Nem szólom le a női autókat! Attól, hogy kedveskedve „Pléhbugyinak” hívták, sokak életét aranyozta be a Kispolski. S a Peugeot 207 CC sokkal aranyosabb nála. Formája nagyon modern és trendi, megakad rajta – és ezáltal a bent ülőn is – az ember szeme. Igaz, a lejtőshátú 207-estől örökölt magas első rész inkább emlékeztet bakancsra, mintsem női cipellőre, viszont védi a (ne adj isten!) elütött gyalogost. Colos férfiember, ha eléggé alacsonyra állítja az ülést, hogy védve legyen a széltől, nem lát a kocsi elé az üveg alsó peremének magassága miatt, a messze elöl álló vaskos A-oszlop pedig oldalt vesz el a látótérből. Az sem igazán tetszett, hogy a kocsi közepéig hátraívelő szélvédő alatt mintha csukott autóban utaznánk. Végül, hogy befejezzem morgolódásomat a kortünetnek számító jelenségek miatt, a 207 CC úgy négyszemélyes, ahogy sporttáska egy retikül: ha magzati pózba zsugorodom is a hátsó ülésen, annyira előre kell tolni az elsőt, hogy egyszerűen képtelen volnék vezetni, akár csak percekig, a minimális komfortról lemondva is. Lányok, asszonyok előnyben!
Ujjgyakorlat
Rátérve a bőséges pozitívumokra, teljesen gépesítették a tetőműködtetést, nem kell semmit kioldani vagy reteszelni, csupán egyetlen gombot nyomni. Halkan és aránylag hamar végbemegy a művelet, elhibázhatatlan. Nemcsak álló helyzetben lehet öltözni-vetkőzni, hanem haladva is, bár a 10 km/órás felső határ meglehetősen életidegen – van autó, amelyik 40-ig képes a mutatványra. Csukottan jól szigetel a tető, nem susog, nem zörög, jól együtt van. Ilyenkor kimondottan nagy, 370 literes a csomagtartó, probléma nélkül elfér benne két ember normál poggyásza. Nyitott tetővel jól védve vagyunk a menetszéltől, különösen, ha helyére tesszük a hálós szélfogót. Nem csavarodik, nem nyekereg a CC, ami szilárd építésre, gondos összeszerelésre utal. Kabriós elrendezésben persze 145 liternyire megy össze a poggyásztér, jól jön tehát, hogy rakhatunk ezt-azt a hátsó „ülésre”, ahol van ugyan biztonsági öv, de kissé spártai fejtámlaként a krómozott bukócső szolgál… A kesztyűtartó derekas, az ajtózseb azonban nyamvadt méretű.
Szellő szárnyán
A kicsikét vezetni egyértelmű élvezet. Nagyon jól fekszik az úton, stabil és jóindulatú, tökéletesen biztonságos érzést kelt, ami nem is csalóka. Remekül lehet vele nyesni az íveket, a Jerez környéki kacskaringókon nagyon ügyesen mozgott a mini kupé-kabrió. Elektromos szervokormánya viszont fura: olyan erős az egyenesbe visszaállító hajlama, hogy szinte bekattan középállásba – mint egy kiverődött kormánycsapágyú bicikli. Autópályán, ahol csak minimális iránykorrekciókra van szükség, kimondottan zavaró. Az ötfokozatú sebességváltó precízen jár, a pedálerők és a kezelőszervek rendben vannak.
Motort három közül lehet választani: két teljesítménylépcső képviseli a benzines irányzatot, és egy HDi révén ismét igazolja a Peugeot, hogy nem ellentétes egymással a kabriózás és a dízelmotor. Az öngyulladós masina teljes megelégedésemre mozgatta az autót, jól húz ki a kanyarokból, kevés fokozatváltással vezethető, hangja mindig szerényen a háttérben marad. Ahhoz a tempóhoz, amelynél igazán örömöt szerez a szellős furikázás, tehát 60 és 120 között, tökéletesen megfelel. A csúcshajtómű persze vehemensebb gyorsításokat és nagyobb átlagot tesz lehetővé, üdvözült mosolyt csalva a sportos vénájú autós arcára.
Négy évszak
A maga némiképp korlátozott alkalmazási területén – hiszen csupa ennél praktikusabb használati autó akad a Peugeot kínálatában – igazi négy évszakos kocsi a 207 CC. Bár nem próbáltuk, elhisszük, hogy nem ázik be a gépi mosóban, s hogy a tető sok évig megőrzi az új korában mutatott tulajdonságokat. Vagyonvédelme és aktív, valamint passzív biztonsága felér a fixtetős típusokéval, így lesznek, akik egyedüli autóként tartják – míg retikülből több is sorakozik a polcon.
