Bár a sajtóanyag afféle világújdonságként tekint a 250R-re, nem kell messzire mennünk, hogy megtaláljuk a gyökereket. A ZZR 250 néven forgalmazott előd nagyjából azonos koncepciót testesített meg, de a jelenkori technikával sikerült annyira kezelhetővé tenni a típust, hogy Simsonról vagy akár bicikliről is átülhetünk rá. Mivel a magyarországi forgalmazás a napokban indult, a Kawasaki illetékesei meghívtak bennünket egy kis kalandozásra, így próbára tehettük a sportos lelkületű vasat.
Sportkoncepció: ugyanaz, csak kicsiben
A menetpróba reggelén ragyogó napsütésre ébredtem, s azon gondolkoztam, vajon érdemes-e hat órán keresztül bőrruhában főznöm magam. Elvégre ez nem az a szó szoros értelmében vett gyorsasági gép, térdkoptatás nem lesz, s remélhetőleg háton csúszás sem, maradt hát a Cordura cucc, no meg a várakozás, hogy mire lesz elég a 33 lóerős teljesítmény.
Mire megérkeztem, már felsorakoztatták az újságírók számára kijelölt gépeket, így az indulásig még volt egy órám alaposan megvizsgálni a részleteket. A mindent elrejtő, kifejezetten szépre sikerült idomzat műanyag elemeinek kidolgozása japános, sorjával vagy pontatlan illesztéssel nem találkoztam. Ez nagyon jó hír, mert az összeszerelés milyensége az általános minőségről árulkodik, s ezen a téren még volt mit fejlődnie a Kawasakinak. Az előrelépés csupán a műszerfal kérdését illetően maradt el – a 80-as évek GPZ modelljeit idéző analóg órák informatívak ugyan, de nem igazán passzolnak a képbe.
Sportmotoros karaktere ellenére a 250R egyáltalán nem „kézen állós” masina, sőt a közelre hozott kormánycsutkák révén egyenes testtartásban róhatjuk vele az utakat. Kényeztetés azonban csak a felsőtestnek jár, a magasra helyezett lábtartók miatt ugyanis guggoló pózt kell felvennünk, tetézve azzal, hogy a kiszélesedő tank miatt a hosszú combúak nem tudnak rendesen bebújni az idomok mögé. Csalódottságunkat némi kárörömmel enyhíthetjük, amennyiben néhány órányi motorozás után a kapaszkodóktól megfosztott hátsó kínpadon kucorgó utas szemébe nézünk, aki a kis plexi miatt a szélvédelem hiányával is kénytelen megküzdeni. Persze, hiszen ez sportmotor – mondhatnánk joggal, de ha a tervezők csak kicsit továbbgondolták volna a koncepciót, veszteségek nélkül tehették volna sokoldalúbbá a járgányt.
Lövőcsel: alamuszi nyuszi nagyot ugrik
Ambivalens érzésekkel zárkóztam fel tehát a rajtra kész Ninja-sor mögé, de itt valamiért szakadás van az emlékfolyamban, s csak homályos képek élnek bennem. Egy nyugodt városi motoron ülök, melyet csendes, nyomatékos erőforrás hajt, és vígan evickélek át a kátyúkon. A kanyarokban alaposan bedőlök, mégis stabilnak érzem a paripát, még az úthibák ellenére is. Aztán elkezdenek fogyni a házak, szélesedik a látómező, és egy kanyargós, tükörsima országúti szakaszhoz érek. Szép lassan kúszik fel a fordulatszámmérő, majd mikor elérem a 9000-es fordulatszámot, elmosódik minden. No, nem egy ZX10-R, de képes majdnem annyi adrenalint termelni, mint 155 lóerővel erősebb testvére. Ez pedig nagy szó, különösen az 1 245 000 forintos ár tükrében!
Tényszerűen felsorolva: a soros, kéthengeres Kawasaki Ninja 250R nagyjából 7,0 másodperc alatt futja a százas tempót, és 170 km/óra a végsebessége. Ha a felső, 9000-től 14 ezerig terjedő régióban tartjuk a fordulatszámot, igazi sebességmámorban kanyaroghatunk, s elég arra figyelni, hogy ne lépjük át a vékony gumik és első teleszkópok szabta határt. Nagy sebességnél már érződik a futóművön, hogy a városi küldetés miatt kicsit lágy, ám nem állíthatjuk keményebbre, mert fix. A személyre szabhatóságot a központi hátsó rugóstag öt fokozatban kalibrálható előfeszítése jelenti.
Egy ninja legfontosabb erénye az önfegyelem. Bárhol és bármikor megálljt tud parancsolni önmagának! Ezt a tulajdonságát a 290 milliméteres első és a 220 mm-es hátsó, úgynevezett virágszirom féktárcsának, valamint a kétdugattyús nyergeknek köszönheti. Láttunk már erősebb rendszereket, de ne feledjük, hogy itt csak 154 kilogrammos saját tömeg zabolázásáról kell gondoskodnia. Ez a konstrukció még a hétvégi pályanapokon is megállja helyét.
Ajánlólevél: belépő a nagyok világába
Ha városi mindenest vagy higgadt sportmotort keresünk, a Kawasaki Ninja 250R megfelelő választás lehet. Feltűnő köntöse, környezetbarát (Euro 3) erőforrása és megfeleően eltalált futóműve a szegmens egyik legjobbjává teszi, a nagyobb túrákat viszont jobb elfelejteni. A rövid váltóáttételek miatt 120 km/óránál már majdnem tízezernél jár a fordulatszám-mutató, ami hosszú távon sem a fogyasztásra, sem az élettartamra nincs jó hatással. Elővárosi ingázásra, falvak közötti „szaladgálásra” és néha egy-egy erős csapatásra kiváló a negyedliteres Kawa, Bécsbe mégis a ZX10-R nagytestvér nyergében utaznék inkább…
