Pár éve, amikor először hallhattunk a Daewoo „világuralmi” terveiről, még mindenki hitetlenül ingatta a fejét. A vezető autógyártók közé bekerülni korántsem egyszerű feladat, még akkor sem, ha napjaink legnagyobb felvevőpiacai - Kína és India - fekszenek a szomszédban. A koreaiak azonban nagyon eltökéltek, rendületlenül ontják a sikerre ítélt tömegmodelleket. Legújabb adujuk a Lacetti Station Wagon lehet - természetesen már Chevrolet név alatt...

Ránézésre vadonatúj, valójában ráncfelvarrott, ám a márka avantgárd múltjához műszakilag és esztétikailag egyaránt idomuló zászlóshajót dobott piacra a Citroen a 2005-ös modellévre. A beható ismerkedést elsőként a középső benzines kivitellel kezdtük.

Kellemesen kárpitozott ülések, lágy rugózás, gázadásra puhán belépő dízelmotor – a Mazda "nagyterű" autója pihével kibélelt fészekbe várja a családot. A három üléssor rangja elölről hátrafelé egyenletesen csökken ugyan, de még hátul sincs ok panaszra, a variálhatóság és a férőhely pedig minden igényt kielégít.

Mi tegyen egy fuvarozó vállalkozó, aki nagyon is keresi a maga javát, azaz idegen szóval egocentrikus beállítottságú? Nehezen kielégíthető énjének talán egy Mercedes-Benz Atego beszerzésével kedvezhet leginkább, lévén az alaposan átdolgozott középkategóriás modell kényelmes, halk, könnyen vezethető és módfelett gazdaságos.

A Lacetti tesztje előtt akár bizsereghetne is az ember tenyere. A Chevrolet (ejtsd: sevrolé) új márka nálunk, jól cseng a neve, mifelénk akár az amerikai álom csipetnyi darabjaként is eladható, az 1.8 Platinum jelzésű gép pedig ráadásul a Lacetti-sorozat csúcsmodellje. A mérleg serpenyőjébe azonban bekerül az is, hogy a mi Chevrolet-nk valójában Daewoo, várhatóan nem luxusával és lelkesítő dinamizmusával, hanem nagyon jó ár-érték arányával készül hódítani, azaz hamisítatlan tömegmodell. De vajon melyik az igazi arca?