Sok konkurenssel szemben nem adtak új nevet a lépcsőshátúnak, nem úgy, mint a Toyota a Corolla–Auris, vagy a Fiat a Bravo–Linea párosnál. Maradtak tehát a jól bevált Astra Sedan elnevezésnél, ami erősen sugallja, hogy nincsenek akkora megjelenésbeli eltérések sem, mint az előbb felsorolt riválisoknál. Bizony, a Sedan pont úgy néz ki szemből, vagy éppen belülről, mint a többi Astra. A frontrészen semmi változás, a műszerfal sem kapott eltérő arcot, egyedül a vészvillogó mellé elhelyezett csomagtérnyitó gomb új elem a belsőben. A hátsó térkínálat azonban kellemes meglepetést okozott, nemcsak a láb- és a válltér meglepően tágas, hanem a fejtér is. Ennek alapvető oka, hogy a tengelytáv a kombié, azaz 2703 mm-es, illetve a hátsó tetőív nem hirtelen, hanem fokozatosan olvad bele a csomagtér felső vonalába.
Négyesfogat
A négyajtós Astra némi hátránnyal indul a kiélezett piaci versenyben, ugyanis a többi márkával ellentétben a szedánnak nincs hárommillió forint körüli belépőmodellje. Az Opel úgy döntött, hogy izmosabb alapmotorral, az 1,4-es helyett az 1,6-ossal indítja útjára az autót, és az Essentia Plus felszereltségi szinttel társította a Sedant. Az alapár így 4 056 000 forint lett, ami elfogadható, de a fokozottan árérzékeny hazai piacon valószínű, hogy az 1,4-es, olcsóbb kivitel nagyobb darabszámban kelne el. A 115 lóerős 1,6-oshoz nem volt szerencsénk a menetpróba során, de az 1,3-as dízelt és az 1,8-ast kipróbáltuk. A 90 lóerős gázolajos igényli a pörgetést, a hegyi szerpentinekkel és autópályás szakaszokkal tarkított részen ugyan mérsékelt dinamikával látta el feladatát, de a fedélzeti számítógép pillanatnyi fogyasztásmérője egyszer sem mutatott 6,0 liternél magasabb értéket. A fokozatok megvezetése precíz, a kímélő hatodik révén pedig kellemesen alacsony fordulatszámon tarthatjuk az 1,3-ast. Az 1,8-as már más tészta, először négyfokozatú automatikus váltóval kaptuk meg, mellyel igencsak vegyes tapasztalatokat szereztünk. A 140 lóerőből vajmi keveset éreztünk a váltó miatt, inkább a nyugodt, kényelmes tempó feküdt az autónak – a normál mellett egyébként létezik téli és sportprogram is. Egy-egy előzést leszámítva nem ajánlom huzamosabb ideig használni a Sport módot, enyhébb emelkedőkön, ahol normál üzemben az automatika harmadik fokozatot használ, ott a Sport gomb megnyomását követően egyesbe (!) kapcsol a szerkezet. Mindezt körülbelül 40 km/órás sebességnél, ami sem a fogyasztásnak, sem fülünknek nem tesz jót. A sportos állásban az automata nem kapcsol feljebb egyenletes tempójú haladás esetén, minden alkalommal szigorúan a leszabályozásnál vált fel. Kézi váltóval már más a helyzet, autópályán is biztos erőtartalékokkal rendelkezik az 1,8-as, s ötödikben is érezhetően gyorsul a nem éppen apró Astra Sedan. A közeljövőben érkezik majd egy 1,7-es CDTI is 100 lóerővel és ötfokozatú manuális váltóval – e típus felára az 1,3-ashoz képest 213 000 forint lesz.
Teherhordó?
Az Astra Sedan inkább divatos négyajtós, mintsem igazi teherhordó, elég egy pillantást vetni a terhelhetőségi adatokra (306-428 kg). Persze, gond nélkül telipakolhatjuk autónk közel 500 literes csomagterét anélkül is, hogy mázsákat zsúfolnánk bele. A műszerfali gombbal és a távirányítónk segítségével nyitható hátsó fedél kellően magasra nyílik, az éle nem veszélyezteti fejünket bepakoláskor. A rakodónyílás öblös, a kerékdobok benyúlása nem számottevő, a hátsó üléseket pedig természetesen osztva tudjuk előrebuktatni. Szép a faron végigfutó krómcsík, de egy külső fogantyút kialakíthattak volna, hogy ne kelljen összekoszolnunk kezünket a fedél nyitásánál. Az Astra Sedant nem mindenhol vezetik be Európában, nálunk év végétől kapható, de például Németországban nem árusítják majd.
