Végy egy selymes járású, hathengeres boxermotort, kapcsolj hozzá finoman működő automatikus váltót, állandóan hajtsd a négy kereket, az egész szerkezeted legyen elpusztíthatatlan és végletekig megbízható – tömören ennyi a siker receptje. Persze, csak abban az esetben, ha az autót műszaki termékként vizsgáljuk. Ez a technika azonban költséges, ezért az Outback csúcsváltozata, a 3.0R mifelénk drága, így nem számíthat komoly eladásokra a forgalmazó.
Kettő az egyben
Nem csupán az autó vételára tekintélyes, a fenntartása sem olcsó. A vázolt technika célja nem a takarékoskodás, hanem a hatalmas vezetési élmény és a biztonság, így az előző Outback átlagfogyasztása 13-14 liter körül alakult. Az új modellév azonban új ötleteket hozott a Subarunál, s a csúcsmodellbe bekerült az SI-Drive néven futó motor- és váltóelektronika. Lényege, hogy a vezető három, előre beállított teljesítményfokozatból és az ezekkel harmonizáló váltási algoritmusból választhat. Mivel a forgalom ritmusa az autóban töltött idő 99 százalékában nem igényli a csúcsteljesítményt, a két első ülés közötti választótárcsa megnyomásával a vezető az Intelligens (értsd: takarékos) üzemmódba kapcsolhat. Ekkor a teljesítmény 245 helyett „mindössze” 195 lóerő – természetesen ez is bőven elég. A váltó ilyenkor nagyon finoman vált, amint lehet, kapcsolja a magasabb fokozatot, a gázpedál lenyomására sem vált azonnal vissza, azaz a hajtáslánc ott spórol, ahol csak tud. Amikor pedig a vezető úgy érzi, hogy ki kell lőnie, előzni akar vagy egyszerűen csak megajándékozná magát néhány percnyi tömény autós élvezettel, akkor a tárcsával – vagy a volánra szerelt kapcsolóval – átvált a Sport Sharp üzemmódra. Az Outback ekkor Impreza STi-vé alakul: a váltó szinte a gyorsítás puszta gondolatára visszakapcsol egyet-kettőt, a motor sokkal harapósabban reagál a gázra (ekkor gyönyörű hangja is jól hallható), a két üzemmód közötti dinamikus különbség egészen elképesztő – olyan, mintha másik autóba ültünk volna át.
Farag a hátrányból
Létezik a két szélső karakterisztika között is üzemmód, de ennek a gyakorlatban nem sok értelme van – takarékoskodni az Intelligens üzemmóddal, igazán nagyot autózni pedig a Sport Sharppal lehet. Az SI-Drive lényege tehát az, hogy autója teljesítményét a vezető sokkal pontosabban szabhatja a pillanatnyi igényekhez, s ez legjobban a fogyasztáson mérhető. Az előző Outbackhez képest az új változat több mint két literrel kevesebbet fogyasztott, mi 11,4-es átlagot mértünk. Erre persze sokan mondhatják, hogy ez még mindig sok, ennyit nem ér a Subaru minősége és az általa nyújtott élmény, de egyrészt ez kilométerenként körülbelül hat megtakarított forintot jelent az elődhöz képest, másrészt hathengeres, benzines, összkerekes hajtáslánccal felszerelt, 1,6 tonnás kombiról van szó, amelynek dinamizmus terén kevés ellenfele akad.
Szebb és puhább
E legfontosabb változás mellett az Outback belső tere is megújult. Szebbek, látványosabbak a műszerek, szép fekete, zongoralakkra emlékeztető felületet kapott a középkonzol – a vezető előtti terület elegánsabb és jobb minőségi érzetet kelt. A felfüggesztés hangolása is változott, e téren azonban nem egyértelműek az előnyök. A puhább, lágyabb beállítás városban előnyt jelent, mert hatékonyabban nyeli el a fugák és keresztbordák ütéseit. Országúton már nem örültünk ennyire, mert az úthullámokon – a hosszú rugóutak miatt is – olykor beleng az Outback, túl nagyok a karosszéria függőleges mozgásai. Az új modell „bűnlajstroma” azonban ezzel ki is merült. S ezt is könnyű feledni, ha tekintetbe vesszük, hogy a kedvezőbb forint-euró árfolyam miatt a tavaly őszihez képest most közel félmillióval kevesebbe kerül az autó, a szériafelszereltséghez pedig immár a xenon fényszóró és a vészfékasszisztens is hozzátartozik.
