Dacia kitart egyik fontos elve mellett: csak olyan extrákat kínálnak, amire az ügyfeleknek valóban szükségük van és hajlandók érte fizetni, így vetített kijelzős műszerfal vagy adaptív tempomat nem is rendelhető, ugyanakkor visszagurulás- gátló, holttérfigyelő és tolatókamera is elérhető. A leginkább kellemes meglepetés azonban, hogy az eddigi Daciákhoz képest – beleértve a Dustert is – kifejezetten kényelmes az első ülés. Mivel a kormány is széles tartományban állítható, az átlagosnál kisebb vagy nagyobb termetűeknek sem okoz problémát megtalálni az ideális pozíciót. A középső sorban a lábtér bőséges, ám furcsa, hogy feljebb ülünk az első sorhoz képest, így hiába magas a karosszéria, a langaléta utas feje közel van a tetőhöz. Az ülések formázásán látszik, hogy szempont volt a gyermekülések könnyű elhelyezése, a középső hely pedig nem „alibi” ülés, ott is ugyanolyan jól el lehet férni, mint a szélsőkön. Mivel magasabban foglalunk helyet hátul, mint az első sorban, az is feltűnik, hogy a csúcsverzióhoz adott lehajtható asztalkák túlságosan mélyre kerültek, magasabb utas lába alig fér el alattuk. A hátsó sor felnőtteknek kompromisszumos, de nem is annyira a férőhely, sokkal inkább a hajlékonyságot követelő bejutás miatt ajánlható gyermekeknek. Egy ekkora méretű autótól így is bravúros a helykihasználás, ám a kibillenthető hátsó ablakok szintén csak a topkivitelhez járnak. Nem kell hőség ahhoz, hogy nagyon meleg legyen a 2. és 3. sorban, ráadásul nincsenek középső vagy oldalsó légbefúvók, ami azt jelenti, hogy elöl jégvermet kell csinálni a klímával ahhoz, hogy hátul ne süljenek meg az utasok.

Bőven akadnak persze ügyes részletmegoldások is, a 3. sor ülései egy mozdulattal összehajthatók és kivehetők, a 10 kg-os tömeg miatt pedig tényleg nem jelent tortúrát utóbbi művelet sem. Amennyiben a hátsó két ülés is használatban van, a raktér 160 literes, ami azt jelenti, hogy két gurulós bőrönd épphogy elfér a puttonyban. 5 üléssel viszont gigászi, 595 literes a raktér, míg a maximális befogadóképesség meghaladja az 1,8 m3-t. Ezért könnyen elképzelhető, hogy nem csak családi autónak, hanem munkaautónak is beválik a Jogger.

A motorkínálat elsőre meglepő, hiszen csak 1,0 literes, 3 hengeres turbómotorral lehet megvásárolni a Joggert. A bázismodell kettős üzemű, vagyis LPG-vel is tankolható, benzinnel 90, gázzal pedig 100 lóerős csúcsteljesítményre képes. Érdekes, hogy a közvetlen befecskendezéses, csak benzinnel tankolható izmosabb változat teljesítményelőnye szerény, a 110 lóerős verzió erőtartalék többlete kizárólag akkor nyer valódi értelmet, ha autópályán haladunk. Ugyan az erőforrás a 3 hengeresek között a jobbak közé tartozik (finoman jár, nincs hatalmas turbólyuk) és városban nem teljesít rosszul, de ebből a modellből nagyon hiányzik a Renault remek 1,5-ös dízelmotorja. Egyrészt utasokkal megpakolva az előzéseknek neki kell futni, másrészt a méretes karosszéria-parányi motor kombináció a fogyasztásra nincs jótékony hatással. Benzinből 7,0-7,5 liter közötti érték a reális vegyes használatban, az LPG-s kivitel pedig autógázból 8,0-9,0 kg között kér 100 kilométerenként. Bár a legtöbb mélygarázsba nem lehet behajtani az LPG-s verzióval, az 50 literes benzintank és a 40 literes gáztartály együtt dízeles hatótávolságot eredményez. Mindkét kivitelben közös a puha futómű, amely a ballonos kerekekkel együtt nem a vezetési élményt szolgálják, a Jogger abban erős, hogy rossz utakon vagy enyhe terepen is tisztességesen rugózik.

Legyen szó az 5 üléses verzió 6 389 000 Ft-os alapáráról vagy a 7 üléses 6 709 000 Ft-os belépőjéről, egyértelmű, hogy egy ekkora méretű, komoly csomagtér-kapacitással rendelkező, LPG-vel is üzemeltethető családi autó bombasztikus ajánlat a mai piacon. Még akkor is, ha az alapfelszereltségben nincs benne a manuális klíma (+130 000 Ft), a középső sorban pedig tekerni kell az ablakokat. Vannak kisebb furcsaságok is, például az összes Joggerben LED-es a tompított fényszóró, de az alapmodellhez ködfényszóró extraként sem rendelhető. Persze a lényeg mégiscsak az, hogy az említett összegekért legfeljebb kisautót lehet vásárolni, és bizony még a legjobban felszerelt, 7,8 milliós Extreme verzió is a vonzóbb ajánlatok közé tartozik.

TETSZETT
• tágas, praktikus karosszéria
• kulturált 3 hengeres
• komfortos rugózás
• ár-érték arány
NEM TETSZETT
• klímakomfort a 2. és 3. sorban
• a dízelmotor hiányzik a palettáról
• helyenként olcsó részletmegoldások

ÖSSZEGZÉS
Több helyen (anyagok, dobfék) érződik a spórolás, de a Jogger vitathatatlanul az egyik legjobb ár-érték arányú modell a piacon. Kényelmesebb, mint eddig bármelyik Dacia, és praktikumban akár nagyobb autókkal is felveszi a versenyt. Pont ezért kár, hogy az 1,5-ös dízelmotor nem választható hozzá…