Szerkesztőségünk igyekezett alaposan felkészülni a télre. Sorra szerveztük munkarendünkbe az összkerék-hajtású autókat – ám a hó csak nem akart megérkezni. Így a nálunk járt Mercedesek is zömmel száraz utakon csillogtatták tudásukat. Azért így is sok minden kiderült róluk.
A Mercedesben bízhat az ember. A márka mindig az igényes megoldások híve volt – most is az. Aki például összkerék-hajtású kombit szeretne magának a palettáról, az azonnal felejtse el a mezei négyhengeres gépeket: mind a C-, mind pedig az E-osztály kínálatában legalább a legkisebb V6-os benzines árát ki kell fizetni, ha 4Matic feliratot szeretnénk látni a kocsink fenekén. Rögtön felmerül a kérdés: egyáltalán szükség van-e nálunk ilyen autóra? Nos, bár Magyarország nem Svájc, lelkes és márkahű budai vásárlóközönsége révén a Mercedes így is számíthat néhány összkerekes kombi eladására.
Előnyök és hátrányok
Az összkerék-hajtás előnyeit olvasóink biztosan jól ismerik már, ezért csak gyorsan végigfutunk rajtuk. Csúszós, síkos felületen a Mercedes állandó négykerék-hajtása hatalmas biztonsági tartalékot jelent, hiszen a kétkerék-hajtású változathoz képest messze kitolja a kocsi stabilitásának határait. A 4Matic-os autókkal nagyobb kanyartempó érhető el – amennyiben közúton szeretnénk ralizni egy 15-20 millióba kerülő luxusautóval. Az összkerekes autó vezetése általában nagyobb élvezet is, ám a Mercedesekbe szériában beszerelt biztonsági elektronika hamar elejét veszi a kocsi megtáncoltatásának, hiszen a menetstabilizáló elektronika és a kipörgésgátló még durva provokálás hatására is kijátszhatatlan marad. Az érem másik oldala, hogy a stuttgartiak csak hat- és nyolchengeres benzinmotorhoz adnak összkerék-hajtást, az erőátvitel pedig csak automatikus váltón keresztül történhet. Amellett, hogy ez nagyon igényes és a márka presztízséhez méltó megoldás, magában rejti a nagy fogyasztás veszélyét. Sajnos, bejött a papírforma. A C240-esben átlagosan 13, a jóval testesebb E-osztályban viszont 15,5 litert fogyasztott a 177 lóerős motor. A magas értékek elsősorban nem azért bántóak, mert a két modell tipikus vevőjének gondot okozna a nagy benzinszámla, hanem azért, mert az elégetett üzemanyag mennyiségével arányosan nő a légkörbe jutó szén-dioxid mennyisége is.
Az erő feszítése
A típusjelzéssel ellentétben nem 2,4, hanem 2,6 literes V6-os motor különben remek darab. Bársonyos a járása, s nyugodt tempó mellett példásan csendesen működik. A C kombit még éppen megfelelő dinamikával mozgatja, ám az E már túl nagy falat számára, így a felső-középkategóriás kombiban választanunk kell: vagy gurulunk nyugodtan (közben lefaragva néhány decit a fogyasztás átlagából), vagy keményen nyomjuk a gázt és tudomásul vesszük, hogy kicsit zajos a motor. A kisebb, filigránabb C-osztály tehát némi előnyre tett szert dinamikusabb menetteljesítményei révén. Az E-osztály azonban modernebb, jobban felszerelt, tágasabb autó, így hátrányát hamar behozza. Ha eltekintünk attól, hogy az E utas- és csomagtere is nagyobb (mert a C-é is elég tágas), az E akkor is praktikusabb választás. Az EasyPack csomag része a rakodást megkönnyítő, kihúzható padlórész. A hátsó ajtó nyitásakor a takaróroló is előzékenyen félresiklik. A C e téren „fapadosabb”, egyszerűen csak egy nagyon jó kombi. Az E-osztály szérialistája is gazdagabb, s ha nem sajnáljuk a pénzt a vonzó extrák megvásárlására, maga az autó is sokkal kényeztetőbb, komfortosabb lesz. A méretbeli különbségek a menetkényelemben is észrevehetők: a nagyobb tömeg és a hosszabb tengelytáv révén az E finomabban, lágyabban fut, mint a C, rugózása kényelmesebb, a működésével járó zajok visszafogottabbak.
Zsebre megy
Arra már korábban rájöttünk, hogy mindkét Mercedes fenntartása sokba kerül. Az E-ért alapáron 1,8 millióval kérnek többet, ám a két tesztautó ára között a bennük lévő temérdek extra miatt ötmillió forint volt a különbség (a C kb. 15, az E – kerekítve – 20 millióba kerül). Ennyi pénz mellett már nem mehetünk el szó nélkül, s a kérdést több módon közelíthetjük meg. Ha nem számít, mennyibe kerül, s minedenképpen összkerekes Mercedes kombival akarunk járni, akkor borsosabb ára, túlzott fogyasztása és lomhasága ellenére az E a jobb választás. Nagyobb, kényelmesebb, több a presztízse. Ha ragaszkodunk a márkához, de nincs feltétlenül szükségünk az összkerék-hajtásra, akkor az öt- vagy a hathengeres dízelmotorokkal járunk a legjobban, az üzemanyagszámla ugyanis nagyjából a fele lesz az általunk tesztelt V6-os benzinesének. Ha pedig képesek vagyunk lemondani a háromágú csillagról is, s egyszerűen egy jó kombit akarunk összkerék-hajtással, akkor vagy választunk a szintén drága német vetélytársak palettájáról, vagy beérjük szürkébb, szerényebb, de olcsóbb japán autóval.
