Pofára sokat szépült típuselődjéhez képest az autó, csillogó lámpáival és sötétített üvegeivel mindenütt felhívta magára a figyelmet. Rögtön látszik rajta, hogy igényes személyszállítóról van szó, amely méltán viseli a háromágú csillagot. A 2006-ben debütált új Sprinter (elődjéből 1,3 millió példány készült 12 év alatt) ezer alapváltozata közül most a kilencszemélyes „Kombi”, azaz kisbusz járt szerkesztőségünknél, amely úrvezetői jogosítvánnyal hajtható. Vevői elsősorban szállodák, személyszállító cégek és utazási irodák közül rekrutálódnak, és persze az ő igényeik szerint specifikálták a bemutató példányt is. Itt mindjárt tárgyaljunk le valamit: a profik állítólag nem szeretik, ha nyitogathatja az utas a baloldali ajtót, vagy arrafelé kiszállhat, így a tesztjárművön nem is volt bal tolóajtó. Magánhasználatra azonban – az ég szerelmére! – ne így vegyék meg, mert egyrészt veszélyes (merre szállnak ki, ha jobbról belehajt valaki a járműbe?), másrészt kényelmetlen (mindig szaladjam körbe a Sprintert, ha csak bedobnék valamit a vezetőülés mögé?). Férjen már bele a büdzsébe a bal tolóajtó felára (ehhez a tengelytávhoz 209 ezer forint)!
Duplázás
Főképp, ha már annyi minden belefért, hogy közel megduplázta a hatmillió feletti alapárat. Komplett biztonsági felszerelés mellett volt például a járműben ötfokozatú automatikus váltó, bi-xenon kanyarfényszóró, utastéri klímaberendezés és „Tempmatic” manuális klíma, Parktronic tolatássegítő, no meg elektromos tolóajtó-mozgatás, 197 ezerért (távirányítónak engedelmeskedő automatikus kivitelben 290 ezer forintba kerülne ugyanez). Főképp a szellemkéz által nyitott-csukott tolóajtó volt hatással az utasokra. Kérdés, hogy családi járműbe megéri-e az árát ez a geg, de profi buszba feltétlenül: az utas ne ráncigáljon semmit, mert még elrontja. A mennyezetre szerelt hátsó klímapanelen viszont szórakozhat kedvére, kellemesen hűvös levegő lesz a jutalma.
Korrekt, de nem hangulatos
A berendezés a Mercedes-haszonjárművek atmoszféráját árasztja: korrekt, minőségi, hangulattalan. Könnyen mosható műanyagpadló (profi utasszállításban előnyös – mégsem szólhatni a helyet foglalókra, hogy töröljenek lábat), szürkében, mint minden, ami nem fekete. Kivétel az első biztonsági öv, amely viszont versenyautósan narancsszínű. A vezetőülés az ergonómia mesterműve, nemcsak, hogy nagyon kényelmes, de rugózása még be is állítható a sofőr súlyához. Kész élvezet rázós úton figyelni a munkáját!
Az üléselrendezés 2+2+2+3, ennek köszönhetően a hátsó sorokba is kényelmes, gyors a beszállás. Mindenütt elegendő a férőhely és a mozgásszabadság. A két elsőt kivéve valamennyi ülés integrált öves, és kivehető. Ez utóbbi művelet kíván némi kondíciót, legjobb, ha két férfiember vállalkozik rá, mert van súlya a bútorzatnak, és nem is kéne a lábak fogókarmaival összekarcolni a padlót. A nagyfokú variálhatóság jóvoltából akár furgonná is varázsolhatjuk a Sprintert, innen a Kombi elnevezés – több ez egyszerű kisbusznál! Elégedetten állapítottam meg, hogy a poggyásztér még kilenc ülés mögött is elég nagy, reptéri transzferhez vagy kiránduláshoz például teljesen megfelelő. Lehet ezt-azt rakodni az ülések alá is, például végigfektethetők a sílécek.
Sprintel a Sprinter
Meglepő, hogy városban, vagy szűk helyen manőverezéskor milyen kezes ez a hatméteres jármű. Fordulékony, jól átlátható, tükrei nagy látószögűek. Világítása príma. Menettulajdonságaival teljes mértékben elégedettek lehetünk, jól fogja az utat, tisztességesen rugózik, alig érezhető rajta a kanyarban kifelé húzó tömeg. A kormány értékelhető visszajelzéseket ad és precízen működik, a féken érezni, hogy teljes terheléssel, alpesi hágón sem jönne zavarba.
Ekkora dobozhoz 150 lóerő nem a világ teteje, ennek megfelelően körülbelül 140-ig sprintel fürgén a Sprinter, felette elnyúlik, majd elhal a gyorsulás, a 160-as csúcssebesség csak láthatárig nyúló nekifutással, irgalmatlan padlógázzal érhető el, gyakorlati jelentősége nincs. De legyen is elég egy busztól az a 140! Országúti tempónál élénk a jármű, könnyedén előz. Munkánk alig akad közben, mert az ötfokozatú automatikus váltó remekül látja el feladatát, sosem kell kézzel beavatkozni. Mindezek figyelembevételével rendben van a 11,6 literes tesztfogyasztás, illetve a 75 literes tank feltöltésével elérhető bő hatszáz kilométeres hatótáv.
Az említett felhasználói körnek a kipróbált változatban lehet előnyös vétel a Sprinter kombi, de még családi batárnak is el tudom képzelni, ha nagy a létszám és sok a holmi – okos specifikálással milliókat lehet lefaragni a pazar kiállítású tesztjármű árából.
