Miután az autóiparban a marketingesek és a könyvelők átvették a hatalmat a mérnököktől, egyre több szó esik az életstílusról, az autó által közvetített üzenetről, az érzékelhető minőségről, a divatról, trendről stb., és sajnos mind ritkábban kapunk hírt valamilyen mechanikus újdonságról, mérnöki bravúrról.

Hatásmechanizmus

Nincs ez így jól. Az autózásnak, a sebességnek, a mobilitás szabadságának ugyanis fontos része az élvezet, az öröm átérzése, az élmény. A Subarunál jól tudják ezt, ezért is olyan az Impreza WRX STI, amilyen: vezetési élmény szempontjából a világ egyik legjobb autója. S most lássuk, hogyan is hat ránk ez a legenda. Az emberi agy ideghálózatának nagyjából 300 milliárd idegsejtje kémiai ingerületátvivő anyagok segítségével létesít kapcsolatot, “beszélget” egymással. A külvilágból érkező ingereket (esetünkben motorhang, mechanikus zajok, gumik sivítása és vidám turbófütty), illetőleg az ember testében lévő jelfogóktól kapott üzeneteket (keresztgyorsulás és “g” erők) ez a hatalmas ideghálózat dolgozza fel és raktározza el, nem egyszer társítva a korábban elraktározott élményekkel. A limbikus rendszerben az érzelmi életért és reakciókért felelős agyterületen ilyenkor felszabaduló dopamin elégedettséget és boldogságérzetet vált ki. Nagyjából ez játszódik le bennünk, amikor meglátjuk az Imprezát, beülünk a volán mögé, s nekieresztjük a lovakat.

Mechanika

A mechanika komoly tudomány. S bár mostanában az autómérnökök mindene sokkal inkább az elektronika, jó látni, hogy vannak még autómárkák, melyeknél hisznek a hagyományos értelemben vett autóépítésben. S bár az Imprezában is elektronikus gépagyak szabályoznak sok mindent, mégis a vezető az úr. Ki is lehetne más, amikor a két első ülés közé helyezett potméterrel például – bizonyos határokon belül – ő szabályozhatja a nyomaték megosztását a két tengely között? A DCCD (magyarul a vezető által szabályozott központi differenciálmű) alaphelyzetben a nyomaték 65 százalékát a hátsó kerekekhez küldi. Ez kiindulási alapnak jó, élménydús vezetést sejtető arány. Ahhoz például bőven elég, hogy az autót nagyon precízen irányíthassuk. Hiszen az első kerekeket a kormánnyal forgatjuk, ugyanakkor a kocsi farát is meg-meglódíthatjuk, ha kanyarban kövér gázt adunk. Abban pedig nincs vita, hogy az (öröm)autózás legjobb része az, amikor a kilincs kezdi megelőzni az autó többi részét. Aztán persze mégsem előzi meg, mert ellenkormányzunk, s a gázból is elveszünk egy

keveset, hogy fenntartsuk az erőcsúsztatás kényes egyensúlyát. A DCCD potméterét tekergetve a vezető (hat fokozaton át) akár a nyomaték felét is az első kerekekhez küldheti. Erre akkor lehet szükség, ha a tapadási viszonyok megváltozása miatt (eső, hó, laza talaj) túl sok hátra a 65 százalék. Ilyenkor azonnal megváltozik az Impreza viselkedése, s egyúttal az is szemléletesen megmutatkozik, hogy mennyivel unalmasabb, butább rendszer az elsőkerékhajtás. Az Impreza ugyanis elkezdi enyhén a külső ív felé tolni az orrát – tehát nem pontosan arra megy, amerre szeretnénk. Pedig mindössze a nyomaték 15 százalékát „csoportosítottuk át”. S már ebből is könnyen elképzelhető, hogy mennyivel lehangolóbb lenne, ha a maradék ötvenet is előrehoznánk. Nyilván ezért halljuk sokszor a subarusoktól, hogy aki egyszer ilyen autót birtokolt, később vonakodik átülni egy elsőkerék-hajtású modellbe. Az Impreza vezetőjének persze nem kell mindig magának kalibrálnia a nyomatékelosztást, automatikus üzemmódban a rendszer maga állítja be az ideális értéket.

