Életművészek ezek a franciák! Míg a németek a szén-dioxidon és a koromszűrőn görcsölnek (amelyeket persze nem hanyagolnak el a gallok sem), ők autózás közben is napoznak. Gyere, ülj be ide, szegény germán – mondják –, de bőrgatya helyett fürdőnadrágot hozz ám, mert itt mindig Riviéra van!  Egyszerűen nem tudja kivonni magát az ember a Peugeot 207 SW hangulata alól, különösen, ha nem is akarja. Illetve, ne általánosítsunk: konkréten a Premium kivitelről beszélek, amelyben alapfelszerelés a többihez nem is rendelhető panoráma üvegtető.

Fényjátékok

Fénypontok csillannak a csini karosszérián, az átlátszó üvegű fényszórón, a rubintszerű hátsó lámpán, no és főként az üvegtetőn. Igaz, az első két ülésből nem is látni, hogy transzparens a mennyezet, csak ha külön felnézünk, például városnéző bumlizás vagy Alpok-túra közben. A mi látóterünket egy arasznyi széles kárpitozott tetőcsík határolja, rajta napellenzőkkel és a belső világítással, ezért inkább a második sorban ülők kukucskálhatnak ki odafönn. Ha netán sok lenne a jóból, azaz a napsütésből vagy a nyilvánosságból, elektromosan működő árnyékolót lehet eléje húzni. Igaz, ettől (is) drágább egy millióval a Premium kivitel a „mezeinél”, de sokan fogják úgy érezni, hogy jó helyre tették azt a kis pénzt.

Asterix unokái

Ahogy Asterixék nem hódoltak be Róma hatalmának, úgy tart ki a Peugeot néhány csacska dolog mellett. Elmaradhatatlan az alacsony pedáltér, cipőorr-megakasztó peremmel a kuplung felett, amely rákényszerít, hogy ne a sarkunkat megtámasztva, hanem spiccelve nyomjuk ki, illetve engedjük fel a tengelykapcsolót. Biz’ isten, egyszer küldök egy 43-as cipőt a gyári tesztelőknek, hogy azzal is próbálják ki az

autót. Márkahagyomány a relés fényváltó – ha már kihalt a Trabi, legalább náluk éljen tovább ezen ősi megoldás… A Ladáról pedig a kulcsos tanksapkát vették át. Meg hát itt a szürkületben rosszul látható fehér műszerszámlap, de jelen esetben legalább kontúros számjegyekkel, amelyek javítanak valamelyest a helyzeten. Fekete persze még jobb lenne. A pótkerék gallosan, alulról van felhelyezve a csomagtartó alá, ami megkímél attól, hogy be kelljen rakni a kocsiba a kétes tisztaságú defektes kereket – de kérdés, ki fogja odalenn ellenőrizgetni az ötödik gumiabroncs nyomását? Ám ezek mind csak apróságok, ráadásul ezzel ki is merült a kritikai megjegyzések listája. Innen már csupa jó hír jön!

Eleven ördög

1,6-os VTi motorjával úgy megy a kicsike, mint az eleven ördög. Készségesen veszi a gázparancsot, gyorsul rendesen, állítólag megfutja a kétszázat – ezt nem próbáltam ki, de a 160-at könnyedén kirázza kabátujjából. Előzgetni kész élvezet vele, ereje és rugalmassága is van hozzá. Igazából nem bántam volna, ha hatfokozatú a váltó, akkor autópályán még halkabb lenne a kocsi, s talán lejjebb menne a fogyasztás, ami a dinamikához képest nem nagy, de a korszellemhez képest egy kicsit azért igen.

Arról, hogy kedvünk legyen maradéktalanul kiaknázni a gép képességeit, sebességfüggő szervokormány, minden jóval ellátott fékrendszer és nagyon eltalált futóműhangolás gondoskodik. Semmi rázás, semmi bakugrálás, semmi álsportos keménység, inkább franciás jó modor és kellem jellemző a rugózásra, s ez nagyon rendben van így! Különösen az, hogy mennyire fogja az utat a 207 SW, mintha oda lenne ragasztva hozzá. Kimondott szórakozás fék nélkül belecsűrni egy kanyarba, és élvezettel figyelni, ahogy rezzenés nélkül rajzolja az ívet a kocsi. Közben nyoma sincs nyikorgásnak, a karosszéria önállóskodó „életének”, merev az egész, ahogy kell.

Kis gavallér

A kis Peugeot úgy bánik gazdájával, mint egy gavallér a szíve hölgyével, azaz kedves udvariassággal. Kisebb holmihoz elegendő felnyitni csak a hátsó szélvédőt, alacsony és fémmel védett a rakodóperem, jó formájú és elég nagy a csomagtartó, egy mozdulattal átrendezhetők a hátsó ülések, hogy teljesen sík padlót adjanak, a hűtött kesztyűtartóban nem olvad meg a csoki, sötétített hátsó üvegezés teremt intim hangulatot, kellemesen működik a klíma és szépen szól a zene – azon kapja magát az ember, hogy minduntalan köszönömöt akar mondani a kocsijának. Egyébként miért is ne?