Bemutatása, 1995 óta több mint félmillió Mercedes-Benz Vito talált gazdára, de ez az adat sem feledtetheti a tényt, hogy számos ősz hajszálukat köszönhetik neki a márka igazgatói. Jó darabig a csillagosokhoz méltatlan, komoly műszaki hibák tépázták a Vito hírnevét, s később sem lett belőle igazi volumenmodell, elsősorban azért, mert csak egyféle alapkarosszériával készült. A csorbát a modellváltás során köszörülte ki a Mercedes: immár két tengelytáv, három járműhosszúság, két tetőmagasság, valamint három dízel-, illetve két benzinmotor közül válogathat az ügyfél. A személyautó-kivitelek neve Uni (lemezelt hátsó oldalfalú), illetve Kombi (körablakos). Szokatlanul széles a teljesítményskála: 88-tól 218 lóerőig terjed! Az alap-sebességváltó hatfokozatú, a benzineseké pedig ötfokozatú automata, amely extraként megrendelhető a két erősebb dízelhez is. A legkisebb raktérfogat 4,65, a legnagyobb 6,49 köbméter. Végül, de nem utolsósorban említsük meg, hogy az árak 3,8-tól (plusz áfa) tízmillió forintig ívelnek.
Igazi Mercedes
Az első benyomás: igazi Mercedes a Vito. Az általános minőségi hatás, a vezetőhely kidolgozása, az ajtócsukódás hangja, a részletekre odafigyelő tervezés messze a távol-keleti furgonok színvonala fölé emelkedik. Hasonlóképp a felszerelés is. Alapárért jár a blokkolás- és kipörgésgátló, a menetstabilizáló, a fékasszisztens, a szélvédőantennás rádiómagnó, a ködfényszóró, az elektromos ablakemelő, a távirányítós központi zár és a farost raktérburkolat, hogy csak a fontosabbakat mazsolázzuk ki a listából. Ezzel az autóval fuvarozni, vagy külső munkahelyekre kijárni rangot jelent. Ez a rang sajna az árban is manifesztálódik: extrákban nem szűkölködő tesztkocsink nettó ára 5,3 millió forint, amit nem könnyű kigazdálkodni.
Kis Sprinter
A járművet vezetve inkább az volt az érzésem, hogy kis Sprintert, nem pedig új Vitót vezetek. Egyrészt nagyobb a régi Vitónál, másrészt a hosszanti hajtáslánc és a hátsókerék-hajtás is ezt a hatást erősíti. Ami az utóbbit illeti, nagy terhelésnél előny, üres jármű esetében inkább hátrány – de a Vito üresen is meglepően jól mozgott a télies utakon. A hatfokozatú váltó műszerfalon elhelyezett joystickje éppolyan jól kézre áll, mint a nagy testvérben, s ahhoz hasonlóan itt is előny, hogy kiszálláshoz át lehet lépni a járda felőli oldalra. A középső ülésen viszont csak mellszobor helyezkedhet el kényelmesen, mivel a lábtér eléggé rövid.
Befészkelés
Amikor az ember birtokba vesz egy új autót, először is befészkeli magát, elpakolja szokott tárgyait, megnézi, mi hová fér. Az ajtózsebek tágasak, nagy üdítős palackot is fogadnak, a kesztyűtartó még a “Lenin-összestől” alig elmaradó terjedelmű kezelési könyv felett is kínál hasznavehető helyet, a műszerfal tetején A4-es formátumú irományoknak alakítottak ki tálcát, a kettős utasülés alatt pedig jókora láda várja a kocsi tartozékait. Ezután a nagy rámolásban kimelegedve felakasztanánk a dzsekinket, de nincs hová. Ami azt illeti, én inkább néhány kabáthorgot tettem volna a fülkébe, mint belső visszapillantó tükröt, amelynek, lévén szó lemez válaszfalas kivitelről, abszolút semmi értelme.
Raktár
Végre típuscsalád lett a Vitóból! Tesztkocsink raktere, a maga bő öt köbméterével, a skála közepén helyezkedik el. Nagyon jó megoldás, hogy a fülke alá benyúló rész meghosszabbítja a csúszásmentes padlót, így derekas méretű lécek, csövek, állványelemek vagy létrák rakhatók be. A hátfalajtó szélesre tárul, megkönnyítve a raklapok vagy nagyobb egységek targoncás elhelyezését. Kellően nagy felületet tesz szabaddá az oldalsó tolóajtó is, de ezzel kapcsolatban azért megjegyezném, hogy az imént leminősített távol-keletieknek eszükbe nem jutna féloldali tolóajtóval árulni egy járművet… Persze, kapható bal oldali tolóajtó a Vitóhoz is, de 124 ezer forint felárat kell adni érte.
Barátságos
Állítható magasságú és dőlésű ülés, két irányban állítható volán – itt bárki jól elhelyezkedhet! Először kissé feleslegesnek véltem a bal oldali kartámaszt, hiszen van megfelelő felület az ajtón is, de aztán megtanultam becsülni. Nagypapa-karosszékünkből teljes komfortban irányítjuk az eseményeket. Nem tudtam viszont megszeretni az Y alakú szélvédőoszlopot, ami sokat elvesz a kilátásból. Minden ilyen autónál újra és újra leírom, hogy itt a célszerűségből áldoztak fel valamennyit a design oltárán. A szervokormány és a kocsi kanyarodási viselkedése elsőrangú, a menetstabilizáló és a többi rendszer még jobban erősíti a biztonságérzetet. A fék kimondottan erős, elsőre kissé harapósnak tűnik, teljes terhelésnél is feladata magaslatán áll. A váltó könnyen jár, a széles sávban erős motor jóvoltából azonban nem kell sűrűn kapcsolgatni. 60 km/óránál szépen elgurulunk hatodikban, hogy aztán simán felgyorsítsunk 160-ra. Nem bánnám viszont, ha halkabb lenne a motorhang, jobban lehetne élvezni a rádió remek hangminőségét. A ködlámpás fényszóró és a pillangó-ablaktörlő éppúgy jelest érdemel, mint a koszolódási zóna felett, magasan elhelyezett hátsó lámpa. Csak arra nem gondoltak a tervezők, hogy lökhárító-lépcsőfok híján nehéz lesz lekaparni a jeget a kirakatüvegnyi szélvédő közepéről. Ciklusidejének végére a régi Vito is kiforrott, ajánlható jármű lett. Névutódja sokkal modernebb, minden tekintetben felértékelt típus. Ára miatt aligha lesz tömegmodell az útjainkon, ám aki mellette dönt, mégiscsak a legjutányosabban kapja meg az elismert Mercedes-minőséget.