Génmanipuláció

A volántól balra a műszerfalon van egy kis gomb, aminek megnyomására vízsugár hűti a turbó töltőlevegő-hűtőjét. Erre azért lehet szükség, mert minél hidegebb a hengerekbe pumpált levegő, annál nagyobb a sűrűsége, azaz több üzemanyag keverhető hozzá, s növelhető a teljesítmény. Az Impreza versenysportos génjei más részletekben is testet öltenek. Az elöl négy-, hátul kétdugattyús, rögzített nyerges Brembo fékrendszer méltó az autó dinamikus potenciáljához. A slusszkulcs elfordításakor a műszerekben a vörös mutatók a maximumig kilendülnek (a központi számítógép ilyenkor ellenőrzi, hogy rendben működnek-e), ami a fordulatszámmérő estében a 9 ezres érték. Ez már önmagában különleges, s az Impreza ezzel kapcsolatos figyelmeztető rendszere is testre szabható. A vezető ugyanis beállíthatja, hogy mely fordulatszámnál villanjon föl hangjelzés kíséretében a piros figyelmeztető lámpa, ha följebb kell kapcsolni. Nem túlzás más dimenzióról beszélni, ha az Impreza STI-ről szólunk. Ha a motorban rejlő potenciálnak csak a felét, kétharmadát kihasználjuk, a táj valószerűtlenül gyorsan rohan mellettünk, kanyarban pedig nem az autó tapadása, hanem a bátorságunk jelenti a határt. Menet közben egy tökéletes szerkezet részévé válunk, agyunk pedig ezt üvölti: dopamint! Még! Erre szokták mondani, hogy a sebesség veszélyes. Manapság már a szex is az. De ettől még nagyon jó.

Hétköznapok

Aki most arra gondol, hogy a WRX STI versenyautó, melynek semmi keresnivalója nincs a közutakon, az téved. Az új modell ugyanis sokkal kezelhetőbb, tömegfogyasztásra alkalmasabb, mint nyersebb elődje volt. A rugózás feszes, de nem bántóan kemény. A motorhang markáns, de nem zavaróan hangos. A kormányzás precíz, de nem ideges. A helykínálat átlagos a kompakt kategóriában, az ergonómia példás. A motor lökettérfogatának 2,0-ről 2,5 literre növelésével és a változó szelepvezérlés bevezetésével az előző STI egyetlen markáns gyengesége is a múlté, hiszen a gép így sokkal alacsonyabb fordulatszámról jól húz, a turbólyuk érezhetően sokkal kisebb, sőt, majdnem el is tűnt. Így amikor nincs tér, lehetőség vagy késztetés az élményautózásra, az STI sportos limuzinná szelídül, a hasonló méretű szedánok átlagos helykínálatával és használati értékével. Az egyetlen hátrány, hogy a hátsó ülés támlája nem dönthető előre, a raktér tehát nem nagyobbítható meg. S persze a fogyasztás is több lesz, mint egy átlagautóban, ám közel sem annyival, mint amennyivel erősebb az Impreza. Átlagfogyasztásról egyébként nincs is értelme beszélni az STI esetében, hiszen ha például egy üres reptéren vagy versenypályán tartott nyílt napon futunk néhány tucat gyors kört az autóval, a kijelző akár 25 literes értéket is mutathat. Városban és hétköznapi forgalmi viszonyok között azonban fele ekkora átlagfogyasztás is különösebb erőlködés nélkül elérhető. Az Impreza kvalitásai különlegesek. Látszik rajta, hogy nagyon erős, nagyon gyors és nagyon drága. Az utca embere ezt általában nem szereti, mert irigykedik, s utálja az erőfitogtatást, a rongyrázást. Az Imprezát megpillantva azonban mosolyognak, a hozzáértők elismerően bólogatnak, a fiatalok pedig gyorsan képet készítenek a mobiltelefonjukkal. A varázsszer hat, a bennünk rejlő gyermek felébredt és játszani akar.