Bár mostanában nem fut túl jól a Mitsubishi szekere, a cárka ennek ellenére – vagy éppen ezért – 2007-ig 10 új modellt mutat be Európában, s még ennél is több ráncfelvarrásos, illetve bővített motorválasztékú gyártmánnyal igyekszik erősíteni pozícióját az öreg kontinensen.

Papamobil

Az előremenekülés egyik kézzel fogható bizonyítéka a Grandis 2.0 DI-D verziója. A hatalmas Mitsubishi néhány óra alatt elhitette magáról, hogy immár mifelénk is mindenben megfelel a nagy egyterűekkel szemben támasztott követelményeknek. Az öt-, hat- vagy hétszemélyes utastérrel kérhető buszlimuzin nagycsaládosoknak és jelentős vendégforgalmat

bonyolító üzletembereknek ugyanúgy ideális társa lehet, mint azoknak, akiknek egy kombi túl snassz. A kedvező összkép elsősorban az új 2.0 DI-D, alias 2.0 16V PD TDI Volkswagen motornak tudható be, hiszen a majd’ 300 forintos benzinár, meg az ahhoz közelítő gázolajár korában a takarékosság bizony egyenesen arányos a szerethetőséggel. A menetpróbán állandó légkondicionálással, próbálgatós stílusban megtett mintegy 160 kilométer után 9 l/100 kilométeres fogyasztás jelent meg a 7 colos érintőképernyőn. Ebből kiindulva a 6,6-os gyári átlag valószínűleg

csak laboratóriumi körülmények között tartható, ám aki rendeltetésszerűen közlekedik vele, tehát szabálytisztelően, kellő óvatossággal szállítja a családját, 7,5-ös értékkel számolhat. Ez vállalható fogyasztás egy utasokkal és csomagokkal bőven 2 tonna feletti tömegű jármű esetében.

Örökség

Takarékossága mellett járáskultúrája, karakterisztikája miatt sem tagadhatná le származását a kétezres DI-D egység. A Misubishi mérnökei által 136 lóerő teljesítményűre és 310 Nm forgatónyomatékúra finomhangolt erőforrás zaja a Grandis általánosan magas színvonalához képest tolakodó. Alapjárat közelében nyomatékszegény, s bár a turbólyuk óvatos gázkezeléssel kisimítható, nehezen birkózik meg a nagy tömeggel. Határozott gázadással a DI-D sportosabb énje is előcsalogatható, 2000-3500 percenkénti főtengelyfordulat felett majdhogynem táltossá vedlik át a Grandis, s egy csapásra hihetővé válik a katalógus szerinti 10,8-as gyorsulás és 195-ös végsebesség. Noha a motor német, a középkonzolra telepített hatfokozatú sebességváltó japán gyártmány. Egyszerűen remek a szerkezet, rövid utakon, pontosan kapcsolható, áttételei jól passzolnak a hajtóműhöz. Szóval, már nem csupán az extravagáns megjelenés, a nagyvonalú és praktikus beltér, a jó minőség, hanem az okosan méretezett hajtáslánc is a Grandis erényei közé sorolható. Így aztán a 83 százalékban dízelmotoros gépek uralta “nagy egyterű” szegmensben immár a Grandis is megfontolandó ajánlat lehet, különösen akkor, ha az augusztusban nyilvánosságra kerülő vételár a fenntarthatósághoz hasonlóan baráti lesz.