Nemrég vendégeskedett nálunk a Nissan Pathfinder luxusterepjáró dízelmotoros változata (AM 2006/5.), amelyről megállapítást nyert, hogy sokoldalúan használható, impozáns, megkedvelhető jármű, de azzal a hajtóművel sem dinamikusnak, sem igazán takarékosnak nem mondható. Ennek megfelelő várakozás előzte meg hát a négyliteres V6-os benzinmotorral ellátott csúcsmodell érkezését, amelynek természetétől már idegen mindenféle kicsinyesség, óvatoskodó méricskélés. Mindent bele, hadd szóljon! – ez lehetett a tervezők jelszava. Az autó karosszériája, belső berendezése, felszereltsége mindenben megegyezett a múltkori példányéval, ezért most csupán dióhéjban foglalom össze a legfőbb információkat: 2-7 személyes utastér, 64-féle lehetséges üléselrendezés, gyerekeknek megfelelő harmadik sor, az utasülés előrehajtható támlája jóvoltából 2,8 méteres tárgy fér be, hátul külön szabályozható klíma, 39 fokos emelkedőn tud felkapaszkodni és 49 fokos oldallejtőn megy el, komfort- és biztonsági felszerelése elsőrangú. Mindez igaz a mostani tesztkocsira is, összpontosítsuk hát figyelmünket a hajtóműre és az autó képességeire.
Motormorajlás
Az „intelligens kulcs” (zsebben hagyhatjuk) birtokában a gyújtáskapcsoló elfordításával indítjuk a nagy gépet, amely komoly morajlásával mintegy előre jelzi, hogy mire számíthatunk tőle. 270 lóerő még a két tonnát jócskán meghaladó saját tömeghez sem kevés, és csakugyan, élénk gyorsításokra képes az autó, érezni azt a bizonyos ülésbe szorító hatást. Valószínűleg a mindössze ötfokozatú automata inkább komfortosan komótos, semmint agilisan sportos programozása miatt azonban van egy kis késlekedés a gázadás és a meglódulás között, így a szemtelen autósok furakodását nem mindig tudjuk csírájában elfojtani. Előzni nem probléma a „nagy vassal”, hiszen egyrészt respektálnak minket, másrészt pedig vehemensen húzunk el a lassúbbak
mellett. A benzines Pathfinder „természetes utazósebessége” – tehát az a tempó, amit kétharmad gázzal lazán tart – úgy 160-170 körül van, s óriási élvezet így menni vele a kissé hullámos vidéki utacskákon! Kanyarok előtt persze nem árt időben megnyomni a kissé puha hatású fékpedált, mert a tonnáknak erős kifelé lódító hatásuk van ívmenetben. Pompás mélyrepülés ez, nem vadászgéppel, hanem bombázóval, ami még izgalmasabb. A motor tekintélyes erejét azonban kiaknázhatjuk háromtonnás (!) utánfutó vontatására is.
Gurgulázó literek
Nagy, súlyos autó, nagy, erős motor, automatikus váltómű – ebből már sejthető, hogy nem a benzintakarékosság bajnokával van dolgunk.
Csakugyan, a pontosnak bizonyult fedélzeti számítógép adatai szerint városban könnyen felette maradunk a lélektani határt képező 25 liternek, vidéki kirándulás során pedig csak úgy tudtam nagy nehezen letornázni 15-re, hogy a sebességkorlátozásokat mindenütt aggályosan betartva, a gázpedált finoman cirógatva, a fékezést pedig lehetőleg mellőzve közlekedtem. Amikor viszont megficánkoltattam a paripákat, 23 liter jött ki, vegyes autópályás, országúti menetben. S akkor még nem is szóltunk a terepfokozat esetleges használatáról, mély hó, sár és egyéb akadályok leküzdéséről. Eszünkbe sem jutna természetesen, hogy egy-két liter 95-ös ára földhöz vágná egy 15 millió forint körüli autó tulajdonosát, őt is elgondolkodóra hangolhatja azonban, hogy a 80 literes tank tartalma bizony csak mintegy 400 kilométerre elegendő, s a túrázásban az lesz a legnagyobb kaland, hogy mennyire mer eltávolodni a benzinkúttól. Ahhoz, hogy fölényes biztonsággal lehessen kihasználni a benzines Pathfinder nem lebecsülendő képességeit, százliteres tartály kéne bele – sokkal többet érne például az amúgy vajmi ritkán kihasználható harmadik üléssornál.
Nagystílűen
Ezzel meg is érkeztünk az alapkérdéshez: milyen felhasználói profilhoz számít eszményi járműnek a 4,0 literes Pathfinder. Hosszú kalandozásra, igazi terepezésre akadnak profibb gépek is a márka kínálatában, a nálunk normálnak számító családi igényeket pedig jóval kedvezőbb költségekkel elégíti ki az X-Trail. Pompásan megfelel viszont a nagystílű embernek, aki a lazán gyors autózás híve, szívesen száguldozik földutakon is, fogékony az amerikaias stílusra, mindenből a nagyot szereti, és szívesen nagyvonalú, ha valami megfelel az ízlésének.
