Pofás fazon

Nem viszi túlzásba a retró hangulatot a Twingo harmadik generációja, és egyébként is sikerült azon a vékony határmezsgyén egyensúlyoznia Wittinger Csabának a forma megrajzolásakor, hogy hölgyek és urak egyaránt felvállalhatják az autót. Aztán a rengeteg, gyárilag elérhető kiegészítő segítségével a saját ízlésükhöz alakíthatják a hangulatot. A tesztautónál például a sportos megjelenést részesítették előnyben a konfiguráció összeállításánál, Sport dekorcsík és 16 colos alufelnik tették teljessé a látványt.

Jó ötlet az okostelefon-tartó, a kesztyűtartófedél és a váltó előtti tárolódoboz nem széria. Utóbbi alatt rejtőznek a pohártartók. Fotó: Hilbert Péter

Messziről nézve a Twingót, az tűnt fel, hogy milyen keskeny és magas a karosszéria. A második sor csak kétszemélyes, egyébként jól el lehet férni az utastérben – ahhoz képest, hogy egy mindössze 3,6 méter hosszú autóról beszélünk. Azzal, hogy a csomagtér padlója alá száműzték az erőforrást, sikerült minimálisra csökkenteni az orr méretét. Biztos nagy ötlet volt, hogy leszerelhetővé és nem nyithatóvá tették a fedelet, ami mögött például a szélvédőmosót kell utántölteni, de egyfelől műkörmökkel nehezen lehet végrehajtani a nyitást, másfelől nem tűnik túlságosan masszívnak a szerkezet, és a teszt idején még nem is voltak mínuszok, amikor ridegebbek a műanyagok…

Megfelelő az ülések kialakítása, a második sorban a külmérethez képest elég a hely, csak én nőttem az átlagosnál nagyobbra…

Az utastérben is mindenfelé plasztikot látunk, de a színek és a textúrák okos megválasztásával sikerült otthonossá tenni a hangulatot. Az ajtók fehér betétje a váltókar előtti kis doboz fedelén is visszaköszön, a tesztautónál a középkonzol keretét feketére fényezték. Vannak ennél sokkal látványosabb kombinációk is. Már csak azért is érdemes beruházni a középső, Zen felszereltségi szintre, mert ahhoz már rádiót is adnak: az R&Go fejegység különlegessége az okostelefon-tartó, amivel rögtön a navigálást, az online zenehallgatást is meg tudjuk oldani, de vannak alkalmazások, amelyek például traffipaxokra és torlódásokra figyelmeztetnek. Ezek után már csak az a kérdés, ki pazarol el 300 ezer Ft-ot a Techno csomagért, hogy legyen nagy képernyős navigációja?

Dupla munkafázis a nyitásnál, nem éppen „körömbarát” a fedél. Itt végezhető a folyadékpótlás

Kis fordulókör, városon kívüli élettér

Sajnos a tárolóhelyek tekintetében már nem sikerült minden részletet frappánsan megoldani, pohártartó csak a kivehető tárolódoboz alatt van, ezenkívül az ajtókba és a – tesztautóban fedeles, az alapszinten nyitott – kesztyűtartóba lehet pakolni, de például a tárolódobozt sehova nem tudjuk elrakni, ha kivesszük a helyéről. Ezt már csak azért is érdemes megtenni, mert ezt támasztja a sofőr térde, ahogy a gázpedált nyomja, és elég filigrán a rögzítése. Van még tárolóhely a hátsó ülés alatt is, de ez lényegében használhatatlan. A csomagtér a kategóriához mérten átlagos méretű, jó, hogy nincs rakodóperem, de a kilincs mélyen és koszolódós helyen van.

Bővítés után már jókora a csomagtér. Alapból minisen átlagos

Remekül vezethető a francia mini, a változó áttételezésű kormánygép segítségével (a TCe motornál széria) normál haladás közben a megszokott mozdulatokkal lehet végezni a sávváltást és a kanyarodást, ha teljesen alászedjük a volánt, szemtelenül kis helyen tudunk megfordulni. A nagy felni ellenére a futómű meglepően jól kirugózza az úthibákat. Sajnos a motorról már nem lehet ilyen jókat mondani, a 0,9 literes, 90 lóerős turbó ugyan csendesen üzemel, de túlzottan megnyújtották a váltó fokozatait. Ebből következik a szívómotoros karakterisztika, viszont nem sikerült eltalálni az ideális üzemelési tartományt, a 6,8 l/100 km-es fogyasztás magas. Az is nagy meglepetés volt, hogy a gyárilag 35 literes tankba sikerült 39,5 litert tankolni úgy, hogy még vagy 40 km-nyi benzin volt benne. Legkésőbb az első esős napon kiderül, miért volt szükség a hosszú fokozatokra: a kikapcsolhatatlan ESP már egyszerű kanyarban is beavatkozik, mert a hátsó gumik nem tudnak megbirkózni a nyomatékkal. A turbómotorral városon kívül érzi magát elemében a kis Twingo, még autópályán is tartja a tempót, ilyenkor azonban már jól hallható a szélzaj az A-oszlopok felől, egyébként csendes a beltér.

Érezhetően fűti a csomagteret a padló alá ágyazott erőforrás

Amíg a Twingo alapváltozata 2 590 000 Ft-ért vásárolható meg, a turbómotor csak az Intens csúcsfelszereltséggel kérhető, így rögtön 3,5 milliót kell fizetni érte – és ennyi pénzért még fordulatszámmérőt se kapunk. Ezt azért is érdemes átgondolni, mert az ugyanezzel a 90 lóerős turbómotorral felszerelt Clio alig 180 ezer Ft-tal kerül többe, ami azért érezhetően felnőttebb autó a városi mininél.

A megjelenés sportos, de a 90 turbólóerő ellenére sem jön át az érzés

TETSZETT
– megjelenés, hangulat
– vezethetőség
– jól adagolható, harapós fékek

NEM TETSZETT
– túlbuzgó menetstabilizáló
– bonyolultan nyitható első fedél
– szélzaj autópályán

ÖSSZEGZÉS
Egyszerűen jópofa mini a Twingo, megjelenése és belseje magával ragadó, s méretéhez képest tágas is. Azonban a turbómotor nem muzsikál valami harmonikusan, és egyébként drága is.

Renault Twingo 0.9 TCe
Összlökettérfogat: 898 cm3
Hengerek/szelepek: S3/12 turbó
Max. teljesítmény: 66 kW (90 LE) 5500/perc
Max. forgatónyomaték: 135 Nm 2500/perc
Hossz./szél./mag.: 3595/1646/1554 mm
Tengelytáv: 2492 mm
Nyomtáv elöl/hátul: 1455/1455 mm
Fordulókör: 9,1 m
Saját tömeg/teherbírás: 943/439 kg
Csomagtér: 188-980 l
Üzemanyagtank: 35 l
Gyorsulás 0-100 km/h: 10,8 s
Max. sebesség: 165 km/h
Város/országút/vegyes: 4,9/3,9/4,3 l/100 km
Tesztfogyasztás: 6,8 l/100 km
CO2-kibocsátás: 99 g/km
A modell alapára: 2 590 000 Ft (1.0 Sce Live)
A tesztelt verzió ára: 3 500 000 Ft