Néha érdemes elgondolkodni azon, mi is az, ami igazán jó? A ránk zúdított reklámáradat szerint minden, amit el akarnak adni nekünk, de ez természetesen nem igaz. Mindenki külön egyéniség, mindenkinek a saját szempontjai, igényei számítanak. S annál inkább saját magára, a „belső hangra” kell figyelnie az embernek, minél tehetősebb, hisz annál több dolgot szerezhet meg. Nézzük például az autóvásárlást! Az eladó bemutat egy C-osztályú Mercedest kilencmillióért. Szép is, jó is, csak hát nem valami tágas, és a csomagtartóval is ügyesen kell sakkozni. Nagyobb kéne… Tessék, akkor itt egy E-osztály, tizenegyért! Kétmillió forint néhány centiért, néhány literért, nos, ebben sem férünk el. Ekkor a kereskedő odavezet a Vianóhoz. Ugyanaz a 2,2-es dízelmotor, hasonlóan igényes felszerelés, de hét ülés, hatalmas csomagtartó, keresztbe vetett lábbal lehet olvasni a szétterített újságot. Az ára? Nyolcmillió… Még bőrüléssel, szuper színvonalú Ambiente felszereltséggel is olcsóbb, mint egy hasonlóan nívós E-osztályú modell. Ha pedig arra kíváncsi valaki, hogy pontosan mekkora is a belső tér, csak egyet javasolhatok: járjon körül benne egy Smarttal, majd olvassa le a kilométer-számlálót!
Vitóból Viano
Persze, ha a presztízst nézzük, nem nagy bajnok a Viano. Túlságosan látszik rajta, hogy leánykori nevén Vitónak hívták, s áruszállító volt a foglalkozása… Ugyanaz a karosszéria, ugyanaz a kilátást jócskán szűkítő, vaskos, fordított Y alakú szélvédőoszlop. Viszont: ugyanazok a hatalmas tolóajtók, ugyanaz a „parancsnoki híd,” ahonnan remekül át lehet tekinteni a forgalmat. Az ülések persze mások, inkább bőrgarnitúráról, fotelokról és kanapéról kellene beszélni. A falburkolat gusztusos, a szőnyeg úgyszintén, barátságos hangulatról meleg színárnyalatú diófagyökér-betétek gondoskodnak. Mindenütt lámpák és szellőzők szolgálják a kényelmet. Az ablakok diszkréten sötétítettek. Személyszállító ez a javából! Kétféle tengelytávú változatban készül, a hosszabbik kétféle hátsó túlnyúlással. Nálunk az „L”, azaz hosszú változat járt, amely valójában a közepes méret, mert a leghosszabbat „extrahosszúnak” hívják. A kipróbált verzió is óriási belteret kínál, ennél nagyobbra csak valóban extra igények esetén lehet szükség.
Bútortologatás
A Viano egyik legnagyobb értéke a variálható berendezés. A hátsó üléseket 25 milliméteres lépésekkel lehet előrébb-hátrább rakni a poggyászrögzítésre is szolgáló padlósíneken, továbbá megtehetjük, hogy a második sori háromszemélyes padot menetiránynak háttal fordítjuk, hogy társalgó alakuljon ki. Az egyedi biztonsági övvel ellátott karosszékek támláját előredöntve asztalkát kapunk. Ha egyet vagy többet összehajtva előrebuktatunk, növekszik a poggyásztartó. De akár ki is vehetjük őket, a néhány kallantyú kezelésével járó művelet eléggé egyszerű, s az ülés súlya sem túlzott. Ebben az esetben a hét ülés mögött maradó 430 literről bő négy és fél köbméterre tágul a raktér. Elképesztő, hogy mi mindent lehet bepakolni, és ezt nyugodtan ki is használhatjuk, hiszen a kocsi teherbírása kétszerese egy személyautóénak, kilenc mázsa! Ráadásul ott a teljes hosszúságú tetősín, no meg a kéttonnás utánfutó vontatásának lehetősége. Hogy maximális terheléssel se világítson az égbe a fényszóró, illetve hogy mindig kellemes legyen az autó viselkedése, arról szintszabályozós hátsó légrugózás gondoskodik.
Erő, átvitel
Öt tonna mozgatásához már jókora teljesítmény szükségeltetik, de ebben szerencsére nincs hiány. A 2,2 literes, közös nyomócsöves dízel 150 lóereje és nagyon széles sávban kifejtett nyomatéka ha nem is viharos, de húzós gyorsítást és emelkedőn is tisztességes sebességet tesz lehetővé. Nagyon jól illik a motorhoz az ötfokozatú, automatikus váltómű, amely szinte észrevehetetlenül végzi feladatát. Autópályán csak megpöccintjük a sebességrögzítő karját, s minden tekintetben első osztályon utazunk. Csak egyvalami nem tetszett: nagy gázadáskor a kocsi jellegéhez nem illően felerősödik a motorzúgás, egy kissé nyers hangfekvéssel. Nos, ez is Vito-örökség… Ezt azonban tüstént megbocsátjuk, amikor kiderül, hogy átlagosan mindössze 12 litert fogyaszt a hatalmas jármű, de országúton jóval kevesebbet, így csaknem ezer kilométert is elmehet egy tankolással.
Fény és árny
A Viano árnyoldalaival könnyű végezni, kevés van neki. Nagy a jármű, városban mozogni, parkolni, garázsba beállni nem könnyű vele, noha fordulóköre a méretekhez képest eléggé kicsi. Szűk kapuban nagyon jónak bizonyult az elektromosan behajtható tükör. A tízmilló feletti árkategóriában nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy a tízezer kilométert futott tesztkocsiban több felől érkező zörgések hallatszottak, az ülésállító karok lepotyogott műanyag fogantyúi a kesztyűtartóból kerültek elő, s nem működött az ablaktörlő szakaszos, illetve esőérzékelő funkciója. Egészében viszont nagyon megkedveltette magát a Viano. Mercedesesen perfekt kezelőrendszere, multifunkciós volánja, biztonságos kanyarvétele és fékezése, nagyon precíz és jól érzékelhető kormányműve, a vezetőhely ergonómiája akkor is örömmé teszi vele az autózást, ha nem a sportos, hanem a kiszámítottan lendületes stílusra predesztinálják méretei. Ha pedig drágállja valaki, akkor sincs tragédia: lényegében ugyanezt, csak kevesebb luxusadalékkal, megveheti hétmillióért is. Csak akkor Vito kombi lesz a neve.
