Trend nincs, csak trendek vannak – nagyjából így jellemezhetjük az autóipar fejlesztési irányzatait. Egyrészt igyekeznek levenni a sofőr válláról a sebességváltás terhét (erre szolgál a többféle automata), másrészt a manuális erőátvitelben hatra növelik a fokozatok számát, némiképp megriasztva a kezdő vezetőt. Az ellentmondás azonban csupán látszólagos. Még ma is, a magasabb kategóriákban is megvan a kézi sebességváltás létjogosultsága, mint kiváló hatásfokú, kedvező árú rendszeré, amely annyira kiforrott, hogy bárki elégedett lehet vele. Mert hát akármilyen fokra jutott az elektronikus felügyelet alatt álló, nyomatékváltóból és bolygóműből álló hagyományos automata, a hidraulikával működtetett robotváltó, illetve a CVT, mindnek akadnak még szembeötlő hibái, hiányosságai. Nem igazán kifogásolhatjuk hát, hogy a Peugeot 607 HDi-ben kézzel kell váltogatni, még akkor sem, ha a kocsi ára tízmillió forint körül mozog. Sőt, végképp kifogja a szelet a kritizálók vitorlájából, hogy az alsó fokozatokban tripla-, a felsőbbekben dupla szinkronizálású szerkezet (szinkron a hátramenet is) vajpuhán, ugyanakkor nagyon egzaktul kezelhető. Most már csak az a kérdés, hogy mi az előnye az öt helyett hat fokozatnak?
Áttétel kérdése
Ideális esetben végtelenül sok fokozat kellene a belső égésű motorhoz. Ezt csak a CVT valósítja meg; az ötfokozatú a gyakorlatban elég jó kompromisszum, a hatfokozatú még jobb valamivel. A korábbi váltó ötödik fokozatának valamivel rövidebb áttételt adtak, így kismértékben javult a gyorsulási rugalmasság (80-ról 120-ra 11,8 helyett 11,5 másodperc). Hatodikban viszont jó hosszú az áttétel, 130-nál percenként 350-et esik a fordulatszám, ami egyrészt csökkenti az autóban a zajszintet, másrészt körülbelül fél literrel lejjebb viszi a fogyasztást. Az átlagfogyasztás csökkenése gyári adat szerint 0,1 liter/100 kilométer. Nem valami falrengető eredmények, de annak fényében kell értékelni, hogy eleve jó kiindulópontról érték el őket. Az autó csakugyan halk és kellemesen vezethető.
Más kérdés, hogy az amúgy rugalmas és kulturált négyhengeres, 2,2 literes motor egy kicsit kicsi – ha nem is abszolút értelemben a kocsihoz, de az árkategóriához képest feltétlenül. Végül is a dízel elterjesztésében évtizedek óta jelentős szerepet játszó oroszlánosok csúcsmodelljéről, presztízsautójáról van szó, és a presztízsben bizony éppúgy szerepet játszik a hengerek és a lóerők száma, mint az, hogy hány karátos aranyból és gyémántból készült egy gyűrű. A konkurencia nagyjából ugyanennyiért kínál 180 lóerő körüli V6-os dízelt, ugyanekkora, más szempontból is összevethető járműbe. Ez is szerepet játszik abban, hogy a Peugeot kissé nehezen veti meg a lábát a felsőházban. Ha viszont önmagában nézzük, nagyon rendben van ez a hajtómű. Városi sebességnél ötödikig lehet felkapcsolni, hogy komfortosan ússzunk a forgalommal, országúton élénken liftezik fel-le a sebesség, autópályán pedig Tempomatra kapcsolva suhanunk hatodikban.
Komfortra hangolva
Ahogy egy felsőbb szintű francia modelltől elvárható, komfortos a hangolás. A változó rásegítésű szervokormány könnyen jár, precíz célzást tesz lehetővé, noha a fordulókör lehetne kisebb is. A rugózás rossz úton is kényelmes, a menettulajdonságok jóindulatúak. Ízlés dolga, de én kissé puhának találtam a fékpedált, lehetne valamivel egzaktabb a nyomáspont, de a hatás teljes mértékben megfelelő. A kikapcsolható elektronikus menetstabilizáló alapfelszerelés. Magától értetődik, hogy nem a forgalomban mérgezett egérként cikázó idegbolondok, hanem a megállapodott, de azért a húzós tempót sem megvető emberek autója ez.
A tesztkocsi felszereltségét fokozott igényekre állították össze. Soha ne kelljen, de nyolc légzsák van benne, újdonságként hátsó oldallégzsákokkal. Nagyszerű és látványos dolog a távirányító gombjának megnyomására felnyíló csomagtartó. Ugyanezt a hatást kiválthatjuk a 607-es felirat nullájának közepét megnyomva; motorizált becsukásra egy másik, piros gomb szolgál a fedél peremén. (Ha valaki nagyon cikizi a négyhengeres motorunkat, ezt mutassuk meg neki!) Milyen jó is, amikor szatyrokkal megrakodva érkezünk a kocsihoz, s bepakolás előtt nem kell mindent lerakni a latyakba! Lehet értékelni az új, gusztusos bőrkárpitozást, a nagy, színes információs képernyőt, amelyen változatos menükben barangolhatunk, úgyszintén az elektromosan behajtható, erős fény hatására automatikusan elsötétülő visszapillantó tükröket is.
Végül is azt mondhatjuk, hogy miközben finomabban lépcsőzték a váltó áttételeit, az egész autó is feljebb lépett egy lépcsőfokkal. Érdeklődve várjuk a következő lépést, egy rangban hozzá illő nagyobb dízelmotor formájában.
