A Subaru Forester (erdész) 1997-ben lépett színre, amikor még nem volt tele a padlás az úgynevezett crossover autókkal, sőt még be sem vezették ezt a fogalmat. Állandó, szimmetrikus összkerékhajtásával, alacsony súlypontot eredményező boxermotorjával, jó vezethetőségével és a bakhátas földutakat bíró 20 centis hasmagasságával hamar népszerű lett. 2000-ben csiszoltak rajta, 2002-ben bemutatták a második, most pedig a harmadik generációt, amelynek méreteit kissé megnövelték, hogy kényelmesebb és jobban pakolható legyen, de azért ne veszítse el a kompakt karosszériával járó előnyöket. Alkotói azzal döngetik a mellüket, hogy „a legjobb csomagot hozták létre az aktív életstílushoz” – ennek tartalma a sajtóanyag megfogalmazásában a könnyű vezethetőség, a vezetés öröme és a környezet kímélete. Az első kettőt tapasztalataim alapján alátámaszthatom, a harmadikat megkérdőjelezném: a csak ritkán kihasznált, de állandóan cipelt összkerékhajtás növeli a fogyasztást.
Kétféle motor, háromféle kivitel
Csalódhatott egy picit, aki a Legacy és az Outback dízelmotoros változatának közelmúltbeli megjelenése után azt várta, hogy most kijön a gázolajos Forester is: az majd a következő dobás lesz, még idén. Jelenleg kétféle négyhengeres, benzines boxermotor közül lehet választani: a kisebb 2,0, a nagyobb 2,5 literes. Mindkettő rendelkezésre áll ötfokozatú manuális sebességváltóval – amelyhez Dual Range terepváltó és részben önzáró központi differenciál tartozik – és önműködő nyomatékelosztású négyfokozatú automatával. Valamennyi modellben alapfelszerelés a VDC nevű elektronikus menetstabilizáló. A szerkezeti felépítésről még annyit, hogy elöl MacPherson, hátul több lengőkaros futóművet alkalmaztak.
Az alapmodell a 2.0 X, a japánokra általában és a Subarura különösen jellemző rendes felszereltséggel. Nem kell, hogy legörbüljön a szánk sarka, ha ilyen autóba vet a sors… Hozzá képest néhány cicomával, tetősínnel és a bőrülés opciójával kínál többet a 2.0 XS, míg a csúcsmodell a 2.5 XT, a fullextrás autó, az erősebb motorral. A hazai importőr valamennyit felveszi kínálatába, de az árról még nem nyilatkozott a nemzetközi menetpróba alkalmával, csupán annyit ígért, hogy az eddigi Foresteré körül marad.
Tágasabb belső, szemrevalóbb design
Az autó fordulékonyságát megőrizve (a fordulókör átmérője 10,6 méter) növeltek valamennyit a fő méreteken, miáltal érezhetően tágasabb lett a belső tér. Ezt nemcsak a szubjektív érzés támasztja alá, hanem kísérlet is: a saját magamra (182 cm) beállított vezetőülés mögött lazán elfértem, még maradt 5-6 centi a térdem és a támla között. A helytakarékos hátsó futómű jóvoltából a csomagtartó is praktikusabb immár, s az aszimmetrikusan osztott támla ledöntésével még nagyobb, szinte teljesen sík padlójú rakteret kapunk – ennek térfogatáról szemérmesen hallgatnak Subaruék, holott nincs szégyenkeznivalójuk miatta.
Kívülről azonnal látszik, hogy az új modellhez van szerencsénk, formája lendületesebb, modernebb lett. A praktikumot szolgálja, hogy 210 milliméternyire növelték a szabadmagasságot, így ha csakugyan erdész használná a Forestert, nyugodtan földútra merészkedhet vele. A vezetőülésből – részint a magasság, részint a karcsú tetőoszlopok okán – jó a kilátás, áttekinthető az autó. A belső berendezés tárgyilagos, nem túljátszott, de azért tetszetős, kék számlapon piros mutatójú műszerekre esik a tekintet. Motorindításkor a mutatók végigsöpörnek a skálán – ujjé! Éjszaka kékes hangulatvilágítást teremt egy fénydióda a mennyezeten, de erről csak hallomásból írok, mert a nappali menetpróbán ugye nem látszott…
Aszfaltra és murvára tervezve
A menetpróbára Görögországban került sor, az Akropolisz Rali híres-hírhedt köves útjainak hazájában. A kijelölt útvonal azonban szolid polgári keretek közé szorította autózhatnékunkat: jó minőségű aszfalton zajlott csaknem az egész, kivéve egy opcionális „off road” szakaszt, amely a valóságban jó minőségű murvás földútnak bizonyult, ahol simán elmenne akármilyen autó. Szóval ez nem sokat mondott, annál inkább egy rövid kör a dombok között, nagyon kanyargós, úgynevezett liftezős útszakasszal. A Forester menettulajdonságai nagyszerűnek bizonyultak, könnyű kézben tartani, remekül fogja az utat. A 2,0 literes automata kissé lomhán viselkedett itt, aki szereti az élénk stílust, az jobban jár a manuálissal. A nagy motort meg főként azoknak javasolnám, akik súlyos utánfutót vontatnak (két tonna a határ). A rejtve maradt képességeket majd a hazai tesztben feltérképezzük!
