Ha egy éve valaki arról panaszkodik, hogy a 3,35 millió forintos, automata váltós, 102 lóerős Swiftjében nehezen boldogul a műholdas navigáció menürendszerével, valószínűleg nagyon furcsán néztek volna rá. De arra is, aki azt mondja, hogy azért választ Swiftet, mert abban megbámulják a nők az utcán – ma viszont mindezt anélkül adhatjuk elő, hogy valaki gyorsan a fejünkre ülne, és csengetne az ápolókért. Az általunk tesztelt Suzuki Swift 1.5 GS automatikus váltóval felszerelt változata ugyanis tényleg mutatós darab, ráadásul meglehetősen komfortos és drága is, szóval elmondhatjuk, hogy pillanatnyilag ez a csúcs-Swift. A modell jól sikerült formatervéről, belterének kellemes hangulatáról már írtunk korábban, így ezt ebben a

rövid anyagban nem érdemes forszírozni, ennél sokkal érdekesebb az automatikus váltóval kibővített hajtáslánc. A Suzuki nem csinált nagy faksznit az automata beépítéséből, nem erőltette a kisautókban manapság divatos robotizált váltókat, ahol automatika végzi a vezető helyett a kuplungolást, hanem a leghagyományosabb szerkezetet emelte le a polcról, aminek megvannak a maga előnyei és hátrányai is.

Pro és kontra

Előny például a finom váltás. Míg a már említett váltóművek kisebb-nagyobb rántásokkal kapcsolgatnak, addig a Swiftben alig érezni, hogy egyik sebességfokozatról a másikra lépett át a berendezés. Ráadásul a hagyományos felépítésű váltók egyik jellemzője a „kúszás”, vagyis az autó lassan araszol, ha nem adunk gázt, csak felengedjük a fékpedált. Ez nagy előny a csendesen csordogáló városi dugókban, és a

parkolást is nagyban megkönnyíti egy gyakorlatlan vezető számára – vagyis ezzel a hajtáslánccal a Swift igazán jó városi kisautóvá vált. Ugyanakkor ez a váltótípus vissza is vesz az autó dinamizmusából, ami érezhető a korábban tesztelt, kézi kapcsolású egységgel felszerelt, ugyancsak 1,5-ös változathoz képest: míg a kéziváltós változat 10,8 másodperc alatt teljesítette a százas sprintet, addig az automatának ehhez 11,7 másodperc kellett.

Menet közben még padlógázzal kigyorsítva is meglehetősen lomha az autó, amin csak a gyors visszakapcsolás segít, ilyenkor a Swift már valóban azt hozza, amit egy 102 lóerős kisautótól elvárhatunk. Emellett pedig ez a váltó nemcsak arról ismert, hogy csökkenti a lendületet, hanem arról is, hogy érezhető túlfogyasztást okoz, bár ez – a Swift egyébként sem eltúlzott étvágya miatt – nem terheli majd meg jelentősen a tulajdonos pénztárcáját: tesztautónk főleg városi használat mellett bő 10 liter benzint fogyasztott száz kilométeren. Ennél már nagyobb érvágás lesz az autó ára, hiszen 3,35 milliós forint nem kevés pénz egy Swiftért, még akkor sem, ha ezért a pénzért egy nagyon gazdagon felszerelt és jól használható autót kínál a Suzuki.