Nem vitás, hogy a Lada hazai visszatérésének legizgalmasabb pontja a Niva, vagyis a 4×4 keresztnevű típus forgalmazása. Lássuk be, megkapó látvány a csillogó autószalonban kiállított, vadonatúj VAZ 2121-es, a régi világ – talán legszebb – emléke. Létjogosultságát éppen az adja, hogy 1976-os bemutatásakor kívül-belül modernnek számított, pedig ez volt az első típus, melyet a szovjetek önállóan fejlesztettek. Méretei, önhordó karosszériája, masszív futóműve, terepváltója a környéken előforduló mindenféle akadály leküzdésére alkalmassá tette, csinos formája pedig az eltelt idő alatt klasszikussá érett.
Mint funkcionális használati tárgynak, ott a helye a kínálatban. Ehhez a lépéshez persze szükség volt bizonyos engedélyekre, mert hiába készítették el a szabadidős fazonú Urban kivitelt, légzsák továbbra sem került bele, még a klímát is „ki kellett dobni”, mert a gázt, amivel Oroszországban feltöltik, az EU-ban már betiltották. Ilyen apróságok nem állhattak a Niva, vagyis a 4×4 útjában. Ahogy az importőrtől megtudtuk, már a légkondi problémájára is születőben van a megoldás.
Tesztautónk már a modernizált szériából került ki, igaz, annak még az elejéről, így a 350 000 Ft-os felárba foglalt könnyűfém felnik nélkül vettük át, cserében már az új hűtőrácsot és a színrefújt, műanyag lökhárítót kapta. Egyik sem rontotta el a stílusát, bár a fényezett ütközők nem túl praktikusak, ha akár csak egy bokrokkal szegélyezett földútra hajtunk, és az ikonikus Lada billenőkilincset sem kellett volna matt feketére festeni, ha már az ablakkereteken megmaradt a krómcsík. Ez a fajta furcsa kettősség jellemzi az egész autót, minden friss részlet mellé jut egy érintetlenül hagyott, régimódi megoldás. Az Urban egyik vonzereje az elektromos ablak: kapcsolója a váltókonzolra került, gyorsan működik, de lefelé begyűri a szigetelést, felfelé pedig recsegő hangot ad. Külön kulcsa van az ajtónak és a gyújtáskapcsolónak, a csomagtartót a bal hátsó oldalkárpitra szerelt kallantyúval lehet nyitni. Zsanérja erős, lecsukni ritkán sikerül elsőre (ha ferdén áll az autó, be sem záródik), akkor viszont nagyot szól.
Miután megemésztettük kisautós méreteit, az ajtók becsukásához is lendületet kell venni, az erőfeszítésért a jól ismert Lada ajtócsapódás hang és a lyukacsos tetőkárpit látványa a jutalom. Bár elsőre nem úgy tűnik, alaposan átalakult a belső, amióta nem láttuk. A kicsi, de szellős utastérben először az új ülés tűnik fel: kárpitozása, sárga cérnás díszvarrása idegen a miliőtől, ami nagyobb baj, hogy semmit sem tart és már közepes távon is kényelmetlen. Fröccsöntött műanyagból van a 4×4-ben furcsán ható, Urban-kormány, mérete, fogása ideális, viszont nincs középen és középállásban ferde; gyanús, hogy a szintén ferdén felragasztott embléma viszont ilyenkor áll vízszintesen.
Gyenge minőségű műanyagból bőven akad idebent, kilátszik minden csavar, akárcsak a műszerfal alatti vezetékek, ami ettől az olcsó terepjárótól még elfogadható. A LED-es belső világítás mellett az eredeti lámpa is itt bujkál, a márkabarátok felfedezhetik még a régi tükröt, kézifékkart, a tolókaros fűtést és a nem túl éles logikával elszórt billenőkapcsolókat. A vajpuhán működő bajuszkapcsolók is igazi retró darabok, öröm velük indexelni és ablakot törölni. Váltani már eggyel nehézkesebb, mert annak idején a lehető legtávolabb helyezték el a leggyakrabban használt kart a vezetőtől a felező és a differenciálzár javára. Kicsit akadozik a rövid utakon járó, rövid fokozatkiosztású szerkezet, miközben ugyanolyan erősen zúg, mint a többi kézi váltós Ladában.
Ami szórakoztatóvá teszi a használatát, az a maradéktalanul kiélvezhető veterános vezetési élmény. Szervókormánya, jól adagolható, hatásos fékjei könnyebben, biztonságosabban kezelhetővé teszik, erős, 1,7-es befecskendezős motorja nem foszt meg a gyorsulásélménytől, legfeljebb a karburátorhangtól. 82 lóerő bőségesen elég az 1285 kilóhoz, könnyűnek, gyorsnak mutatja magát a 4×4. Erre a gyenge hangszigetelés is ráerősít, nem mintha a kanyarban támolygó futómű száguldásra csábítana. 90-nél 2500-at, 130-nál – a végsebesség közelében – 3700-at forog, itt már élénk a motorhang. Terepen van elemében, az úthibákon mégis kifejezetten ráz a hosszú rugóutakkal felkészített, masszív felfüggesztés. Bármilyen hangulatos vele járni és jó érzés visszaintegetni a nivásoknak, pár óra után már fárasztóvá válik vele az autózás, amiért csak részben felelős a klíma vagy a rádió hiánya. Lehet, hogy a mai elvárásoknak vért izzadva sem tudna megfelelni, ám terepképességei és ár/érték aránya miatt sokan hajlandók ezt elnézni egy élő legendának.
Tetszett
• hamisítatlan karakter
• veteránautós élmény
• terepképességek
Nem tetszett
• olcsóanyag-használat
• magas fogyasztás
Összegzés
Célszerszámnak még mindig ugyanolyan jó a 4×4, mint Niva korában. Az Urban kivitel nem éri meg a felárát, de a hozzá járó kényelmi extrák javítják a használhatóságát, így akár vadonatúj, kompromisszumokkal napi szinten is használható veteránautóként is tekinthetünk rá.
Lada 4×4 Urban
Összlökettérfogat: 1690 cm3
Hengerek/szelepek: S4/8
Max. teljesítmény: 61 kW (82 LE) 5000/perc
Max. forgatónyomaték: 129 Nm 4000/perc
Hossz./szél./mag.: 3640/1690/1640 mm
Tengelytáv: 2200 mm
Nyomtáv elöl/hátul: n. a.
Fordulókör: 11,0 m
Saját tömeg/teherbírás: 1285/325 kg
Csomagtér: 265 l
Üzemanyagtank: 45 l
Gyorsulás 0-100 km/h: 17,0 s
Max. sebesség: 137 km/h
Város/országút/vegyes: 12,2/8,0/9,5 l/100 km
Tesztfogyasztás: 9,5 l/100 km
CO2-kibocsátás: 216 g/km
A modell alapára: 2 849 000 Ft (4×4 Classic)
A tesztelt verzió ára: 3 199 000 Ft
Autó-Motor ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legérdekesebb hírekért és a lappal kapcsolatos friss infókért!
