Ez az autó nagy. Akár centivel méricskéljük, akár egyszerűen csak teszünk vele pár kört a háztömb körül, szinte biztosan ez lesz az első benyomásunk. Persze, ha csak a centiket számlálgatjuk, viszonylag szolidnak tűnik majd a növekedés az előző modellhez képest: a karosszéria 6,5, a belső tér hossza nem egészen 5 centivel lett nagyobb, az első és hátsó fejmagasság pedig mindössze 8 illetve 4 milliméterrel nőtt. Az új Octavia mindettől nem lépett eggyel magasabb kategóriába, ám ennyi bővítés már elég ahhoz, hogy az autó utasterében immár négy megtermett felnőtt is kényelmesen utazzon.

Optikai tuning

Mladá Boleslav ügyes formatervezőinek komoly munkája fekszik abban, hogy az Octavia még nagyobbnak érződik, mint amekkora a valóságban. A kocsiról egyszerűen sugárzik a nagyautóság: orr-része a Superb vonalait idézi, motorházfedelének V alakú domborítása kifejezetten erőteljes, a karosszéria formáját nagy, sík lemezfelületek határozzák meg, az oszlopok vaskosak, a hátsó lámpatestek tolatófénye

az Audik stílusában készült… Belül ugyancsak nagyautós a hangulat: az ajtó masszív, a műszerfal komoly hangulatú, akárcsak a középkonzol, a nagy méretű első ülések közt pedig még egy széles kartámasznak is jutott hely. Mindezzel persze nem azt akarjuk mondani, hogy az Octavia tágassága nem egyéb leleményes optikai trükknél, hiszen az autóban tényleg jól el lehet férni – sőt, a Golf új padlólemezének köszönhetően immár hátul is elegendő hely jut az utasok lábának. Mint ahogyan valóság az is, hogy a VW-konszern nem sajnálta a pénzt igényes belső burkolatokra és az összeszerelés minőségére, így hát a második generációs Skoda Octavia belső tere olyan hangulatot áraszt, mintha a cégcsoport valamelyik drágább és nagyobb modelljében ülnénk. Jól sikerült, ez tagadhatatlan.

Szívhangok

Tesztünk során azonban nem az volt a legfontosabb kérdés: milyen érzés az Octaviában üldögélni, hanem hogy a 75 lóerős, 1,4 literes alapmotor hogyan boldogul a jól megtermett kocsitesttel. Nos, bizony, boldogul vele! Egészen jól mozgatja az autót, bár időnként érződik rajta, hogy kicsit erőlködnie kell. Lássuk be, hogy 126 Nm forgatónyomatéktól nem lehet csodákat várni, de a cseh mérnökök mindent megtettek azért, hogy összehangolják a szolid nyomatékot az 1,2 tonna önsúllyal: a váltó első és második sebességfokozatát például meglehetősen rövidre méretezték, hogy induláskor az Octavia ne érződjék lomhának, és sűrűbb forgalomban bizony szorgalmasan kell dolgozni a váltókarral, ha tartani akarjuk a ritmust. Az 1,4-es verzióval azonban nem igazán ez a baj, hanem a kissé zavaró motorzaj, mivel az erőforrás hangja éppen a váltási határok környékén kezd átcsapni magasabb hangfekvésbe. Mindez teljesen természetes is lehetne, ha nem állna ellentétben a már említett minőségérzettel. Országúton sem igazán halk az alap-Octavia, a motor és a gumik zaja meglehetősen jól hallható, előzéskor nagyobb a hang, mint a gyorsulás. Éppen ezért az 1,4 literes motort választók hamar rászoknak majd a komótos autózásra, amivel nem is járnak rosszul, mert a kocsi kifejezetten kényelmesen vezethető.

Lendületben

Az Octavia 1.4 tömege meglehetősen jól kihasználható a stresszmentes vezetéshez. Ha már megismerjük a váltási pontokat, az autó könnyedén lendületben tartható, s a jól eltalált rugózás is segít abban, hogy nyugalmasan haladjunk. A futómű stabil, és bár nagy sebességű kanyarvételnél az autó érezhetően alulkormányzott, az átlagos forgalmi helyzetekben az Octavia tökéletesen uralható. A sebességváltó könnyen és pontosan mozog, így az sem baj, ha kicsit sűrűbben kell kapcsolgatni, a fék jól adagolható, bár a fék- és gázpedál erős

szintkülönbsége eleinte kíván némi megszokást. Hogy 3,8 millió forint sok vagy kevés ezért az autóért, azt majd mindenki eldönti maga. A Skoda mindenesetre úgy érzi, hogy ez a reális ára egy szolidan elegáns vonalvezetésű, masszívan összerakott, tágas autónak, amihez többek közt négy légzsák, ABS, kipörgésgátló, vonóerő-szabályozó, elektronikus fékerőelosztó és fékasszisztens, félautomata klíma, fedélzeti számítógép és ködlámpa is jár, valamint egy sor kényelmi és optikai extra. Szóval: valamit valamiért.