Tudjuk, hogy az autók – tisztelet a kivételnek – egyre uniformizáltabbak, s azzal is tisztában vagyunk, hogy a Saab már régóta nem önálló márka, hanem a General Motors felől fújó, változékony szelek szárnyán kell vitorláznia. Ezzel együtt is sajnáltuk, hogy a 9-3 kombi már nem annyira Saab, mint a korábbi modellek, valahogy kiveszni látszik belőle az egyéniség.

Arculat kihalóban

Igaz, vannak még eredeti megoldásai: a kulcsot nem a kormány mögött kell bedugni indításkor, hanem a két ülés közé, megmaradt a Saabokban megjelent NightPanel funkció, s persze ott van a világ legötletesebb, dupla szaltóval előbukkanó pohártartója, az összkép azonban mégis túlságosan eurokonform – mintha minden áron, akár az egyéni arculat feláldozásával is meg kellett volna felelni a neves német vetélytársak által elkényeztetett vevők igényeinek. Ráadásul ebben az árkategóriában a vevő különlegesebb, kimunkáltabb, a tökéleteshez jóval közelebb lévő autót képzel el magának. Önmagában nem feltétlenül, de az árához képest mindenképpen csalódást okoz a Saab terméke. Nézzük, miért? Az ülések gyakorlatilag egyetlen erénye, hogy látványosak. Az

ember a volán mögött hamar rájön, hogy a Vector kivitel kézzel állítható üléseit nem tudja megfelelően pozicionálni. Az ülőlap eleje nem emelhető elég magasra, így a viszonylag rövid ülőlap okozta kényelmetlenség hosszú úton mindig jelentkezik. A másik csalódás, hogy már átlagos termetű vezető mögött is legfeljebb elfogadható nagyságú a tér, ha pedig az elöl ülő teljesen hátratolja az ülését, a hátsó lábtér gyakorlatilag megszűnik. Ez azért is furcsa, mert sem a tengelytáv, sem az autó hossza alapján nem vártuk, hogy az utastérben ilyen egyenlőtlenül és előnytelenül oszoljon meg a tér. A raktér viszont kárpótol

valamelyest – nagy, öblös és sok ügyes, szellemes részlet található benne. A dupla fenekű tér alaphelyzetben 420 literes, maximálisra bővítve közel háromszor ekkora. A nagy ötlet ezúttal a csomagtérrolónál keresendő: a D oszlop belső borításában kiképzett sín tartja a roló beakasztott végeit, így rakodáskor nem kell hagyni, hogy az egész az ülésekig feltekeredjen, hanem elég a sínben feljebb tolni, s már nincs is útban.

Elvárások

A raktér átgondolt megoldásai után a látvány is megfelel a prémiumkategória követelményeinek – bár a fekete műanyag alapon fekete gombrengeteget felsorakoztató középkonzol kissé fantáziátlan, lélektelen összképet mutat. A zöld-fekete műszerek azonban valóban látványosak, s az utastér összképe rendezett, világos, áttekinthető. A kilencmilliós alapár és a márka hagyományai miatt az ember a felszereltséggel szemben is nagy elvárásokat támaszt, s e téren sem kell csalódnunk. A Vector kivitelért kért sok pénzért járnak többek között az elektromosan állítható és fűthető, színre fényezett visszapillantó tükrök, az elektromos ablakemelők elöl-hátul, a manuális klímaberendezés, a négy hangszórós rádió, a bőr és szövet üléshuzat, a vezető- és utasoldali légzsák, az oldallégzsákok elöl, a függönylégzsákok, az ABS, az elektronikus fékerőelosztó, a CBC kanyarodás-ellenőrző elektronika, a vészfékasszisztens, a kipörgésgátló és a menetstabilizátor.

Nyoma sincs

Egy Saabtól – mivel a gyárnak nemes hagyományai és nagy tapasztalatai vannak a turbómotorok építése terén – elvárjuk, hogy szinte repüljön az úton. Ezt tette a tesztre kapott 9-3 is, csak kissé máshogy, mint gondoltuk. A SportCombi név ígéretére fittyet hányó, meghazudtolóan lágyra és határozatlanra hangolt felfüggesztés himbálózik az

úthullámokon, billeg kanyarban, a kátyúkban pedig hangos dobolással és puffanásokkal tiltakozik. Mindannyiunk véleménye volt, hogy egy ilyen jellegű, 150 lóerős motorral felszerelt autóban feszesebb, precízebb ívmenetet garantáló, sokkal kisebb vertikális karosszériamozgást megengedő futóműnek lenne helye. A motor viszont elnyerte tetszésünket, simán jár – a Saab már kétliteres gépeibe is szerel kiegyenlítő tengelyt –, kellemes, jól használható a nyomaték karakterisztikája, s átlagban kilenc litert fogyaszt. Igaz, nem is erőművész (annak ott van a 210 lóerős gép vagy a 2,8 literes, 250 lóerős biturbó),

ám működésének finomsága, visszafogott zajai összességében nagyszerű utazóautóvá tehetnék a Saabot. A hosszabb utakon, azaz a nyílt autópályán és országúton a futómű elhibázott hangolásából adódó kellemetlenségek ugyanis jóval kevésbé tolakodóak – ekkor már „csak” a hátsó helyszűkét és a kissé kényelmetlen üléshelyzetet kell elviselnünk.