Formatervezés tekintetében a Peugeot-t manapság a legmerészebbek között emlegetik. Egyik eklatáns példaként középkategóriás modelljüket, a 407-est állíthatjuk: habár az autó arányait szokni kell, hagyományos limuzinhoz képest kimondottan látványos és provokatív a design. Aki erre az autóra voksol, biztosan kitűnik majd a forgalom szürke tömegéből! Legelőnyösebb dízelmotorral választani a kocsit, ugyanis ez a francia márka másik erőssége. Amennyiben átlagos menetteljesítményekkel is megelégszünk, a tesztelt 1.6 HDi változat biztosan nem okoz csalódást. A PSA és a Ford konszern közös fejlesztésű, 110 lóerős motorjával a 407-es könnyedén felveszi a városi forgalom ritmusát, szükségtelen kíméletlenül hajszolni a gépet. Mivel a maximális,
240 Nm-es nyomaték már 1750-es fordulatnál jelentkezik, hamar felkapcsolhatunk, s ezután nem is kell gyakran használni a kissé határozatlanul megvezetett, hosszú utakon járó ötfokozatú sebességváltót. Országúton és autópályán ugyancsak stresszmentesen utazhatunk, amit nemcsak a HDi egység visszafogott hangjának és rezgésmentes járásának, hanem rugalmasságának is köszönhetünk – ha például egy előzés során veszélyes helyzetbe keveredünk, az overboost funkció a motor teljes terhelése mellett ideiglenesen 20 Nm-rel képes megnövelni a forgatónyomatékot. A kényelmes vezetés meghozza gyümölcsét, a Peugeot szégyenlősen kortyol, beéri átlagosan 6 liternyi gázolajjal. A kormányzás kellemesen közvetlen, a rásegítés mértéke pedig jól eltalált, de kevés információt kapunk a kerekek és az út kapcsolatáról. Pedig a sima, jó minőségű aszfalthoz „foggal-körömmel” ragaszkodik az oroszlános szedán, ilyen körülmények között sportosan vezethető, enyhe alulkormányzottsággal fordul a 407. Hirtelen terhelésváltáskor ugyan megindul az autó hátulja, ám a menetstabilizáló rendszer csírájában elfojtja a lázadást. Ellenben a gördülési komfort nem nevezhető éppen franciásan kényelmesnek, az úthibákat némi futóműzaj kíséretében próbálja elnyelni a kocsi, kanyarban pedig elpattog róluk a hátulja.
Környezet
A beszállást követően először az tűnik fel, hogy az ajtózáródási hang lehetne valamivel komolyabb. Az utastér hangulata az elegáns és a technokrata stílus között egyensúlyoz, a középkonzolon például temérdek gomb és kapcsoló kapott helyet. Határozottabb tagolásuk jobban szolgálná az áttekinthetőséget, az pedig logikátlan, hogy a klíma kikapcsolása (szimpla szellőztetés) nem egyszerűen gombnyomással, hanem kizárólag a fedélzeti számítógép menüjéből végezhető el. Szerencsére az ergonómia ettől eltekintve jó, az ideális vezetési pozíciót szinte bárki könnyedén megtalálhatja a puha tömésű, kényelmes ülésekben, viszont az oldaltartásról legfeljebb álmodhatunk. Helykínálat dolgában elöl jól áll a Peugeot, de egy 180-185 centi magas
pilóta mögé lehetőség szerint ne próbáljunk behajtogatni egy másik felnőttet. A lejtős tetővonal miatt hátul a fejtér is korlátozott, a vaskos C oszlop és a magasra húzott farrész pedig zavar a kilátásban, tolatáskor a manőverezésben. Talán a franciák szerint jó poén, hogy a csomagtartó mérete megegyezik a típusszámmal, ám a 407 literes érték nem tartozik a kategória élvonalába – bővíteni az osztottan dönthető üléstámlák segítségével lehet.
Induló költség
